Ahnenerbe
Ahnenerbe | |
Az Ahnenerbe címere | |
Alapítva | 1935 |
Megszűnt | 1945 |
Típus | náci áltudományos kutatási szervezet |
Székhely | Berlin |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 52° 28′ 10″, k. h. 13° 17′ 02″52.469300°N 13.283800°EKoordináták: é. sz. 52° 28′ 10″, k. h. 13° 17′ 02″52.469300°N 13.283800°E |
Az Ahnenerbe (jelentése magyarul: Ősök Öröksége, néha: Ősi Örökség; teljes nevén: Forschungsgemeinschaft Deutsches Ahnenerbe, azaz magyarul: Német Ősi Örökségkutató Egyesület) a náci Németországban közvetlenül a SS szervezetének keretében működő áltudományos kutatási szervezet, intézet, majd az intézetek egész hálózata volt Heinrich Himmler SS vezető okkultizmussal kevert fajgyűlölő, ezoterikus - néhol rémisztő, néhol infantilis és groteszk világnézetének igazolására, az újpogány germán vallás megalkotására és terjesztésére. Továbbá régészeti kutatásokkal bizonyítani, hogy az egykori germán, skandináv népesség, rasszista szóhasználatukkal az un. árja faj valaha a világ ura volt. A náci népirtás ideológiai megalapozása.
Az Ahnenerbét hivatalosan 1935 július 1-jén alapította Heinrich Himmler, Herman Wirth és Richard Walther Darré. Megalakulását követően a régészeti és kultúrtörténeti kutatásokon kívül a tudomány, de elsősorban inkább a különféle áltudományok egyre szélesebb körében fejtett ki tevékenységet. A második világháború során részt vett a megszállt területeken tömegesen végrehajtott műkincsrablásban is. Egyes kutatóközpontokban, koncentrációs táborokban később hírhedté vált emberkisérleteket is folytattak.
Ezek során az Ahnenerbe munkatársai közül többen keveredtek háborús és emberiesség elleni büntettekbe. Különösen miután a hadihelyzet változása következtében munkatársainak többségét a frontra, másokat viszont koncentrációs táborok állományába vezényelték, de ezek többsége is elkerülte a felelősségre vonást. Wolfram von Sieverst a nürnbergi un. orvosperben háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték. Bruno Begert, aki rész vett az Ahnenerbe tibeti expedíciójában, 1943 februárjában Auschwitzba vezényelték, ahol egy alkalomal 109 zsidó foglyot koponyagyűjtemény készítése céljából meggyilkoltak. 1971-ben a tömeggyilkosságban való bűnrészességért 3 év felfüggesztett börtönbüntetésre itélték.
Az Ahnenerbének alkalmilag dolgoztak neves tudósok, szakértők is, de kutatási eredményeik általában olyan módon keveredtek az áltudományos képtelenségekkel, hogy tudományos szempontból teljességgel értékelhetetlenné, vagy legalábbis erősen kétségessé teszik ezeket az eredményeket is. Más eredményeket - például amelyek megengedhetetlen emberkisérletek nyomán születettek - etikai megfontolások alapján nem lehet hasznosítani. De egyébként ezekről is túlnyomó többségükben az derült ki, hogy valójában semmilyen tudományos értéket sem képviselnek.[1]
Hivatalos vagy személyes kapcsolatokon keresztül az Ahnenerbe más szervezetekhez, intézményekhez is kapcsolódott. Így történt meg különféle kegyhelyek kisajátítása. A pogány szászok kegyhelyeit, Externsteine-t, Wewelsburgi kastélyt, IV. Henrik sírját vonták az SS fennhatósága alá. (Himmler magát I. Henrik német király reinkarnáiójának hitte. És úgy tudta, hogy egyik ősét, Margaret Himblert 1629 áprilisában, boszorkányság vádjával máglyán megégették. )
Megjegyzendő, hogy a náci állam más területein is folytak áltudományos illetve etikátlan, vagy egyenesen bűncselekménynek minősülő kutatások. (Hadsereg, akadémiai szféra, stb.) Illetve hogy az SS-en belül is voltak olyan szervezetek, amelyek nem az Ahnenerbe keretén belül végeztek hasonló tevékenységeket. Továbbá hogy egyes források szerint Himmler az Ahnenerbe keretein kívül is végeztetett saját érdeklődésének kielégítésére kutatásokat (Boszorkányság kutatás, Tacitus Germania című művének megszerzése, egyes kegyhelyek, műemlékek megszerzése.) Más esetekben viszont az Ahnenerbe kapcsolat nem dokumentált, de megalapozottan feltételezhető.
A nácik számtalan visszataszító tette között kifejezetten groteszk, hogy miközben asszimilált, sőt teljes mértékben generációk óta német, de zsidó származásúnak minősített honfitársaikat is üldözték, meggyilkolták, eközben hatalmas munkát és pénzt fektettek abba, hogy például a belső-ázsiai származású tibetiekben, vagy dél-amerikai indiánokban kimutassák a közös árja származás nyomait.
Az Ahnenerbe tevékenysége nem csak az alacsonyabb rangú SS tagok élcelődését váltották ki, de maga Hitler és Göbbels is tett epés megjegyzéseket az Ahnenerbe tevékenységével és Himmler egyéb, kirívóan fantaszikus elképzelésével kapcsolatosan. Mindezek csak fokozódtak, miután ismertté vált, hogy Himmler egyik legfőbb szakértője, kedvenc látnoka, Karl Maria Wiligut nem csupán némileg szokatlan viselkedésű tiszttársuk, de - legalábbis korábban - egyenesen zártosztályon kezelt elmebeteg volt.
A szervezet tevékenységéről az utóbbi évtizedekben készültek dokumentumfilmek azt követően, hogy Steven Spielberg Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) és más Indiana Jones filmek a szervezet megnevezése nélkül is felkeltette a közönség érdeklődését irántuk. (Hellboy sorozat, dokumentumfilmek sora.) Reinhold Drescher Ahnenerbe című könyve 1985-ben jelent meg.[2]
A szervezet hivatalos elnevezésének változása
[szerkesztés]1935-ös megalapításától röviden Ahnenerbe néven emlegették illetve emlegetik máig a szervezetet.
- Studiengesellschaft für Geistesurgeschichte, Deutsches Ahnenerbe (Német Örökségi Örökség )
- 1937-től Forschungs- und Lehrgemeinschaft Das Ahnenerbe (Ősi Örökség Kutatási és Oktatási Közösség)
- Forschungsgemeinschaft Deutsches Ahnenerbe, azaz magyarul: Német Ősi Örökségkutató Egyesület)
- Ahnenerbe Forschung- und Lehrgemeinschaft (Ősi Örökség Kutatási- és Tanközösség)[3]
A szervezet története
[szerkesztés]A nácizmus ideológiája a kezdetektől az akkoriban népszerű különféle okkult, ezoterikus, áltudományos áramlatok hatása alatt állt. Az NSDAP alapításában meghatározó szerepet betöltő Thule Társaságét is. Maga Adolf Hitler már ifjúkorában Guido von List és Jörg Lanz von Liebenfels műveinek hatása alá került. 1929 januárjában Hitler Heinrich Himmlert nevezte ki az SS vezetőjének. Himmler toborzási kampányba kezdett, amelynek eredményeként az 1929-es kevesebb mint 300 főről 1931-re 10000-re növekedett az SS taglétszáma.[4] Ezzel párhuzamosan Himmler kezdte átalakitani a szervezetet a fiatal németek „faji elitjévé”. Ezt egy új főhivatal felállításával, az SS faji és telepítési Főhivatala (RuSHA, Rasse- und Siedlungshauptamt-SS) segítségével kezdte meg. Himmler kinevezte Richard Walther Darré SS-Obergruppenführert, hogy vezesse a szervezetet, amely meghatározta, hogy a jelentkezők fajilag megfelelőek voltak-e az SS számára. Ez egy olyan kampányt indított be, amelynek célja az új jelentkezőknek a germán múltra való felkészítése a régebbi RuSHA diplomások által oktatott heti órákon keresztül az SS-Leitheft folyóirat segítségével.
Hitler hatalomra jutása után közvetlenül, 1934-től kezdődően Himmler pénzügyi támogatást nyújtott és németországi ásatásokat támogatott. Így került kapcsolatba olyan régészekkel, mint Alexander Langsdorff, Hans Schleif és Werner Buttler, valamint Wilhelm Unverzagtal, aki a berlini Staatliches Múzeum für Vor- und Frühgeschichte igazgatója volt.
Az Ahnenerbe intézetei illetve részlegei
[szerkesztés]Ahnenerbe intézetek és részlegek
Néhány ismertebbé vált kutatás, expedíció, akció
[szerkesztés]- Ásatások szerte Németországban.
- Atlantisz expedíciók (Herman Wirth)
- A Grál felkutatása (Otto Rahn)
- Tibeti expedició
- Izland, Közel-Kelet, Észak-Afrika, Kaukázus, Amazonas medence
- Dél-Amerika (Edmund Kiss - Peru, Titicaca??? tó)
- A frigyláda felkutatására tett erőfeszítés a Pireneusokban, elsősorban Montségur várában.[5]
- Himalája expedíció Ernst Schäfer vezetésével (112 ezer birodalmi márkába került)
- Tacitus Germania című könyvének felkutatása és megszerzésére irányuló sikertelen akció.
- Boszorkányperek iratai.
- Sziklarajzok dokumentálására expedíciókat szerveztek többek között a svédországi Bohuslänbe.
Dokumentumfilmek
[szerkesztés]- Mítoszok nyomában (Mítoszvadászok) (Myth Hunters) brit-ausztrál ismeretterjesztő filmsorozat 2012-2013)
- 2. Hitler és a végzet lándzsája (Hitler and the Spear of Destiny)
- 7. Himmler és a Szent Grál (Himmler and the Holy Grail)
- 10. A nácik kutatása Atlantisz után (The Nazi Hunt for Atlantis)
Források
[szerkesztés]- Pringle, Heather (2006): The Master Plan: Himmler's Scholars and the Holocaust (’A mesterterv: Himmler tudósai és a holokauszt’), New York, Hyperion, 2006 ISBN 0-7868-6886-4
- Német István: Himmler okkultizmusa, Rubicon 2006/10., XVII. évfolyam 170. szám, 16-29. oldal
- Német István: Ahnenerbe: Az ősi örökség intézménye, Rubicon 2006/10., XVII. évfolyam 170. szám, 20-24. oldal
- Urbán Judit: Ötkötetes olvasókönyv Európa 20. századi történetének első feléről (Recenzió Németh István (szerk.): A 20. század titkai. Európa (1900–1945). Történelmi olvasókönyv. 1–5. k.)
- Baka L. Patrik: Heinrich Himmler és a nácik démoni okkultizmusa, In. Opus, 2016/4 (8. évfolyam, 4. szám), 77-85. oldal
- Michael H. Kater: Das „Ahnenerbe“ der SS 1935-1945, Ein Beitrag zur Kulturpolitik des Dritten Reiches (Studien zur Zeitgeschichte, 6, Band 6), Oldenbourg, München, 2006, ISBN 978-3-486-57950-5
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Például a számtalan halálos áldozatot követelő tűrőképességi vizsgálatok eredményeiről bizonyosodott be, hogy jóval alábecsülték az emberi szervezet valódi tűrőképességét, mivel éhező, legyengült, az emberkisérletekhez alkalmilag feljavított állapotú civil foglyokon végezték ezeket. Míg a brit hadsereg számára önkéntes fiatal katonákon végzett kísérletek során jelentősen elérő eredmények születtek, pedig nem közelítették meg az egészségre már káros körülményeket sem.
- ↑ Reinhold Drescher: Ahnenerbe: Heimat Heideboden, Ansbach, 1985
- ↑ Urbán Judit
- ↑ Pringle
- ↑ A legelképesztőbb rejtélyek – Kutatás a frigyláda után