Excentrostoma
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||
Az Excentrostoma az Arcellinida Glutinoconcha csoportjának alrendszintű[1] kládja.
Történet
[szerkesztés]Első családszintű kládja a Centropyxidae Jung 1942, első nemzetsége a Centropyxis Stein 1859. 1960-ban írták le Bonnet és Thomas a Plagiopyxidae csoportot. Eleinte kevés ismert Excentrostoma-minta volt, csak Lahr et al. 2019-es munkájától lett jól dokumentált.[1]
2019-ben írták le Daniel J. G. Lahr et al. a Glutinoconcha 4 eredeti csoportja egyikeként egysejtes transzkriptomikai úton 19 Arcellinida-faj 250 génjének elemzésével.[1]
2022-ben a Centropyxidae és Plagiopyxidae egyesültek előbbi neve alatt.[2]
2023-ban Ribeiro et al. bővítették az Excentrostoma COX1-adatbázisát 360 bp hosszú egyezésekkel, és 1 új Centropyxis-fajt írtak le. Teljes filogenetikájához a 18S rRNS egyezéseit 1178 bp-ban állapították meg.[3]
Morfológia
[szerkesztés]Ásványi anyagokból álló összetapadt héján a száj gyakran közel centrális helyzetű, azonban a Golemanskia viscidula szája terminális helyzetű. A Plagiopyxis callida és a Bullinularia gracilis fajokra egyaránt a kriptosztómia (héjrésszel rejtett száj) jellemző, nem alkotnak kládot.[2] Egyes fajok a Difflugia nemzetséghez hasonló morfológiájúak lehetnek így.[2] Héja lehet gömb, nyújtott vagy tojás alakú, szélessége hosszánál nagyobb és kisebb is lehet. Elöl ajka lehet, elöl vékonyodhat. Egyes fajai hegyes részecskékből fogakat hozhatnak létre, és xenoszómák lehetnek héjukon. A héj lehet sötét vagy sárga.[4] Héjmorfológiája tehát igen változatos: nemcsak a gyakori nyomott, nem pontosan központi helyzetű nyílás fordul elő.[5]
Őse feltehetően szintén nem külső forrásból származó ásványi anyagokból álló összetapadt héjjal rendelkezett.[2]
Élőhely
[szerkesztés]Édesvízben és talajban egyaránt él,[2] egyes fajai kozmopoliták.[4] Egyes fajai eutróf tavakban anaerob anyagcserére is képesek ehhez szükséges enzimjeik, például az acetil-koenzim A-szintáz révén.[6] González-Miguéns et al. egy zavartalan tóban 2023-ban kevesebb faját észlelték, mint korábban, de 2024-ben többet észleltek a Sanabria-tóban.[7] Legtöbb faja kontinentális élőhelyeken, néhány azonban partok mentén él.[8] Gyakori továbbá torkolatokban is.[5]
Sós vízben kevésbé fordul elő, az ottani fajok morfológiája gyakran az általánoshoz hasonlít.[5]
Filogenetika
[szerkesztés]Monotipikus csoport, egyetlen családszintű kládja a Centropyxidae (Centropyxis, Proplagiopyxis, Awerintzewia, Bullinularia, Golemanskia, Plagiopyxis). Korábban egy másik családja is volt, a Plagiopyxidae, ide a Geoplagiopyxis, Protoplagiopyxis, Paracentropyxis, Plagiopyxis, Hoogenraadia, Planhoogenraadia nemzetségek tartoztak, valamint ide sorolták korábban a Bullinulariát is. 2 ismeretlen helyzetű nemzetsége a Conicocassis és az Oopyxis volt ekkor. 2022-ben igazolták González-Miguéns et al., hogy a Plagiopyxidae nem monofiletikus: a Bullinularia a legbazálisabb Excentrostoma-nemzetség, a többi nemzetség testvércsoportja.[1][2]
COI- és 18S rRNS-alapú filogenetika alapján eredeti meghatározása szerint egyaránt klád, de utóbbi alacsonyabb támogatottságot mutatott ki. 18S rRNS-alapú filogenetika szerint a Cylindrothecina testvércsoportja lehet, míg COI-alapú szerint a Sphaerothecina–Cylindrothecina együtteséé, nikotinamid-adenin-dinukleotid-dehidrogenáz-alapú szerint pedig a Longithecina–Hyalospheniformes–Trigonopyxis–Cylindrothecina–Sphaerothecina kládé.[2]
Testvércsoportja a Sphaerothecina és a Longithecina együttese.[9]
Az Arcellinida 3 ismert aerob és anaerob anyagcserére egyaránt képes kládjának egyike, egyes fajai rendelkeznek ACS–ADP-fermentációs úttal.[6]
Számos faja egymástól morfológiailag megkülönböztethetetlen, „rejtett”.[7]
Jelentős diverzitása ellenére viszonylag kevés nemzetsége és faja ismert.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Lahr DJG, Kosakyan A, Lara E, Mitchell EAD, Morais L, Porfirio-Sousa AL, Ribeiro GM, Tice AK, Pánek T, Kang S, Brown MW (2019. március 18.). „Phylogenomics and Morphological Reconstruction of Arcellinida Testate Amoebae Highlight Diversity of Microbial Eukaryotes in the Neoproterozoic” (angol nyelven). Curr Biol 29 (6), 991–1001.e3. o. DOI:10.1016/j.cub.2019.01.078. ISSN 0960-9822. PMID 30827918.
- ↑ a b c d e f g González-Miguéns R, Todorov M, Blandenier Q, Duckert C, Porfírio-Sousa AL, Ribeiro GM, Ramos D, Lahr DJG, Buckley D, Lara E (2022. június 28.). „Deconstructing Difflugia: The tangled evolution of lobose testate amoebae shells (Amoebozoa: Arcellinida) illustrates the importance of convergent evolution in protist phylogeny”. Molecular Phylogenetics and Evolution 175, 107557. o. DOI:10.1016/j.ympev.2022.107557. ISSN 1055-7903. PMID 35777650.
- ↑ Ribeiro GM, Useros F, Dumack K, González-Miguéns R, Siemensma F, Porfírio-Sousa AL, Soler-Zamora C, Pedro Barbosa Alcino J, Lahr DJG, Lara E (2023. augusztus 13.). „Expansion of the cytochrome C oxidase subunit I database and description of four new lobose testate amoebae species (Amoebozoa; Arcellinida)”. Eur J Protistol 91. DOI:10.1016/j.ejop.2023.126013. PMID 37690315. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
- ↑ a b Wanner M, Siemensma F, Acharja IP, Tshering J, Khandu P, Gajmer SL, Gyeltshen C, Dorji T, Tenzin K, Shimano S (2024. november 9.). „Testate amoebae from the wetlands of the Phobjikha Valley of Bhutan, the Eastern Himalayas”. Eur J Protistol 96. DOI:10.1016/j.ejop.2024.126125.
- ↑ a b c d González-Miguéns R, Cano E, Guillén-Oterino A, Quesada A, Lahr DJG, Tenorio-Rodríguez D, de Salvador-Velasco D, Velázquez D, Carrasco-Braganza MI, Patterson RT, Lara E, Singer D (2023. március 5.). „A needle in a haystack: A new metabarcoding approach to survey diversity at the species level of Arcellinida (Amoebozoa: Tubulinea)”. Mol Ecol Resour 23 (5), 1034–1049. o. DOI:10.1111/1755-0998.13771. PMID 36799013. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
- ↑ a b Ribeiro GM, Maurer-Alcalá XX, Katz LA, Lahr DJG: Phylogenomics reveals potential low-oxygen adaptations in free-living testate amoebae. SSRN , 2023. december 11. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
- ↑ a b González-Miguéns R, Cano E, García-Gallo Pinto M, Peña PG, Rincón-Barrado M, Iglesias G, Blanco-Rotea A, Carrasco-Braganza MI, de Salvador-Velasco D, Guillén-Oterino A, Tenorio-Rodríguez D, Siemensma F, Velázquez D, Lara E (2024. július 23.). „The voice of the little giants: Arcellinida testate amoebae in environmental DNA-based bioindication, from taxonomy free to haplotypic level”. Mol Ecol Resour 24 (7). DOI:10.1111/1755-0998.13999. PMID 39044539. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
- ↑ Useros F, García-Cunchillos I, Henry N, Berney C, Lara E (2024. március 20.). „How good are global DNA-based environmental surveys for detecting all protist diversity? Arcellinida as an example of biased representation”. Environ Microbiol 26 (3). DOI:10.1111/1462-2920.16606. PMID 38509748. (Hozzáférés: 2024. december 25.)
- ↑ Lahr DJG (2021. augusztus 13.). „An emerging paradigm for the origin and evolution of shelled amoebae, integrating advances from molecular phylogenetics, morphology and paleontology”. Mem Inst Oswaldo Cruz 116, e200620. o. DOI:10.1590/0074-02760200620. PMID 34406221. PMC 8370470.
