A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az alveolopalatális, zöngés affrikáta egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó . A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot a [d̠͡ʑ] jellel, illetve olykor, nem hivatalosan a [d͡ʑ] jellel jelöli (677-as karakter), X-SAMPA -jele pedig dz\ . Az alveolopalatális, zöngétlen affrikáta többek között a mandarin kínaiban , a japánban , az oroszban , illetve a szerb és a horvát nyelvben fordul elő.
A magyarban használt /dʒ / és /ɟ / hangokhoz hasonló (vagyis a cs és a gy betű által jelölt két hanghoz): a /dʒ/-nél hátrább képződik, a /ɟ/-hez képest viszont a nyelv hegye előrébb helyezkedik el, és mint affrikáta, réshangként végződik.
Az alveolopalatális, zöngétlen affrikáta jellemzői:
Képzésmódja szibiláns affrikáta , ami annyit tesz, hogy képzésekor először teljesen megszakad a légáramlat, majd a nyelv által megformált résbe és a fogak éléhez kerül, így magas frekvenciájú légörvényt kelt.
Képzéshelye alveolopalatális , más szóval palatalizált laminális posztalveoláris , vagyis a nyelv elejét a fogmeder mögé illesztve, a hátát (közepét) pedig a kemény szájpadláshoz emelve képződik.
Zöngésségi típusa zöngés, így a képzése során rezegnek a hangszalagok .
Orális mássalhangzó , azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
Centrális mássalhangzó , tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív , vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
* A jel nincs definiálva az IPA-ban.