Ferdinand Schörner

Ferdinand Schörner
Ferdinand Schörner tábornagy
Született	1892. Június 12. München
Meghalt	1973. Július 2. (81 évesen) München
Sírhely	Bajorország
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Fegyvernem	Wehrmacht
Szolgálati ideje	1911–1945
Rendfokozata	Tábornagy
Egysége	98. Hegyivadász hadosztály Dél-Ukrajnai hadseregcsoport Északi hadseregcsoport
Csatái	I. világháború II. világháború
Kitüntetései	Pour le Mérite A Vaskereszt Lovagkeresztje tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal
Ferdinand Schörner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Schörner témájú médiaállományokat.

Ferdinand Schörner (München, 1892. június 12. – 1973. július 2.) német tábornagy (Generalfeldmarschall), a második világháború végén rövid ideig a Heer főparancsnoka. Háborús bűncselekményeiért a Szovjetunióban és Nyugat-Németországban is elítélték.

Élete

Ifjúkora

1892. június 12-én született Münchenben. 1911-ben lépett be a német, pontosabban a bajor hadseregbe. 1915-ben hadnagyi rangot kapott, és kitüntették a Pour le Mérite érdemrenddel. Harcolt az első világháborúban, többek közt a caporettói csatában is. Már a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt létrejöttekor belépett a pártba, ennek ellenére a második világháború kezdetéig nem kapott fontosabb beosztásokat.

A második világháború

A háború elején a 98. hegyivadász ezredet (Gebirgsjäger-Regiment 98) vezette, 1940 májusától az új 6. hegyivadász hadosztály (6. Gebirgs-Division) parancsnoka, majd 1942-ben hegyivadász tábornok lett. Később emelkedett a ranglétrán, és előbb a Dél-Ukrajna-, majd az Észak hadseregcsoport főparancsnoki tisztségét látta el. A háború utolsó napjaiban Hitler a végrendeletében őt nevezte ki a német szárazföldi haderő, a Heer főparancsnokává (Oberbefehlshaber des Heeres, OBdH), amely tisztséget 1945. április 30. – 1945. május 8-a között töltötte be.

A háború után

1945. május 8-án főhadiszállásán, a csehországi Bad Welchowban (Velichovky) amerikai parlamenterek átadták neki a Németország kapitulációját tartalmazó okiratot. Másnap Schörner civil ruhában egy Fi-156 „Storch” repülőgéppel Ausztriába szökött, de a Salzburg tartománybeli Göriachban amerikai fogságba esett. Mivel neve a keleti fronton elkövetett bűncselekményeiért a szovjet hadvezetés körözési listáján szerepelt, az amerikaiak néhány nappal később kiadták a Szovjetuniónak. 25 év kényszermunkára ítélték, 1954 végéig különböző fogolytáborokban dolgozott.

1955 januárjában tért vissza előbb Drezdába, onnan Nyugat-Németországba, ahol 1957-ben – saját német katonái ellen elkövetett háborús bűncselekményeiért – megvonták tiszti nyugdíját és további 4 és fél évi börtönbüntetésre ítélték, de 1960-ban egészségügyi okokból szabadlábra helyezték. Ezt követően haláláig a közélettől visszavonultan élt. 1973. július 2-án halt meg a szülővárosában, Münchenben.

Források

• http://www.bibl.u-szeged.hu

Lásd még

• Második világháború
• Wehrmacht