Ugrás a tartalomhoz

Ammónium-tiocianát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ammónium-tiocianát
IUPAC-név Ammónium-tiocianát
Más nevek Ammóium-rodanid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1762-95-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet NH4SCN
Moláris tömeg 76,122 g/mol
Megjelenés Színtelen, kristályos
Sűrűség 1,3 g/cm³, 20 °C[1]
Olvadáspont 150 °C[1]
Forráspont 170 °C-on bomlik[1]
Oldhatóság (vízben) Kitűnően oldódik: 1600 g/l 20°C-on[1]
Gőznyomás < 1hPa (20 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R20/21/22-R32-R52/53[1]
S mondatok S13-S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos anion kálium-tiocianát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ammónium-tiocianát vagy ammónium-rodanid (képlete NH4SCN) szervetlen vegyület, a tiociánsav ammóniumsója. Színtelen, prizmás kristályokat alkot, erősen higroszkópos. Higroszkópossága miatt levegőn nedvességet szív és elfolyósodik. Sós ízű vegyület. Nagyon jól oldódik vízben, 20 °C-on 100 g vízben 164 g ammónium-tiocianát oldódik fel. Jól oldódik alkoholban, acetonban és cseppfolyós ammóniában is.

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Enyhébb melegítés hatására tiokarbamiddá alakul, ez a reakció megfordítható.

Az ammónium-tiocianát átalakulása tiokarabmiddá megfordítható folyamat

Erősebb hevítéskor (170 °C körül[1]) elbomlik. A bomláskor ammónia, kén-hidrogén, szén-diszulfid és melamin képződik.

Előállítása

[szerkesztés]

Az ammónium-tiocianát ammónia és szén-diszulfid nyomás alatt lejátszódó reakciója során képződik. A képződő só oldatát besűrítik, majd kikristályosítják a vegyületet. A kiindulási anyag ammónium-karbonát is lehet.

Felhasználása

[szerkesztés]

Az ammónium-tiocianátot más vegyületek (tiokarbamid, guanidin-tiocianát) előállítására, illetve gyomirtókban alkalmazzák. Az analitikában a vas(III)-ionok kimutatására (ezekkel az ionokkal vérvörös színű csapadékot ad), illetve az ezüst és a higany térfogatos meghatározásánál alkalmazzák.

Források

[szerkesztés]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Hivatkozások

[szerkesztés]