Evangélikus kereszténység
| Lutheranizmus [vagy evangélikus kereszténység] | |
| kereszténység → protestantizmus | |
 | |
| Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe | |
| Kialakult | 16. század |
| Alapító | Luther Márton Nézetük alapján a valódi alapító Jézus Krisztus, Luther csak megreformálta a kereszténységet |
| Központi alak | Jézus |
| Szent iratok | Biblia |
| Államvallás | ma sehol sem |
| Korábban | Észak-német államok (Szászország, Brandenburg, Poroszország stb.), Német Császárság, Dán Királyság, Norvég Királyság, Svéd Királyság |
| Fő vallás | Dánia, Norvégia, Svédország |
| Követők száma | 73-74 millió fő[1] |
| Teológusok | Luther Márton (†1546) Philipp Melanchthon (†1560) Justus Jonas (†1555) Mikael Agricola (†1557) Paul Tillich (†1965) |
Az evangélikus kereszténység; más nevein lutheranizmus vagy evangélikus vallás egy keresztény felekezet; a protestantizmus egyik fő ága. A Luther Márton által indított reformáció során jött létre Németországban a 16. században. Követői az evangélikusok vagy lutheránusok, akik szervezetileg a különböző önálló evangélikus egyházak tagjai. Ezeket az egyházakat együttesen „az evangélikus egyház” vagy „az ágostai hitvallású evangélikus egyház” névvel szokás jelölni. (Az evangélikusok forrásmunkákban, népszámlálási kimutatásokban alkalmazott rövidítései: ev., ág. ev.).
A legtöbb magyar evangélikus a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházhoz tartozik. Az evangélikus egyházakat tömörítő szervezet a Lutheránus Világszövetség.
Neve
[szerkesztés]Az evangélikus nevet a közösség Luther Márton mozgalmának reformációi célzatából: a Krisztus evangéliumának újra érvényesítéséért folyó küzdelemből kapta; de lutheránusnak vagy lutheri egyháznak is mondják.[2]
A magyar evangélikus teológiai szakirodalomban nem elterjedt a „lutheranizmus” kifejezés, ez inkább anglicizmusnak tekinthető. Ha a felekezetről általában beszélnek többnyire úgy fogalmaznak, hogy „az evangélikus egyház tanítása szerint, hagyományai szerint”, stb.
Az „evangélikus vallás” a közhasználatban elterjedt kifejezés, de kissé pontatlan, mivel nem külön vallásról van szó, hanem csak a keresztény valláson belül a protestantizmushoz tartozó felekezetről, irányzatról.
Története
[szerkesztés]A reformáció kezdete 1517. október 31-ére tehető, amikor Luther Márton kifüggesztette a híres 95 tételét a wittenbergi vár templomának kapujára, amelyben az akkori katolikus egyház tanításának és gyakorlatának hibáira hívta fel a figyelmet.
1517 és 1520 között Luther a katolikus egyház elleni kritikáit röpiratokban, a szószéken, valamint könyveiben terjesztette. Eszméit több teológus támogatta, így sok követőre talált a társadalom minden rétegéből. A parasztok népi hősnek tekintették, a lovagok felesküdtek a védelmére. A földbirtokosok azért támogatták, mert nagyobb függetlenséget szerettek volna elérni a pápa politikájától a saját földjükön. Luthernek sikerült több nagyhatalmú ellenséget is szerezni a római pápa vagy V. Károly német-római császár és támogatói személyében.
Luther célja nem az egyházszakadás volt, hanem a katolikus egyház megreformálása. Az események azonban mégis az egyházszakadáshoz vezettek. A lutheri reformáció gyorsan elterjedt Európában.
Luther 1546-ban bekövetkezett halála olyan űrt hagyott maga után, amelyet Philipp Melanchthon nem tudott betölteni. Egyházpolitikai álláspontja ellentmondásos volt. A schmalkaldeni háborúban katonailag vereséget szenvedett protestánsokra 1547 óta nagy politikai nyomás nehezedett. Sokan hitték, hogy a világ végső időket éli és a pápai egyházat a gonosz erőjének tekintették. Elkezdődött egy átalakulási folyamat; a lutheranizmus evangélikus ortodoxiává vált. Ez 1580-ban a Konkordia könyvének (evangélikus hitvallás) kiadásával kezdődött és a felvilágosodás korában, kb. 1730-ban ért véget.
Mint jámbor vallási mozgalom a 17. században a pietizmus jelentkezett. Kiemelkedő képviselőjének Philipp Jacob Spenert (1635–1705) tartják. A 18. század eleje óta olyan teológusok, mint J. F. Buddeus (1667-1729) és S. J. Baumgarten (1706-1757) megpróbálták integrálni a pietizmus és a felvilágosodás eszméit a lutheránus teológiába. (Példa erre az integrációs törekvésre a tübingeni J. W. Jäger által 1702-ben írt Compendium theologiae positivae, amely az evangélikus tanításokat elmélkedésekkel ötvözte.)
Magyarország
[szerkesztés]Az 1520-as évektől a magyar korona földjein is elterjedt a lutheranizmus. Főleg a német nyelvterületeken, így az erdélyi szászok körében, a Pentapolitana szabad királyi városaiban, a szepesi hegyi városokban és a kárpáti németek más településein, de a Királysághoz tartozó Burgenlandban is.
A magyar országgyűlés 1523-ban és 1525-ben „lutheranus omnes comburantur” határozatot hozott. 1523-ban az 54. cikk kimondta: Minden evangélikus és védője nyilvános eretnek, és vagyonvesztéssel kell büntetni. 1525-ben pedig megszigorították: minden evangélikust meg kell égetni.[3]
E törvények következményeként ismerünk áldozatokat is, például Libetbányán, valamint egy ferences szerzetest, aki Luther szellemében prédikált Pozsonyban.[3]
Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország gyakorlatilag három részre szakadt. A törökök által megszállt területen a hódítók kevés figyelmet fordítottak a nép hitére, kevesen tértek át az iszlámra, a keresztény papság pedig meglehetősen szabadon gyakorolhatta vallását.[3] A magyar nemesség áttérése központi jelentőségű volt a reformáció számára, mert iskolákat építettek, támogatták és védték a reformáció prédikátorait. Abban az időben, amikor egyik királynak sem volt valódi hatalma, ezen urak kegyei döntő fontosságúak voltak.[3]
Wittenbergben tanult magyar teológusok, mint pl. Dévai Mátyás, Sylvester János, Sztárai Mihály és Huszár Gál terjesztették a reformáció tanításait.
Az Erdélyi Fejedelemségben kiterjedt vallásszabadság volt (még az 1568-as tordai ediktum után is), és az Oszmán Birodalom irányítása alatt álló Közép-Magyarországon is népszerűvé váltak a protestantizmus reformjai. Itt azonban a gyülekezetek jelentős része az 1560-as években áttért a kálvini hitre, akik az 1567-es debreceni zsinat után megalakították a magyarországi református egyházat.
A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[4] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[5] A tömeges újrakatolizálás után a protestánsok száma jelentősen csökkent.
Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[6]
A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is, így az evangélikus egyháznak is. A rendelet engedélyezte, hogy az ágostai és a helvét hitvallásúak ott, ahol száz család van, és anyagilag megtehetik, imaházat (oratóriumot), iskolát, lelkészi és tanítói lakást építhessenek.[7] A rendelet alapján épült imaházak legtöbbjéhez később tornyot is emeltek.
II. Lipót király 1791-es vallásügyi törvénye megerősítette a türelmi rendeletet és az ország minden rendű és rangú lakosának biztosította a szabad és nyilvános vallásgyakorlatot. Visszaállította az evangélikus és református egyház teljes önkormányzatát, megszüntette a a római katolikus püspöki és esperesi joghatóságot a protestáns lelkészek felett; biztosította iskolaalapítási jogukat és kimondta, hogy a protestánsok közhivatalt is viselhetnek.[7]
Hitelvei
[szerkesztés]Az evangélikus egyházak tanításának a legfőbb és feltétlen forrása és mértéke a Szentírás. De másodlagos tekintélynek számítanak a hitvallási iratok is. Közülük a legelfogadottabb óegyházi hitvallások (az apostoli hitvallás, a nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az athanaszioszi hitvallás) és a reformáció korának evangélikus hitvallási iratai (a legelterjedtebb az Ágostai hitvallás és Luther Márton kis kátéja, de a legelfogadottabb gyűjtemény az 1580-ban összeállított ún. Konkordia Könyv.)
Az evangélikus felfogás legjellegzetesebb sajátossága a kegyelemről szóló tanítás. A legtöbb keresztény felekezethez hasonlóan vallják, hogy Isten Jézus Krisztus kereszthalála miatt kegyelmes az emberekhez. Ugyanakkor a megváltásban ennek a kegyelemnek talán mindenki másnál inkább kizárólagos szerepet tulajdonítanak. Az ember nem a jó tettei, erkölcsei miatt, még csak nem is hite miatt üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelme miatt. Az ember ezért semmit nem tehet, de felismerheti, ragaszkodhat hozzá – ez a hit – és ebből a felismerésből fakad aztán az erkölcsi cselekvés. Sőt, Luther számára maga a hit, amivel megragadjuk ezt a kegyelmet, az is Isten ajándéka, nem az ember „hozza létre” magában.
Evangélikusok a világban
[szerkesztés]2020 táján világszerte mintegy 73-74 millió evangélikus él.[8]
Kontinensenként:
| Kontinens | Evangélikus[8] |
|---|---|
| Európa | 33 733 300 |
| Afrika | 24 135 470 |
| Ázsia | 11 376 400 |
| Észak-Amerika | 3 672 860 |
| Dél-Amerika & a Karib-térség | 768 600 |
| Összesen: | kb. 73,7 millió |
Országonként, a legnagyobb létszámmal:
| Ország | Evangélikusok[8] |
|---|---|
 Németország |
11,440,694 |
 Etiópia |
7,886,595 |
 Tanzánia |
6,531,336 |
 Svédország |
6,116,480 |
 Indonézia |
5,552,491 |
 Dánia |
4,361,518 |
 India |
4,081,787 |
 Madagaszkár |
4,000,000 |
 Finnország |
3,950,000 |
 Norvégia |
3,762,500 |
 USA |
3,563,842 |
 Nigéria |
2,321,000 |
 Hollandia |
1,849,202 |
 Pápua Új-Guinea |
1,349,869 |
 Namíbia |
1,238,695 |
Európában a felsorolt államokon kívül a következő országokban élnek még legalább százezres lélekszámú evangélikus közösségek (az egyháztagok létszáma szerint csökkenő sorrendben): Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Lettország, Izland, Magyarország, Nagy-Britannia, Észtország, Csehország.[9]
![A Lutheránus Világszövetség tagsága országonként 2013-ban. [10] - Több mint 10 millió - Több mint 5 millió - Több mint 1 millió - Több mint 500 ezer - Több mint 100 ezer](/wiki/F%C3%A1jl:Lutheran_World_Federation_2013_Membership_Figures.svg)
- Több mint 10 millió - Több mint 5 millió - Több mint 1 millió - Több mint 500 ezer - Több mint 100 ezer
Evangélikus egyházak
[szerkesztés]Észak-Európa
[szerkesztés]Kárpát-medence
[szerkesztés]- Magyarországi Evangélikus Egyház
- Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban („magyar egyház”, központja Szabadka)
- Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház („szász egyház”, központja Nagyszeben)
- Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház („magyar egyház”, központja Kolozsvár)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.lutheranworld.org/content/member-churches
- ↑ Uj Idők Lexikona 9-10. Evangélikus egyház (Budapest, 1938)
- ↑ a b c d Kaleidoscope - Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Kiadványok. www.kaleidoscopehistory.hu. (Hozzáférés: 2024. február 20.)
- ↑ Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
- ↑ Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
- ↑ Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
- ↑ a b Wiczián Dezső, Sólyom Jenő: Az egyház története, 1948 (Hozzáférés: 2024)
- ↑ a b c https://www.lutheranworld.org/content/member-churches
- ↑ A Lutheránus Világszövetség 2012-es statisztikája. [2013. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
- ↑ The Lutheran World Federation 2013 Membership Figures
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Evangélikus.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Az Evangélikus Világszövetség honlapja (angolul)
- A Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos honlapja Archiválva 2019. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Szerbiai Evangélikus Egyház hivatalos honlapja
- „Evangélikus egyszeregy”
- Dr. Gál Zoltán: A bajai evangélikusok (Baja Story)
- Csipetnyi Só evangélikus magazin Archiválva 2021. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
