Az alföld
Az alföld Petőfi Sándor egyik legismertebb költeménye. A mű 1844 júliusában született. A cím témamegjelölő. A címben azért szerepel kis betűvel az alföld szó, mert a költő nem csak az Alföldre, mint földrajzi tájegységre, hanem szűkebb szülőhazája vidékének jellegére is gondol. A vers a tájleíró költemények műfajába tartozik. Először nagy vonalakban mutatja be a vidéket, majd egyre inkább közelít a pontos részletekig, végül nagyon aprólékosan írja le a látnivalókat. A mű vége meghitt, szenvedélyes vallomás, a szülőföld szeretetéről vall, az utolsó három sor végakaratként hangzik.
Szerkezete
[szerkesztés]Első egység
[szerkesztés]Az 1-2. versszak ellentétre épül: a Kárpátok romantikus tája és a szülőföld ellentétére.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Második egység
[szerkesztés]3-10. versszak: a nézőpont fent van, belát mindent (Dunától a Tiszáig). Bemutatja a jellegzetes állatokat (gólya, ménes, vércse, gyík), emberekkel is találkozhatunk a műben (csikós, gulyás, betyár). Hangutánzó és hangfestő szavakat alkalmaz. Fentről lejön és ott folytatja a táj bemutatását. Jellegzetes épület a tanya, a csárda és a kocsma. Egyre apróbb képek jelennek meg. Újra hangutánzó szavakat használ (alliteráció). Tovább sorolja a növényeket (királydinnye, árvalányhaj, búza, nyárfa). A legkisebb képig jutott el.
Harmadik egység
[szerkesztés]11.-12. versszak: hirtelen váltás következik. Gondolatjel van a 11. versszak végén. Ismétléssel erősíti a mondanivalóját. A Szózatra is utalást tesz.
- Keretes vers, műfaját tekintve tájleíró költemény. A mű verselése ütemhangsúlyos, azonkívül minden versszak félrímes.
Az alföld világa
[szerkesztés]_-_View_of_the_Great_Hungarian_Plain_with_Draw_Well_-_WGA14112.jpg)
| Emberek | Állatok | Növények |
|---|---|---|
| csikósok | gulyák | búza |
| betyárok | ménesek | nád |
| vadlúdak[1] | nyárfaerdő | |
| vércse | királydinnye | |
| gyíkok | árvalányhaj | |
| szamárkenyér | ||
| gyümölcsfák |
A vers
[szerkesztés]Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Sándor versében „vadlúdak” szerepel, mai helyesírással: vadludak.
Források
[szerkesztés]- Az alföld szövege
- A tájleíró költemény elemzése Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Petőfi Sándor tájköltészete - Érettségi 2012 Archiválva 2012. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
