Fröhlich Izidor
| Fröhlich Izidor | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1852. december 23. Pest |
| Elhunyt | 1931. január 24. (78 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Kutatási terület | elektrodinamika az elhajlított fény polárossága |
| Munkahelyek | |
| Budapesti Tudományegyetem | rendkívüli tanár, rendes tanár, rektor |
| Jelentős munkái | Kinematika Dinamika |
| Szakmai kitüntetések | |
| az MTA nagyjutalma | |
| Akadémiai tagság | MTA levelező tag (1880) rendes tag (1891) igazgatósági tag (1920) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fröhlich Izidor témájú médiaállományokat. | |
Fröhlich Izidor (egyes forrásokban Frőlich[1]) (Pest, 1852. december 23.[2] – Budapest, Terézváros, 1931. január 24.[3]) magyar elméleti fizikus, egyetemi tanár; Fröhlich Róbert (1844–1894) református lelkész, archeológus, akadémikus öccse. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1880-tól), rendes (1891-től), majd igazgatósági (1920-tól) tagja volt.
Életpályája
[szerkesztés]Fröhlich Vilmos és Léderer Katalin (Júlia) református szülők gyermekeként született, 1853. február 4-én keresztelték a Kálvin téri református templomban. A gimnázium első hat osztályát az akkor még csonka evangélikus, a hetedik és nyolcadik osztályt az református főgimnáziumban végezte 1870-ben, majd a Budapesti Tudományegyetemre ment, ahol Petzval Ottótól a mennyiségtant, Kondor Gusztávtól a csillagászatot, Jedlik Ányostól a kisérleti-, báró Eötvös Lorándtól az elméleti természettant, Than Károlytól a vegytant hallgatta. Emellett a műegyetemen Kőnig Gyula matematikai, Szily Kálmán és Sztoczek József fizikai előadásaira is eljárt. Időközben (1871-72-ben) védkötelezettségének tett eleget. 1874 tavaszán Trefort Ágoston közoktatási miniszter, további kiképzése céljából állami ösztöndijjal kiküldte a berlini egyetemre, ahol két évet töltött, különösen Hermann Ludwig von Helmholtz és Gustav Robert Kirchhoff német fizikusok mellett a kísérleti és elméleti természettan beható tanulmányozásával. 1875-ben szerzett doktorátust. 1876 tavaszán hazatérvén, a budapesti egyetemen az elméleti fizika magántanárává képesítették. A boszniai megszállásból 1878 végén mint tartalékos tüzérfőhadnagy tért vissza, 1879 elején a Budapesti Tudományegyetemen az elméleti fizika rendkívüli és 1885-ben rendes tanárává nevezték ki. 1885. július 25-én a Budapest-Kálvin téri református templomban feleségül vette a nála 13 évvel fiatalabb Krolupper Irma Katharinát, Krolupper József és Tolnai Borbála leányát.[4]
A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án levelező- és 1891. május 8-án rendes tagjává választotta meg; a királyi természettudományi társulat választmányi és az erdélyi Verein für Naturwissenschaften levelező tagja volt. 1886 és 1887 között az Országos Meteorológiai Szolgálat jogelődjének, a Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézetnek az igazgatója is volt.[1] A bölcsészetei kar dékánja az 1897/98-as és az 1899/1900-as tanévben. 1911 és 1912 között az egyetem rektoraként is munkálkodott. 1928-ban nyugalomba vonult. 1931. január 24-én hunyt el Budapesten tüdővizenyő következtében.
Munkássága
[szerkesztés]Az elektrodinamika ágazatával, majd az elhajlított fény polárosságának kísérleti és elméleti vizsgálatával foglalkozott.
Az 1881. évi párizsi elektromos kiállításon saját szerkezetű eszközt (elektrodinamométert) állított ki, melyet ezüst éremmel tüntettek ki; ez alkalommal az ottani tudományos intézeteket is látogatta; az 1882. és 1884. években ugyanott tartott nemzetközi elektromos kongresszuson Magyarország hivatalos képviselője volt.
A Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmát is elnyerte (1903–1909) a Vizsgálatok az elhajlított fény polárosságáról címet viselő munkájáért. A Matematikai és Fizikai Lapokban számos dolgozata jelent meg, amelyekben állandóan tájékoztatta a kortárs fizikusokat az elméleti fizika legfrissebb kutatásainak eredményeiről.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- a Magyar Tudományos Akadémia nagydíja, 1903–1909
Munkái
[szerkesztés]- Az állandó elektromos áramlások elméletéhez (Budapest, 1880)
- Az elhajlott fény intenzitásának vizsgálata (Budapest, 1882)
- Az electrodynamometer általános elmélete (Budapest, 1888)
- Az elméleti physika kézikönyve (Budapest, 1890)
- Együttesen lengő elemi mágnesek kölcsönös vonzásai és taszításai (Budapest, 1891)
- Kinematika (Budapest, 1892)
- Dinamika (Budapest, 1896)
- Vizsgálatok igen vékony rétegben porlasztva kormozott üvegfelületekből szétterülő fénysugarak polározásáról (Budapest, 1928)
- Báró Eötvös Loránd emlékkönyv Szerk. (Budapest, 1930)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Meteorológia – A meteorológia története 1911-ig, Magyarország a XX. században. Szekszárd: Babits Kiadó, 369-384. o. (1996–2000)
- ↑ Kálvin téri ref. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1853. év.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 147/1931. folyószáma alatt.
- ↑ A Budapest-Kálvin téri református egyházközség házassági anyakönyve, 173/1885. folyószám.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Fröhlich Izidor. MTA Központi Fizikai Kutatóintézet. (Hozzáférés: 2011. március 28.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
További információk
[szerkesztés]- Rybár István: Fröhlich Izidor emlékezete, MTA Emlékbeszédek, Budapest, 1936
- Tangl Károly beszéde Fröhlich Izidor ravatalánál, Budapest, 1931, Akadémiai Értesítő
