Cikloszarin
| Cikloszarin | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | Ciklohexil-metilfoszfonofluoridát | ||
| Más nevek | |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 329-99-7 | ||
| ChemSpider | 58069 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | SNTRKUOVAPUGAY-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C7H14FO2P | ||
| Moláris tömeg | 180,16 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen folyadék. | ||
| Sűrűség | 1,1278 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | -30 °C | ||
| Forráspont | 239 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | Majdnem oldhatatlan. | ||
| Gőznyomás | 0,0927 mmHg (25 ºC) | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | Nem elérhető.[1] | ||
| Főbb veszélyek | Fokozottan mérgező (T+). | ||
| Lobbanáspont | 94 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A cikloszarin vagy rövidítve GF (ciklohexil-metilfoszfonofluorid) egy rendkívül mérgező, vegyi fegyverként használt vegyület. A cikloszarin az idegmérgek G-ágens családjába tartozik, vegyi fegyverek azon csoportjába, melyet a Dr. Gerhard Schrader vezette német kutatócsoport fedezett fel és szintetizált. A fő idegmérgek (ideggázok) a G-ágensek; a tabun (GA), a szarin (GB), a szomán (GD); és a V-ágensek, mint például a VX. Az eredeti vegyületet, a tabunt 1936-ban fedezték fel Németországban, szerves foszfort tartalmazó inszekticidek kutatása közben. Aztán következett a szarin, a szomán és végül a legmérgezőbb, a VX; a második világháború előtti, kereskedelmi rovarölő laboratóriumok terméke.
Az ENSZ 687-es határozata szerint tömegpusztító vegyi fegyver. Az 1993-as Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény 1. osztályú vegyületként osztályozta; így gyártása szigorúan ellenőrzött, felhalmozása pedig tiltott.
Kémiai jellemzői
[szerkesztés]Elődjéhez, a szarinhoz hasonlóan, a cikloszarin egy folyékony szerves foszfát idegméreg. Fizikai jellemzői azonban, merőben eltérnek a szarintól.
Szobahőmérsékleten a cikloszarin színtelen folyadék, amelynek szagát különféleképpen jellemezték, édes és dohos; vagy őszibarackra vagy sellakra hasonlító. Ellentétben a szarinnal, a cikloszarin egy tartós folyadék; olyan értelemben, hogy kis gőznyomással rendelkezik; így viszonylag lassan párolog el, körülbelül 69-szer lassabban, mint a szarin; és 20-szor lassabban mint a víz.
Továbbá ellentétben a szarinnal, a cikloszarin gyúlékony; a lobbanáspontja 94 °C (201 °F).
A cikloszarin (GF) a szarinnál (GB) nagyobb toxicitást mutat az emberekben. A szarin medián halálos dózisa (LD50) 5 mg (egy 70 kg emberre vetítve); míg ez az érték a GF esetében 1,2 mg. A cikloszarin medián halálos koncentrációja és ideje (LCt50) 50 mg⋅min/m³; amely fele a szarinénak.
Más idegmérgekhez hasonlóan, a cikloszarin bináris vegyi fegyverként is bevethető. Prekurzorai nagy valószínűséggel a metilfoszfonil-difluorid; és a ciklohexanol, vagy ciklohexanol és ciklohexilamin keveréke lenne.
Története
[szerkesztés]Gyártására először a második világháború alatt került sor, Németország vegyi fegyverek iránti kutatásának részeként; miután a szerves foszfát-vegyületek katonai potenciálja napvilágra került. A cikloszarint később, az 1950-es években az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is vizsgálta a potenciális idegmérgek szisztematikus vizsgálatának részeként. Soha nem került sor a tömegtermelésére, köszönhetően annak, hogy prekurzorai sokkal drágábbak, mint más G-sorozatú idegmérgek, például a szarin (GB).
A mai napig, Irak az egyetlen olyan ország, amelyről ismert, hogy jelentős mennyiségű cikloszarint gyártott, abból a célból hogy vegyi fegyverként ütközetekben felhasználja. Az iraki-iráni háború során (1980-1988), az irakiak szarin és cikloszarin együttes keverékét alkalmazták. Ennek valószínűsíthető oka, hogy így egy tartósabb vegyi anyagot nyertek, valamint így válaszoltak a szarin alkohol prekurzorárára helyezett, meglévő embargóra.[2] A GB-GF keverék toxicitása egereken végzett kísérletek alapján a GB és GF toxicitásértékei között volt.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ EPA: A Literature Review of Wipe Sampling Methods for Chemical Warfare Agents and Toxic Industrial Chemicals
- ↑ Nerve Agent:GF. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 5.)
- ↑ CBWInfo.com. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 1.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyclosarin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- CBWInfo.com. (2003). Factsheets on Chemical and Biological Warfare Agents: CF. Hozzáférés ideje: October 30, 2004
- United States Central Intelligence Agency. (July 15, 1996). Stability of Iraq's Chemical Weapon Stockpile Archiválva 2011. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: October 30, 2004
- Office of the Special Assistant for Gulf War Illnesses. (Oct. 19, 2004). Chemical Properties of Sarin and Cyclosarin Archiválva 2017. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: October 30, 2004
- Press release from Centcom confirming that the chemical munitions found by the Poles dated back to before the 1991 Gulf War, and, thus, could not represent a threat.
- A labortatory history of chemical warfare agents (2006) edition 2 Jared Ledgard.
