Ugrás a tartalomhoz

Eviani konferencia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
fekete: Harmadik Birodalom; kék: az eviáni konferencián résztvevő államok

Az eviáni konferencia 1938. július 6-15 között Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kezdeményezésére ült össze, ahol 32 állam, pár megfigyelő ország és 24 segélyszervezet képviselői megvitatták a náci Németországból és Ausztriából az üldözések miatt induló zsidó menekültek gyorsan növekvő tömegének kezelése, befogadása, illetve segítése kérdéseit.[1][2]

A konferencia összehívásakor Roosevelt hangsúlyozta, hogy „egyik államot sem kényszerítik a bevándorlási kvótájuk megváltoztatására, hanem önkéntes felajánlásokat várnak a résztvevő országoktól”.[3] Egyes történészek szerint Roosevelt ezzel a kezdeményezéssel mérsékelni szerette volna az országát ért bírálatokat és el akarta terelni a figyelmet arról az amerikai politikáról, amely szigorúan korlátozta az Egyesült Államokba beengedett zsidó menekültek éves létszámát; egyben remélte, hogy majd a meghívott nemzetek kötelezettséget vállalnak több menekült befogadására.[4][2]

Eredetileg Roosevelt Svájcba hívta volna össze a konferenciát; azonban ezt a svájciak visszautasították, attól tartottak, hogy a Nemzetek Szövetségének genfi székhelyén tartott ilyen kérdéskört megvitató ülés rossz hatással lehet a nemzetiszocialista Németországgal fenntartott kapcsolataikra, ezért a küldöttek a közeli -a Genfi-tó túlsó oldalán- a franciaországi Evian-les-Bainsben találkoztak. Svájc attól is tartott, hogy a menekültek átmeneti befogadó országává kell válnia, ha náluk tartják a megbeszélést; meg akarták akadályozni, hogy a menekültek az elosztásukig, továbbszállításukig ott tartózkodjanak, csak a menekültek leendő átutazásához járultak hozzá. Svájc közölte a világgal: „Boot is voll!” (A csónak megtelt!).[5][6]

Adolf Hitler a konferencia hírére kijelentette, hogy ha a többi nemzet megegyezik abban, hogy befogadja a németországi zsidókat, segít nekik elhagyniuk azt:

„Én csak remélem és elvárom azt, hogy az a világ, amely ilyen mélységes együttérzéssel viseltetik ezekkel a bűnözőkkel[zsidókkal] szemben, legalább lesz annyira nagylelkű, hogy ezt az együttérzését gyakorlati segítségre váltsa. Részünkről készen állunk arra, hogy ezeket a bűnözőket a befogadó országok rendelkezésére bocsássuk, akár luxushajókon is a legnagyobb gondossággal elszállítjuk hozzájuk.[7]”

A konferencián a küldöttek ugyan nyíltan együttérzésüket fejezték ki a menekültekkel, de végül is a tanácskozás sikertelenül zárult, mert a Dominikai Köztársaságon és Costa Ricán kívül minden más résztvevő állam megtagadta, hogy több zsidó menekültet fogadjon be, mint addig. Többen, így az amerikai küldött is a konferenciát sikeresnek vélte, hiszen megállapodtak további konferenciák összehívásáról az ügyben és egy londoni bizottság felállításáról is. A résztvevő nemzetközi zsidó szervezetek vezetőinek a véleménye is megoszlott a tárgyalások végeredményéről. A konferencia kudarca akaratlanul is hozzájárult Adolf Hitler nemzetiszocialista kormányzatának antiszemita uszításának és hangulatkeltésének erősödéséhez. A tanácskozás hivatalosan el sem ítélte a náci Németországot a zsidókkal szembeni bánásmódért: a zaklatásokért, az erőszakos támadásokért és az állampolgárságuk elvételéért, mellyel hontalan menekültekké tette őket.[8][9]

Számos történész, író és egykori szemtanú úgy gondolja, hogy az eviáni konferenciát a nyugati demokráciák erkölcsi kudarcának és az európai zsidóság cserbenhagyásának tekinthetjük, mivel sok zsidót menthettek volna meg a naponta elszenvedett bántalmazásoktól, a Kristályéjszaka borzalmaitól és a nácik népirtásától, ha jelentősebb bevándorlási létszámemeléseket vállalnak, vagy határoznak meg a résztvevő államok a megbeszéléseken.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ John Loftus, Mark Aarons. The Secret War Against the Jews: How Western Espionage Betrayed The Jewish People. St. Martin's Press (1997). ISBN 978-0-312-15648-0 
  2. ↑ a b Allen Wells. Tropical Zion : General Trujillo, FDR, and the Jews of Sosua. Duke University Press, 6–8. o. (2009). ISBN 978-0-8223-4407-0 
  3. ↑ Derek H. Burney, Fen Osler Hampson: Braver Canada: Shaping Our Destiny in a Precarious World pp. 178. McGill-Queen's Press - MQUP
  4. ↑ David S. Wyman. The Abandonment of the Jews: America and the Holocaust. Pantheon Books, New York (1984). ISBN 978-0-394-42813-0 
  5. ↑ William R. Perl. The Holocaust Conspiracy: An International Policy of Genocide. Shapolsky Publishers (1989). ISBN 978-0-944-00724-2 
  6. ↑ Ralph Weingarten, Die Hilfeleistung der westlichen Welt bei der Endlösung der deutschen Judenfrage, 1981
  7. ↑ Ronnie S. Landau. The Nazi Holocaust. I.B.Tauris, 137–140. o. (2006). ISBN 978-1-84511-201-1. Hozzáférés ideje: 2011. március 24. 
  8. ↑ Jack R. Fischel. The Holocaust. Greenwood Press, 28. o. (1998). ISBN 0-313-29879-3 
  9. ↑ Susan F. Martin. International Migration. Georgetown University, Washington DC, 55-57. o. (2014). ISBN 978-1-107-02458-8 
  10. ↑ William I. Brustein. (2003). Roots of Hate. [Online]. Cambridge: Cambridge University Press. Available from: Cambridge Books Online doi:10.1017/CBO9780511499425 [Accessed 30 April 2016]. page 2

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Évian Conference című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eviani_konferencia&oldid=25432492”