Orlai Petrich Soma
| Orlai Petrich Soma | |
 | |
| Portréja 1878-ban | |
| Született | 1822. október 22.[1][2][3] Mezőberény |
| Elhunyt | 1880. június 5. (57 évesen)[3] Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/1-1-16) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orlai Petrich Soma témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orlai Petrics Soma (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja. Apja szerb, anyja magyar származású.
Élete
[szerkesztés]Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Annát (Ninát). 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.[5]
Nevezetesebb művei
[szerkesztés]Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése című kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.
- II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
- Búcsú a csata előtt (1853)
- Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
- Szerelmi dalnok (1855)
- Milton az Elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve ihlette Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére).
- Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
- Záh Felicián (1860)
- Vak Béla (1864)
- Attila és Vigil (1864)
- Attila halála (1867)
- Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864)
- Coriolanus (utolsó nagyobb műve)
-
Anyám c. festménye, Salkovics Karolina arcképe -
Petőfi Sándor -
Petőfi a szüleinél -
A költő szülei -
Milton Elveszett paradicsomát három leánya körében tollba mondja (1862) -
Salamon királyt anyja megátkozza (1855–1857) -
Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat -
![]] nádor és Tinódi (1855)](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/44/Orlai_P_Nadasdy_es_Tinodi.jpg/98px-Orlai_P_Nadasdy_es_Tinodi.jpg)
]] nádor és Tinódi (1855)
![]] nádor és Tinódi (1855)](/wiki/F%C3%A1jl:Orlai_P_Nadasdy_es_Tinodi.jpg)
Ezeken kívül festett számos arcképet, s megfestette Petőfi Debrecenben című képét, amely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt. Az ecset mellett a tollat is gyakran forgatta, tanulmányt írt arról a befolyásról, melyet Shakespeare költészete gyakorolt a festészetre, s utolsó éveiben gondosan följegyezte azokat az adatokat, amelyek Petőfire vonatkoznak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2016. október 15.)
- ↑ Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat 1861. évi igazgató-választmánya
Források
[szerkesztés]- Orlay. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
További információk
[szerkesztés]- Mezőberény
- Orlai Petrics Soma festményei – TerminArtors.com[halott link]
- Keserü Katalin: Orlai Petrics Soma, Képzőművészeti Kiadó, Bp. 1984.
- Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből, Kiadó: magán, Mezőberény, 2005.
