A román nyelv írása

Ez a szócikk a román nyelv írásának történetével, a mai román írásrendszerrel, az írásjelek hangtani értékével, valamint a román helyesírással foglalkozik.

Történeti áttekintés

Románul viszonylag későn kezdtek írní, a 16. században, jellegzetes történelmi és kulturális körülmények miatt, melyek fejlődése a cirill ábécéről a latin ábécére való áttérést váltotta ki.

Van olyan nem bizonyított feltevés, amely szerint a román nyelvet eleinte latin ábécével írták. Ezt először Dimitrie Cantemir állította a 18. században, és mások is átvették a 19. században.

Valójában a legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat a 16. században cirill ábécével írták, mivel már a 10. század óta ez volt az ortodox egyház által és a közigazgatásban használt óegyházi szláv nyelv írása. Az első fennmaradt írott emlék Neacșu levele volt, melyet 1521-ben írt Johannes Benkner brassói városbírónak, hogy értesítse a törökök készületeiről egy meglepetésszerű támadásra Erdély és Havasalföld ellen. Ez az ábécé az alábbi:

Neacșu levele (1521)

	Betű	Elnevezés	Számérték	IPA átírás	Mai megfelelő
1	A а	az	1	[a]	a
2	Б Б	buche		[b]	b
3	В в	vede	2	[v]	v
4	Г г	glagoli	3	[ɡ]	g, gh
5	Д д	dobru	4	[d]	d
6	Є є	iest	5	[e]	e
7	Ж ж	jivete		[ʒ]	j
8	Ѕ ѕ	dzelo / dzialu	6	[d͡z]
9	З з	zemlia	7	[z]	z
10	И и	ije	8	[i]	i
11	І і	i	10	[i]	i
12	К к	caco	20	[k]	c, ch
13	Л л	liudie / lude	30	[l]	l
14	М м	mislite / mislete	40	[m]	m
15	N ɴ	naș	50	[n]	n
16	О o	on	70	[o]	o
17	П п	pocoi	80	[p]	p
18	Р р	riți / râță	100	[r]	r
19	С с	slovo / slovă	200	[s]	s
20	Т т	tvirdo / ferdu	300	[t]	t
21	Ѹ ѹ	ucu	400	[u]	u
22	У ȣ	u		[u]	u
23	Ф ф	fârtă	500	[f]	f
24	Х х	heru	600	[h]	h
25	Ѡ ѡ	ot	800	[o]	o
26	Щ щ	ști / ște		[ʃt]	șt
27	Ц ц	ți	900	[t͡s]	ț
28	Ч ч	cervu	90	[t͡ʃ]	c
29	Ш ш	șa		[ʃ]	ș
30	Ъ ъ	ieru		[ə] [ʷ]	ă nulla
31	Ы ы	ieri		[ɨ] [ʲ] [ʷ]	â, î i nulla
32	Ь ь	ier		[ə] [ʲ] [ʷ]	ă i nulla
33	Ѣ ѣ	eti		[e̯a]	ea
34	Ю ю	iu		[ju]	iu
35	Ѩ ѩ	iaco		[ja]	ia
36	Ѥ ѥ	ie		[je]	ie
37	Ѧ ѧ	ia		[ja] [e̯a]	ia ea
38	Ѫ ѫ	ius		[ɨ]	â, î
39	Ѯ ѯ	csi	60	[ks]	x
40	Ѱ ѱ	psi	700	[ps]	ps
41	Ѳ ѳ	fita	9	[θ], [ft]
42	Ѵ ѵ	ipsilon [ ijiță	400	[i] [u]	i u
43	↑ ↑	în		[ɨn], [ɨm]	în, îm
44	Џ џ	gea		[d͡ʒ]	g

Az egyedüli diakritikus jel a félkör (˘) volt, mely az и, i, ȣ és ѡ félhangzó megfelelőit jelezte.

Miatyánk románul, cirill ábécével (1850 körül)

A 16. századtól kezdve elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is. Az első, egy magyarból lefordított és magyar írással írt, 1570–1573 évekre datált református énekeskönyv. A második a Miatyánk, melyet egy Luca Stroici nevű moldvai bojár lengyel írással jegyzett le, és egy lengyel tudós közölt 1594-ben.

A 18. század második felében az erdélyi iskola a román nyelv latin eredete hangoztatásával együtt szorgalmazta a latin ábécé bevezetését. Egyik képviselője, Samuel Micu Klein javasolta az első latin írásra vonatkozó szabályokat 1779-ben. 1819-ben Petru Maior, az erdélyi iskola egy másik tagja részletes javaslatokat közölt erre az írásra, majd 1825-ben kollektív munkaként megjelent egy román–latin–magyar–német szótár, mely az 1819-es munkát is magába foglalta. Az előszóban és magában a szótárban a román szöveg párhuzamosan jelent meg latin és cirill ábécével. A javasolt helyesírás az etimológiai elven alapult. A következőkben több más etimológiai elvű helyesírási javaslat is megjelent.

1797 és 1828 között a cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül. Ion Heliade-Rădulescu javaslatára, 1830 és 1860 között egy úgynevezett átmeneti ábécét használtak, amelyben vegyesen voltak cirill és latin betűk. Ugyanakkor I. H. Rădulescu a fonemikus elven alapuló helyesírást szorgalmazott.

Az átmeneti ábécé az alábbi:

Betűk

A a

Б Б

В в

G g

D d

E e

Ж ж

Ḑ ḑ

Z z

I i

Ĭ ĭ

K k

Л л

M m

N n

O o

П п

Р р

S s

T t

У ȣ

F f

Х х

Ц ц

Ч ч

Щ щ

Ш ш

Ъ ъ

Î î

Џ џ

Mai megfelelőik

a

b

v

g, gh

d

e

j

z

z

i

i

c, ch

l

m

n

o

p

r

s

t

u

f

h

ț

c

ș

șt

ă

î

g

Cirill–latin átmeneti ábécével írt szöveg: részlet Dimitrie Bolintineanu , Călătorii pe Dunăre și în Bulgaria (Utazások a Dunán és Bulgáriában) (1858) című könyvéből

1860-ban végül áttértek a latin írásra, melyet az etimológiai elv szerint alkalmaztak. Ennek kiemelkedő példája August Treboniu Laurian és Ioan C. Massim 1871-ben kiadott szótára. Szócikk-példa ebből:

Eredeti szöveg	Mai átírás	Fordítás
BAIATELLU, s. m., deminutivu d’in baiatu, 1. in intellessu propriu: are unu baiatellu formosu ca unu angerellu; — 2. in intellessu metaforicu, cu espressione de desmerdare, in locu de amatu: de candu te ai dussu, baiatelle, n’amu mai pusu la gutu margelle.	BĂIEȚEL, s. m., diminutiv din băiat, 1. în înțeles propriu: are un băiețel frumos ca un îngerel; — 2. în înțeles metaforic, cu expresiune de dezmierdare, în loc de amat: de când te-ai dus, băiețele, n-am mai pus la gât mărgele.	KISFIÚ, hn., fiú kicsinyített alakja, 1. eredeti jelentéssel: olyan szép kisfia van, mint egy angyalka; — 2. metaforikus jelentéssel, dédelgetésképpen, szerető helyett: amióta elmentél, babám, nem tettem gyöngysort a nyakamba.

Bukaresti 1904 előtti csatornázási akna fedlapja. A mai felirata BUCUREȘTI CANALIZARE lenne

Heves vita folyt az etimológiai és a fonemikus elvű helyesírás elkötelezettjei között, amíg 1881-ben a Román Akadémia döntést nem hozott az utóbbi javára, azonban a vita nem szűnt meg, mivel fennmaradnak még etimológiai elemek ebben a helyesírásban.

Fontosabb helyesírás-reformokat 1904-ben, 1932-ben, 1953-ban, 1964-ben és 1993-ban alkalmaztak. Az utolsó kettőn kívül általában az egyszerűsítés irányába mentek.

A 20. század elején a helyesírást a következőképpen egyszerűsítették:

• Az /ɨ/ magánhangzó átírását â-re és î-re korlátozták, kiiktatva a etimológiai elv alapján addig használt ê-t és û-t.
• Az /ə/ magánhangzó átírására csak az ă-t alkalmazták az addig használt ĕ helyett is, mely a latin e-ből eredő /ə/-t írta át: împĕrat → împărat ’császár’.
• Elvetették a ˘ jelt a [j]-t és a [ʲ]-t átíró ĭ-ről (grecĭ → greci ’görögök’) és a [w]-t átíró ŭ-ról: noŭ → nou ’új’.
• Kiiktatták a ḑ-t is, mely a latin [d]-ből származó [z]-t írta át: ḑi → zi ’(naptári) nap’.

1953-ban kiiktatták az ábécéből az â betűt, majd 1964-ben újra alkalmazták, de csak a român szóban és ennek származékaiban. 1993-ban visszaállították az â-ra vonatkozó 1953 előtti szabályokat (lásd lentebb a Román helyesírás szakaszt).

A román nyelv mai írása

Latin ábécés írás

A román ábécé 31 betűből áll:

A a, Ă ă, Â â, B b, C c, D d, E e, F f, G g, H h, I i, Î î, J j, K k, L l, M m, N n, O o, P p, R r, S s, Ș ș, T t, Ț ț, U u, V v, X x, Z z.

A Q q, W w és Y y betűk nem tartoznak a román alapábécéhez; csak idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban használják, mint például quasar, watt és yoga.

A betűk hivatalos neve változott az idő során. Ma az Akadémia több elnevezést fogad el. Egyes mássalhangzók nevének két változata van, másokénak három. Az egyik a latin ábécé betűinek általánosan ismert neve, ami a magyar nyelvben is használatos, például b (be), f (ef), a második „romános”, î-vel minden mássalhangzó után, például b (bî), f (fî). A betű előtti e-s mássalhangzók neve a mögöttük levő e-vel is elfogadott harmadik változatként. Ezek szerint a román ábécé betűinek nevei az alábbiak (a lista a q, w és y betűket is tartalmazza):

a, ă, â din a, be/bî, ce/cî, de/dî, e, ef/fe/fî, ge/ghe/gî, haș/hî, i, î din i, je/jî, ka/kapa, el/le/lî, em/me/mî, en/ne/nî, o, pe/pî, kü/chiu, er/re/rî, es/se/sî, șe/șî, te/tî, țe/țî, ve/vî, dublu ve/dublu vî, ics, igrec/i grec, ze/zet/zî

A [ʃ] hang (magyar átírása s) és a [t͡s] (magyar átírása c) helyesen Ș, illetve Ț, vesszővel alattuk, nem cédille-jel (¸). Az utóbbi a számítógépes írás bevezetésekor terjedt el, mivel a helyes betűk nem voltak meg a betűkészletekben. Utólag beiktatták őket az Akadémia kérésére az Unicode-ba, mégis olykor a Ş és a Ţ betűket használják.

A betűk és betűcsoportok hangtani értéke

Betűk:

Betű	IPA átírás	Leírás	Példa	Fordítás
a	[a]	röviden ejtett „á”	ac	tű
ă	[ə]	közepesen nyílt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol about szó első magánhangzója	ăsta	ez
â	[ɨ]	zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы vagy a lengyel wy második hangzója – egyenlő hangtani értékű az î-vel	cântec	ének
b	[b]	magyar b	bine	jól
c	[k]	magyar k (kivéve e és i előtt)	cal	ló
d	[d]	magyar d	da	igen
e	[e]	általában magyar é-szerű hang, de rövid	elev	tanuló
	[e̯]	hangsúlytalanul a, o előtt félhangzó, a következő magánhangzóval egy szótagban kiejtett hang	deal	domb
	[je]	néhány szó elején magyar j + rövid é	este	van
	–	c, g és a között néma	ceas	óra
f	[f]	magyar f	film	film
g	[g]	magyar g (kivéve e és i előtt)	gol	üres
h	[h]	magyar h	hotel	szálloda
i	[i]	általában magyar i	idee	ötlet
	[j]	magánhangzók mellett hangsúlytalanul magyar j	ied	gida
	[ʲ]	magyar j szó végén, mássalhangzó után (például a kapj szóban)	lupi	farkasok
	–	c, g és o, u között néma	giuvaer	hamis ékszer
î	[ɨ]	zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы vagy a lengyel wy második hangzója – egyenlő hangtani értékű az â-vel	înger	angyal
j	[ʒ]	magyar zs	jar	parázs
k	[k]	magyar k	kilogram	kiló
l	[l]	magyar l	lat	széles
m	[m]	magyar m	mal	part
n	[n]	magyar n	nor	felhő
o	[o]	magyar o	om	ember
	[o̯]	hangsúlytalanul a előtt félhangzó	coasă	kasza
	[w]	szó elején hangsúlytalanul a előtt félhangzó, mint az angol water első hangzója	oameni	emberek
p	[p]	magyar p	pilă	reszelő
q	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
r	[r]	magyar r	rar	ritka
s	[s]	magyar sz	sac	zsák
ș	[ʃ]	magyar s	șină	sín
t	[t]	magyar t	talpă	talp
ț	[t͡s]	magyar c	țel	cél
u	[u]	magyar u	urs	medve
	[w]	hangsúlytalanul magánhangzó mellett félhangzó, mint az angol row utolsó hangzója	nou	új
v	[v]	magyar v	vin	bor
w	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
x	[ks]	magyar x a ’taxi’ szóban	taxi
	[gz]	szó eleji ex-ben magánhangzó előtt magyar gz	exact	egzakt
y	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
z	[z]	magyar z	zonă	zóna

Betűcsoportok:

Betűcsoport	IPA átírás	Magyar átírás	Példa	Fordítás
ce	[t͡ʃe]	csé	cer	ég(bolt)
ci	[t͡ʃi]	csi	cine	ki(csoda)
che	[ke]	ké	chem	hívok
chi	[ki]	ki	chin	kín
ge	[d͡ʒe]	dzsé	ger	fagy (főnév)
gi	[d͡ʒi]	dzsi	ginere	vő
ghe	[ge]	gé	ghem	gombolyag
ghi	[gi]	gi	a ghici	kitalálni
sce	[ʃt͡ʃe]	scsé	scenă	színpad

A román helyesírás

1993 előtti (a felső) és utáni (az alsó) utcanévtáblák

A román helyesírás nagyjából fonemikus. A kivételek az etimológiai elvnek és a morfémaörzés elvének tett engedményekből erednek.

A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] magánhangzó átírása két különböző betűvel: â és î. A mai szabály szerint az â-t szó belsejében kell használni (például român ’román’), az î-t pedig szó végén (például a coborî ’lemenni’) és szó elején (például a începe ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére prefixum kerül, az î marad (például a reîncepe ’újrakezdeni’). Ez a szabály kötelező a hivatalos dokumentumokban, és ezt tanítják az iskolákban, de ma is vita tárgya. Egyes nyelvészek, írók, újságírók, sajtótermékek, kiadók nem alkalmazzák. Igaz ugyan, hogy a szabálynak van részben etimológiai alapja, mivel sok esetben az â latin a-ból származik (pl. cantare > a cânta ’énekelni’), az î pedig szó eleji latin i-ből (in > în ’-ban/-ben’), de az érvek ellene egyrészt a helyesírás felesleges bonyolítására vonatkoznak, másrészt arra, hogy tudományosan nem megalapozott. George Pruteanu nyelvész rámutat, hogy a szabályt az Akadémia olyan ülésén fogadták el, amelyen csak két nyelvész volt jelen, akik közül az egyik ellene szavazott, a másik meg tartózkodott a szavazástól. Ugyanakkor megjegyzi, hogy valójában semmi sem indokolja az â nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá nem minden latin eredetű szóban az â a-ból származik (például ventus > vânt ’szél’, rivus > râu ’folyó’, fontana > fântână ’kút’, aduncum > adânc ’mély’). Ugyanakkor nem minden szókezdeti î származik i-ből (pl. angelus > înger ’angyal’). Más nyelvészek között, akik nem fogadják el ezt a szabályt, ott van Mioara Avram Romániában, és Ion Bărbuță Moldovában.

Más fontosabb eltérés a fonemikus írástól a szókezdeti [je] kettőshangzó olykori e átírása. Általában ezt ie-ként írják (például iepure ’nyúl’), de a eu ’én’, el (hímnemű ’ő’), ei (hímnemű ’ők’), ești ’(te) vagy’), este / e ’van’), eram, erai, era, erați, erau (az a fi ’lenni’ ige folyamatos múlt idő személyes alakjai) szavak az irodalmi hagyományt követik, habár [je]-nek ejtik az elejüket.

Idegenek számára az is nehézséget jelenthet, hogy a magánhangzók és a nekik megfelelő félhangzók nem különböznek írásban. Például azt írják, hogy creioane ’ceruzák’ és avioane ’repülőgépek’, de ezek kiejtése [kre.jo̯ane], illetve [a.vi.wane]. Ugyanez az esete a szóvégi i-nek, melyet [i]-nek ejtenek például mássalhangzó + r után (membri ’tagok’), de [^j]-nek más esetekben, pl. liberi ’szabadok’.

A morfémaőrzés elve például a [ja] kettőshangzó az ea betűpárossal való átírásában (ia helyett) nyilvánul meg, azokban a szavakban, amelyekben [e] ~ [ja] váltakozás van a ragozásban: pl. creez ’alkotok’ ~ creează ’alkot’.

A hangsúly a szó akármelyik szótagjára eshet, de a szótárakon kívül nincs írásban megjelölve, csak nagyon ritkán, amikor fennáll a félreértés veszélye. Ilyen például a copii szó esete, amely ’másolatok’-at vagy ’gyerekek’-et jelent attól függően, hogy az első szótagon, illetve az utolsón van a hangsúly. Ezért, ha a szövegkörnyezet nem elég világos, a hangsúlyos magánhangzóra ékezetet tesznek, azaz a ’másolatok’ szót cópii-nak írják, a ’gyerekek’ szót pedig copíi-nak.

Cirill ábécés írás

1924-ben, amikor a mai Moldovai Köztársaság az akkori Románia Besszarábia nevű tartománya volt, az akkori, a románok által Transznisztriának nevezett Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban, mely nagyjából a mai Dnyeszter Menti Köztársaságnak felel meg, a moldávnak nevezett román nyelv írására hivatalosan egy, az orosz ábécé alapján elkészített ábécét vezettek be. Ezt 1932-ig alkalmazták, akkor visszatértek a latin ábécére, majd 1938-ban újra bevezették. Ezt terjesztették ki a második világháború után az egész Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságra:

Betűk

A a

Б б

В в

Г г

Д д

E e

Ж ж

Ӂ ӂ

З з

И и

Й й

К к

Л л

M м

Н н

O o

П п

Р р

C c

T т

У у

Ф ф

Х х

Ц ц

Ч ч

Ш ш

Ы ы

Ь ь

Э э

Ю ю

Я я

Latin megfelelők

a

b

v

g, gh

d

e, ie

j

g

z

i

i

c, ch

l

m

n

o

p

r

s

t

u

f

h

ț

c

ș

â, î

i

ă

iu

ia, ea

1989-ben, amikor még szovjet Moldávia volt, és hivatalos nyelvét még moldávnak nevezték, az országban áttértek a latin ábécé használatára.

Transznisztriában, mely 1991-ben elszakadt Moldovától, a „moldáv” az egyik hivatalos nyelv, és a fenti cirill ábécével írják.

Források

• (románul) Academia Română. Dicționarul ortografic, ortoepic și morfologic al limbii române (A román nyelv helyesírási, helyes kiejtési és alaktani szótára) (DOOM 2). Bukarest: Univers Enciclopedic. 2005 ISBN 978-606-81-6208-9; az interneten: Dexonline (DEX), a DOOM 2 (2005) aláírású szócikkek (Hozzáférés: 2017. május 4)
• (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
• (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2018. május 8)
• (románul) Candrea, Ion-Aurel. Dicționarul enciclopedic ilustrat „Cartea românească” („Román könyv” képes enciklopédiai szótár). 1. rész. Bukarest: Cartea românească. 1931
• (románul) Cantemir, Dimitrie. Descrierea Moldovei (Moldva leírása). Bukarest: Socec. 1909 (Hozzáférés: 2017. május 4)
• (angolul) Cojocaru, Dana. Romanian Grammar (Román grammatika). SEELRC. 2003 (Hozzáférés: 2017. május 4)
• (románul) Pantaleoni, Daniele. Observații asupra textelor românești vechi cu alfabet latin (1570-1703) [Megjegyzések a latin ábécével írt régi román szövegekről (1570-1703)]. Philologica Jassyensia. 3. évf. 1. sz. 2007. 39–56. o. (Hozzáférés: 2017. május 4)
• (románul) Pruteanu, George. De ce scriu cu î din i (Miért írok i-ből való î-vel). România literară. 42. sz. 2002 ; az Interneten: De ce scriu cu î din i. Saitul lui Pruteanu (Pruteanu honlapja) (Hozzáférés: 2017. május 4)
• (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1