Iboténsav
| Iboténsav | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | (S)-2-amino-2-(3-hidroxiizoxazol-5-il)-ecetsav | ||
| Más nevek | Iboténsav | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 2552-55-8 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H6N2O4 | ||
| Moláris tömeg | 158,11 g/mol | ||
| Olvadáspont | 151-152 °C (vízmentes) 144-146 °C (monohidrát) | ||
| Oldhatóság (metanol) | oldható | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Mérgező (T)[1] | ||
| R mondatok | R25[1] | ||
| S mondatok | S22-S36/37/39-S45[1] | ||
| LD50 | 38 mg/kg (egér, szájon át) 129 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az iboténsav mérgező és hallucinogén hatású pszichoaktív vegyület, a légyölő galócában található. A sós íz érzékelését felerősíti. A szervezetben (vagy meleg helyen hosszabb tárolás során) muszcimollá alakul. Ez felelős a hallucinációkért, mivel a gamma-aminovajsav (GABA) ingerületátvivő anyag szerkezeti analógja. A mérgezés rendszerint nem halálos, egy kiadós alvást követően a tünetek általában káros utóhatások nélkül megszűnnek, ezért különleges kezelést sem alkalmaznak gyógyítására.
