Ugrás a tartalomhoz

Eritrit

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eritrit
IUPAC-név (2R,3S)-bután-1,2,3,4-tetraol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10030-58-7, [149-32-6], [188346-77-2]
ChemSpider 192963
DrugBank DB04481
KEGG D08915
ChEBI 17113
SMILES
OC[C@@H](O)[C@@H](O)CO
InChI
1/C4H10O4/c5-1-3(7)4(8)2-6/h3-8H,1-2H2/t3-,4+
InChIKey UNXHWFMMPAWVPI-ZXZARUISSA-N
UNII RA96B954X6
ChEMBL 349605
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H10O4
Moláris tömeg 122,12 g/mol
Megjelenés fehér kristály
Sűrűség 1.45 g/cm³
Olvadáspont 121 °C
Forráspont 329–331 °C
Oldhatóság (vízben) 0,1 g/ml
Veszélyek
NFPA 704
1
1
0
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az eritrit természetes cukoralkohol. Kis mennyiségben megtalálható gombákban, körtében, dinnyében, szőlőben, és erjesztéssel készült ételekben: borban, szójaszószban, sajtban.

Mint a legtöbb cukoralkoholt, édesítőszerként használják. Édesítőereje 60-80%-a a közönséges cukorénak. Íze hűs és édes. 160 °C-ig nem veszíti el édes ízét, és nincs utóíze. Jól kombinálható más édesítőszerekkel. Endoterm hatása van, azaz a forró folyadékot lehűti, illetve nem karamellizálódik.[1][2]

Az eritrit térbeli szerkezete

Nagy része gyorsan felszívódik a vékonybélben, és bár a vastagbélbe csak egyszeri nagy mennyiség (több mint 0,5 g/tskg) fogyasztása esetén jut, így nincs puffasztó hatása, mint más cukoralkoholoknak. Nagyobb (néhány órán belül 5-10 grammot meghaladó) mennyiség egyszeri elfogyasztása azonban intenzív és gyorsan jelentkező hashajtó hatással járhat, ezért az európai élelmiszerbiztonsági hatóság[3] üdítőitalokban történő felhasználását egyelőre nem engedélyezi.

A felszívódott mennyiségnek több mint 90%-a változatlan formában távozik a szervezetből a vizelettel 24 órán belül, emiatt energiatartalma igen csekély (20 kcal/100 g). Glikémiás indexe 0-nak tekinthető, mert az inzulintermelésre gyakorlatilag nincs hatással, így cukorbetegek is fogyaszthatják. Szénhidráttartalma 1 g/100 g.

A többi cukoralkoholhoz hasonlóan nem okoz fogszuvasodást, mert a szájban található baktériumok nem tudják feldolgozni. Gátolja a gombaszaporodást, így candida diétások is fogyaszthatják.

Felhasználása

[szerkesztés]

Az élelmiszeripar széles termékskálán használja. Az édességektől a tejtermékekig fontos összetevő. Édeskés-savanykás, nem fűszeres élelmiszerekben kiváló ízfokozó hatással bír. Hatóanyag-hordozóként is alkalmazza az ipar pl. egyéb adalékanyagok vivőmolekulájaként.

A sütőiparban hosszabban tartó frissességet és puhaságot, ezáltal (és gombaellenes hatása révén) hosszabb eltarthatóságot kölcsönöz a termékeknek.

Vízmegkötő képessége miatt nedvesítőszerként, azaz stabilizátorként is használják. A kis páratartalom szárító hatását semlegesíti.

Sűrítőanyagként a viszkozitás beállítására is alkalmazható. Savszabályozó anyagként az élelmiszerek pH-értékének stabilizálására is felhasználják.

Élelmiszerkódja E-968.

Fruktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek számára egészségügyi kockázatot jelent az eritrit fogyasztása, ugyanis a cukoralkoholok lassítják a fruktóz felszívódását.

Története

[szerkesztés]

1848-ban fedezte fel John Stenhouse(en) brit kémikus friss és erjesztett gyümölcsökben.

Japánban 1990 óta használják cukorkákban, csokoládéban, joghurtban, töltelékekben, gyümölcszselékben, lekvárokban, italokban, valamint cukorhelyettesítőként. Az USA-ban az FDA 1997-ben engedélyezte, majd négy évvel később teljesen biztonságosnak nyilvánította.[4] Az EU-ban 2003 óta van forgalomban.

Fizikai/kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Szagtalan, nem higroszkópos fehér kristály vagy por. Vízben 0,1 g/ml mértékben, a hosszabb láncú cukoralkoholoknál kevésbé oldódik. Oldódáskor a vizes oldat lehűl; ez okozza az eritrit hűsítő hatását pl. rágógumiban, csokoládéban. Etanolban kevéssé, éterben nem oldható. Savaknak és lúgoknak ellenáll a 2–12 közötti pH-tartományban. A vizet megköti, emiatt az élelmiszeriparban stabilizátorként is használják. Gombaellenes hatása van.

LD50-értéke egér esetén peritoneálisan (a bőr és a hashártya közé juttatva) 7 mg/tskg. Szájon át ez az érték 5 g/tskg-nál nagyobb kutyáknál, 13,1 hím és 13,5 nőstény patkányoknál.

Előállítása

[szerkesztés]

Cukor, melasz vagy keményítő erjesztésével állítják elő, egy nem patogén mikroorganizmus, Moniliella(en) pollinis, Trichosporonoides megachilensis vagy Aureobasidium segítségével. Az erjesztett terméket hevítéssel fertőtlenítik, szűrik, majd ioncserélővel, aktív szénnel és ultrafiltrálással tisztítják és kristályosítják.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2017. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 22.)
  2. Archivált másolat. [2017. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 22.)
  3. European Food Safety Authority: Scientific opinion on gastrointestinal tolerability of erythritol http://www.efsa.europa.eu/sites/default/files/scientific_output/files/main_documents/1650.pdf Archiválva 2016. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Generaly recognised as safe (GRAS) státust kapott.

Források

[szerkesztés]

Édesítőszer:

Kémiai/fizikai tulajdonságok:

További információk

[szerkesztés]
  • Erythritol (FAO/WHO Expert Committee on Food Additives)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Cukoralkoholok: