Flavius Arcadius bizánci császár
| Arcadius | |
| születési név: Flavius Arcadius császárként: Flavius Arcadius Augustus | |
 | |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 395 januárja – 408. május 1. | |
| Elődje | I. Theodosius |
| Utódja | II. Theodosius |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Theodosius-ház |
| Született | 377 Hispania |
| Elhunyt | 408. május 1. (31 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | I. Theodosius |
| Édesanyja | Aelia Flaccila |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Aelia Eudoxia |
| Gyermekei | II. Theodosius Pulcheria |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arcadius témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Flavius Arcadius, görögösen Arkadiosz (Hispania, 377 – Konstantinápoly, 408. május 1.) a Keletrómai Birodalom első császára 395-től haláláig, I. (Nagy) Theodosius és Flacilla idősebbik fia, Honorius nyugatrómai császár bátyja volt.
Kegyencek bábja
[szerkesztés]Valahol Hispaniában született 377-ben. Neveléséről először a pogány Themistius, később a keresztény Nagy Szent Arszéniosz gondoskodott. A tudósítások szerint alacsony és rossz alkatú volt, intelligenciáját tekintve sem emelkedett ki, emellett akaratereje sem volt elég ahhoz, hogy uralkodhasson. (A krónikások egyedül szép kézírását említík érdemeként.) 395-ben apja keleti területeket uraló társcsászárává tették augustus címmel.
Mindössze 12 éves volt, amikor a Római Birodalom kettéosztásakor valóban trónra lépett, és helyette – csakúgy, mint bátyja helyett a germán Flavius Stilicho – kegyencek kormányoztak. Első tanácsadóját, Rufinust az itt is befolyást szerezni vágyó Stilicho már 395-ben meggyilkoltatta, hogy mindkét császárra befolyást gyakorolhasson, de Arcadius új kegyence Eutropius lett. Az ifjú császár a rá szintén nagy befolyással bíró felesége, Aelia Eudoxia kérésére 399-ben menesztette Eutropiust, majd feleségének a császári udvar pazarlásait bíráló Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárkát is sikerült eltávolíttatnia székéből 404-ben. Miután Eudoxia ugyanebben az évben meghalt méhen kívüli terhességben, Arcadius új tanácsadója a praefectus praetorio, Anthemius lett élete végéig. A császár leginkább kegyes keresztényként szerzett érdemeket, nem pedig politikai téren.
A Birodalom helyzete
[szerkesztés]
A kettéosztott birodalom már első éveiben súlyos krízissel szembesült: az Alarich vezette nyugati gótok – akiket még Theodosius telepített le szövetségesként a Thrák diocesisben, a Duna alsó folyásánál – dúlni kezdték a Balkán-félszigetet, eljutva egészen Konstantinápoly falaiig és Dél-Hellaszig. Mivel a két birodalomfél nem volt képes összehangoltan fellépni a gót veszedelem ellen, Arcadius – illetve a helyette döntő Eudoxia, a magister militum praesentalis (hadseregfőparancsnoki) rangot viselő gót Gainas és Eutropius – végül kénytelen volt Alarichot magister militum per Illyricum címmel felruházni, azaz kinevezni a Balkán nyugati felének parancsnokává (397). Stilicho minden keleti birodalomfél területén levő birtokát elkobozták.
399-ben Tribigild vezetésével egy Phrügiában állomásozó gót kontingens fellázadt – nagy valószínűséggel Gainas felbujtására – és követelte az eunuch Eutropius menesztését. Eudoxia és Gainas meggyőzték a császárt, hogy áldozza fel miniszterét, akit Ciprusra száműztek, majd kivégeztek. Tribigild gótjai visszatértek Európába, és Konstantinápolyban és a környékén telepedtek le. Gainas gondoskodott a nem germán bizánci haderő eltávolításáról, majd követelte, hogy az ariánus gótok szabadon gyakorolhassák vallásukat. Aranyszájú Szent János keményen ellenállt az eretnekeknek, mire a gótok megszállták a palotát, és a felgyújtásával fenyegettek (400.). Ekkor váratlan fordulat történt: a főváros népe kiűzte az egyre gyűlöletesebbé váló germánokat. Gainas, aki a Boszporuszon súlyos vereséget szenvedett a flottától, menekülni kényszerült.
Az eset határására hamarosan a hadsereget is átszervezték, kirekesztve belőle a germán népelemet. (A szükség úgy hozta, hogy nem sokkal később ismét be kellett sorozni őket, és egészen a 7. századig a germánság képezte a keletrómai haderő legütőképesebb részét.) A Keletrómai Birodalomra hamarosan meglehetősen békés időszak köszöntött, amelynek mintegy nyitányaként 410-ben Alarich népével együtt áttelepült Itáliába. Ezt azonban Arcadius már nem érhette meg: utódja az uralkodásra tudatosan felkészített, ám még igen fiatal fia, II. Theodosius lett.
Gyermekei
[szerkesztés]Aelia Eudoxiától (†404. október 6.) 2 gyermeke született:
Források
[szerkesztés]- ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith (1873)
- Illustrated History of the Roman Empire
- De Imperatoribus Romanis
| Elődei: Magnus Maximus (nyugat) és Flavius Ricomerus és Flavius Clearchus (kelet) |
 |
Utódai: Honorius és Flavius Euodius |
| Elődei: Eutolmius Tatianus és Quintus Aurelius Symmachus |
|
Utódai: I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat) és I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet) |
| Elődei: I. Theodosius és Flavius Eugenius (nyugat) és I. Theodosius és Flavius Abundantius (kelet) |
|
Utódai: Anicius Olybrius és Anicius Probinus |
| Elődei: Anicius Olybrius és Anicius Probinus |
Utódai: II. Theodosius és Nonius Atticus |
| Elődei: Flavius Vincentius és Flavius Fravitta |
Utódai: II. Theodosius és Flavius Rumoridus |
| Elődei: Flavius Stilicho és Flavius Anthemius |
|
Utódai: Honorius és II. Theodosius |
| Előző uralkodó: I. (Nagy) Theodosius |
Következő uralkodó: II. Theodosius |
