Ugrás a tartalomhoz

Adolf Wild von Hohenborn

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolf Wild von Hohenborn
Született1860. július 8.
Kassel, Hessen
Hesseni Nagyhercegség
Meghalt1925. október 25. (65 évesen)
Hohenborn / Zierenberg, Hessen  Német Birodalom
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1878–1919
Rendfokozatagyalogsági tábornok (1919-től)
Csatáielső világháború
KitüntetéseiPour le Mérite
Civilbenállamminiszter, hadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Wild von Hohenborn témájú médiaállományokat.

Adolf Wild von Hohenborn (Kassel, Hesseni Nagyhercegség, 1860. július 8. – Hohenborn / Zierenberg, Hessen, 1925. október 25.) porosz tábornok, politikus, az első világháború idején 1915–16 között a Porosz Királyság, egyben a Német Birodalom hadügyminisztere, 1919-től nyugállományú gyalogsági tábornok.

Élete

[szerkesztés]

Az első világháború előtt Hohenborn tiszti beosztásokban különféle alakulatoknál szolgált, ill. egyetemi tanulmányokat végzett. Az első világháború kezdetén, 1914 augusztusában, a mozgósítás elrendelésekor rövid időre Poroszország helyettes hadügyminiszterévé nevezték ki, de hamarosan lemondott, és frontszolgálatra vonult.

1915. január 21-től 1916. október 29-éig volt Poroszország hadügyminisztere, egyben birodalmi hadügyminiszter. Igen jelentős kritikusa volt Hindenburg kancellárnak, különösen annak kötelező munkaprogramját (Arbeitspflichtprogramm) bírálta. Emlékezetes az 1916. október 11-én-én kiadott, a zsidók összeszámlálásáról szóló rendelete, amelynek segítségével szembe lehetett volna szállni az zsidó frontkatonák elleni antiszemita üldözésekkel. A rendelet végrehajtásakor azonban már nem volt hivatalban, mivel Hindenburg és a haderő-főparancsnokság sürgetésére a legfelsőbb hadúr, a császár (II. Vilmos) elbocsátotta.

Kinevezték a XVI. hadtest parancsnokává, e minőségében a háború végéig a francia fronton szolgált, Lotaringia és a Champagne közötti L’Argonne vidéken. Harctéri parancsnoki érdemeiért 1918. október 11-én megkapta a legmagasabb német kitüntetést (Pour le Mérite).

Az 1918 végén megkötött fegyverszünet után hazavezette csapatait. Ezt követően elbocsátották a szolgálatból. Nyugállományba helyezésekor, 1919. november 3-án gyalogsági tábornokká (General der Infanterie) léptették elő.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]