Henye boróka
Henye boróka | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Juniperus horizontalis Moench | ||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||
Juniperus prostrata (Pers.) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Henye boróka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Henye boróka témájú médiaállományokat és Henye boróka témájú kategóriát. |
A henye boróka (Juniperus horizontalis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Észak-Amerika északi részének hegyvidékein honos:
államokban. Kisebb foltokban Alaszkában is megtalálható.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Alacsonyan elterülő faj; 2–3 m hosszú hajtásai a földön fekszenek, és eközben gyakran legyökereznek. Rajtuk sűrűn állnak az oldalhajtások. Kérge szalagosan vagy foltokban leválik.
Sűrű hajtásain tű- és pikkelyleveleket egyaránt hoz; a 4–6 mm hosszú levelek hármas örvökben állnak. Lombja kékes-vagy szürkészöld.
Hamvaskék tobozbogyóinak átmérője mindössze 5–10 mm.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Kissé savanyú vagy gyengén meszes talajon egyaránt megél. Teljesen télálló; a több csapadékot és a nagy páratartalmat kedveli.
Természetes és kertészeti változatai
[szerkesztés]- J. horizontalis var. argentea,
- J. horizontalis var. glauca — Alig 10–15 cm magas, a tövétől mintegy méternyire kúszik csak el. Az idősebb növények hajtásai egymásra fekszenek, amitől magasabb lesz. Kékesszürke lombja télen sem barnul meg. Fiatal korában érzékeny, könnyen elgyomosodik. Ágai nehezen gyökeresednek le.
- J. horizontalis „Bar Harbor” – Sötét szürkészöld lombja laposan elterülő. Levelei nagyon aprók.
- J. horizontalis „Blue Chip” – Élénkkék, közepesen növő kúszó boróka, szabályosan álló ágakkal. A hajtások végei kissé felállnak, télen lilás színűek. Igen jó talajtakaró.
- J. horizontalis „Blue Forest” – Lassan növő kúszó boróka ezüstkék lombbal. Felálló hajtásvégeivel miniatűr erdő benyomását kelti.
- J. horizontalis „Blue Mat” – Kék lombú, laposan elterülő, talajtakaró.
- J. horizontalis „Golden Carpet” („Arany Szőnyeg” henyeboróka) – Aranysárga színű, lassan növő. Hajtásai teljesen a talajra hevernek, ezért kiváló talajtakaró.
- J. horizontalis „Hughes” – Kékesfehér, tömötten növő, talajtakaró változat. Nem fekszik teljesen a talajra, mert ágvégei kissé felállnak.
- J. horizontalis „Plumosus” — Ágai elfekvőek, de a hajtások vége fölemelkedik. Pikkelylevelei nincsenek. Lombja nyáron szürke, ősszel–télen lilásbarna árnyalatú. Naposabb helyen szebb színű lesz, de egyúttal párás levegőt és bő csapadékot igényel.
- J. horizontalis „Pumila” – A J. horizontalis var. glauca a törzsváltozatnál lassabban növő mutációja.
- J. horizontalis „Sunspot” – Zöld alapon sárgán foltos lombú kúszó boróka. A tűző napot is jól tűri.
- J. horizontalis „Turquoise Spreader” – Türkizzöld, tollszerű lombbal.
- J. horizontalis „Variegata” – Az alapfaj tarka változata: egyes hajtásai teljesen sárgák is lehetnek.
Felhasználása
[szerkesztés]Számos kertészeti változatát ültetik, alapvetően szikla- vagy kőkertekbe, falak, kövek vagy rézsűk befuttatására. Megfelelő metszéssel sűrűre nevelhető; ilyenkor valóságos szőnyegként takarja a felületet. A gyomosodásra érzékeny.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 343. o. ISBN 963-05-6928-0
- Nyugat-Magyarországi Egyetem
- Fenyőkert Díszfaiskola
- Aranyszőnyeg Henyeboróka (magyar nyelven). Treemail. [2008. január 30-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 15.)
- Czáka, Rácz: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 33. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 115–118. old.