Ugrás a tartalomhoz

Cafrangos galóca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Amanita strobiliformis szócikkből átirányítva)
Cafrangos galóca
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák
Család: Galócafélék
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita strobiliformis
(Paulet ex Vittad.) Bertill.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cafrangos galóca témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cafrangos galóca témájú médiaállományokat és Cafrangos galóca témájú kategóriát.

A cafrangos galóca (Amanita strobiliformis) a galócafélék családjába tartozó, Európában honos, nyersen mérgező gombafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A cafrangos galóca kalapja 10-18 cm átmérőjű, alakja fiatalon gömb alakú, majd domborúvá, öregen pedig majdnem lapossá kiterül. Felszíne sima, de szögletes vagy táblás, vastag, nagy krémfehér vagy szürkés burokmaradványokkal burkolt, esetenként majdnem teljesen. Széle nem bordás és a burokmaradványoktól cafrangos. Színe fehér, krémfehér vagy halványbézs, közepe lehet sötétebb. Húsa vastag, kemény, idősen puhul; színe fehér, vágásra nem színeződik. Szaga retekszerű.

Közepesen sűrű lemezei szabadon állnak, színük fehér vagy krémfehér.

Spórapora fehér. Spórái megnyúlt gömbszerűek vagy kissé ellipszoidok, simák, méretük 10-13,5 x 7-8,5 µm.

Tönkje 10-20 magas és 2-4 cm vastag, erőteljes, hengeres alakú. Tövén ovális vagy szögletes gumó található, lehet gyökerező is. Színe fehér, felületén (a gumóén is) könnyen letörölhető pelyhekkel, cafrangokkal. Gallérja fehér, cafrangos, könnyen lehullik, sokszor a szétterülő kalap széle leszakítja.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A halálosan mérgező hegyeskalapú galóca szélén is megmaradhatnak a burokmaradványok, de kalapja többé-kevésbé csúcsos. Összetéveszthető még a nyersen mérgező citromgalóca fehér változatával is.

Elterjedése és termőhelye

[szerkesztés]

Európában honos, de inkább délen fordul elő nagyobb mennyiségben. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori.

Meszes talajú lomberdőkben, füves erdőszéleken fordul elő. Melegkedvelő. Nyártól kora őszig terem.

Nyersen mérgező, de alapos, legalább húszperces főzés-sütés után elvileg fogyasztható. Iboténsavat és muszcimolt tartalmaz, fogyasztása nem ajánlott.

Az érdes galóca
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
mérgező
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy lapos

szabadon állók

galléros

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]