A Sakál napja (film)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| A Sakál napja (The Day of the Jackal) | |
| 1973-as francia–brit–amerikai film | |
 | |
| A Sakál szerepében Edward Fox | |
| Rendező | Fred Zinnemann |
| Producer | John Woolf Julien Derode David Deutsch |
| Alapmű | A Sakál napja |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Kenneth Ross |
| Főszerepben | Edward Fox Michael Lonsdale Derek Jacobi Delphine Seyrig |
| Zene | Georges Delerue |
| Operatőr | Jean Tournier |
| Vágó | Ralph Kemplen |
| Jelmeztervező | Joan Bridge Rosine Delamare Elizabeth Haffenden |
| Gyártás | |
| Gyártó | Warwick Film Productions Universal Productions France |
| Ország |  Franciaország Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol, olasz, francia magyar szinkron |
| Forgatási helyszín |
|
| Játékidő | 145 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  MOKÉP (mozi) WHV (DVD) Budapest Film (DVD) |
| Bemutató |  1973. május 16. 1976. január 8. (mozi) |
| Díj(ak) | ld. a „Díjak és jelölések” alcímnél |
| Korhatár | 14 év |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Sakál napja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Sakál napja (eredeti cím: The Day of the Jackal / Chacal) 1973-ban bemutatott angol–francia politikai thriller. Fred Zinnemann filmje Frederick Forsyth 1971-ben megjelent azonos című bestsellerje alapján készült, melyet magyar nyelven is többször kiadtak.
Cselekménye
[szerkesztés] |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Miután Charles de Gaulle francia elnök váratlanul kinyilvánítja az addig Franciaországhoz tartozó Algéria függetlenségét, a döntést ellenző francia katonatisztek egy része szembefordul vele, s az általuk létrehozott titkos katonai szervezet, az Organisation armée secrète (OAS) 1962-ben sikertelen merényletet kísérel meg ellene. Az összeesküvőket letartóztatják, vezetőjüket, Bastien-Thiry alezredest kivégzik. Az OAS három főre apadt vezérkara külföldre menekül, ahol újabb tervet eszelnek ki a francia elnök meggyilkolására. Elképzelésük az, hogy a merénylettel egy külföldi bérgyilkost bíznak meg, aki ismeretlen a francia hatóságok számára. Kiszemeltjük vállalja a munkát, ám szigorú feltételeket szab, fedőnévként pedig a Sakált választja. A francia hatóságok hamarosan gyanút fognak az országban elszaporodó bankrablások miatt, bár még nem tudják, hogy az OAS ezzel a módszerrel kívánja előteremteni a Sakál által meghatározott, félmillió dolláros munkadíjat. A titkosszolgálat csellel elrabolja, Olaszországból Franciaországba hurcolja és kínvallatás alá veti az OAS vezetőinek bizalmi emberét, Wolenskyt. A megkínzott férfi halála előtt kiejti a száján a „Sakál” szót. Ezen az apró nyomon indulnak el a biztonsági szervek emberei.
Mivel De Gaulle nem hajlandó a tervezett merénylet miatt változtatni hivatalos programján, különbizottság jön létre az elnök védelmére és a Sakál felkutatására. A feladattal a rendőrfőnök a legjobb emberét, Lebel főfelügyelőt bízza meg. Közben a Sakál sem tétlenkedik. Hamis anyakönyvi kivonat segítségével igazolványokat szerez, útleveleket lop, elkészítteti a merénylethez szükséges speciális fegyvert, majd Franciaországba utazik a bűntény kivitelezésére. Az OAS ügynököt telepít az elnök egyik bizalmi emberének környezetébe. Rajta keresztül a Sakál idejében értesül, hogy a francia hatóságok már tudomást szereztek személyéről, ennek ellenére mégsem mond le a merénylet végrehajtásáról. Az idő vészesen fogy az elnök következő nyilvános szerepléséig, ami ráadásul a nagyszabású augusztus 25-i ünnepségek alkalmával (Párizs felszabadulásának évfordulóján) lesz. Lebel ravaszságát és a hatóságok minden intézkedését kijátszva a Sakál rendre kisiklik a számára állított csapdákból, többször személyiséget cserél, és úgy tűnik, senki sem képes megakadályozni a gyilkosságot.
Az ünnepségen De Gaulle élete csak a szerencsén múlik. Lebel főfelügyelő a helyszínen van, és egy posztoló fiatal rendőrtől kapott apró információ alapján felfedezi a merénylő jól álcázott rejtekhelyét. A rendőrrel együtt lerohanja a Sakált, aki lelövi a rendőrt, de Lebel a rendőr fegyverével végez vele.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Érdekességek
[szerkesztés]- A Sakál napja volt Frederick Forsyth első megfilmesített könyve. A szerző azt nyilatkozta, hogy a Sakál alakját a hírhedt, s akkoriban még körözés alatt álló terrorista, Carlos személye ihlette.
- Az OAS (Organisation de l'Armée Secrète) az 1960-as évek hírhedt francia terrorszervezete volt: egykori katonatisztek hozták létre, akik bosszút akartak állni De Gaulle elnökön (1890–1970), mivel elismerte Algéria függetlenségét. Több merényletet kíséreltek meg ellene, a Sakáléra azonban a filmben is látható módon nem került sor. De Gaulle 1969-ben visszavonult a politikától.
- A háromszoros Oscar-díjas Fred Zinnemann (1907–1997) ezt a filmjét hét év szünet után forgatta. A rendező olyasvalakit keresett a főszerepre, aki merőben másképpen néz ki, mint amilyennek az ember egy profi bérgyilkost elképzel.
- A Sakált Michael Caine szerette volna eljátszani, Zinnemann viszont nem akart sztárt a főszerepre. Edward Foxot A közvetítő (1971) című Joseph Losey-filmben nyújtott teljesítménye alapján választotta. Évekkel később A negyedik jegyzőkönyv (1987) című Forsyth-adaptáció főszerepét Caine játszotta.
- A főszerepre Roger Moore neve is felmerült, de Zinnemann ugyanazért utasította el őt, mint Caine-t.
- A forgatás 1972. június 1-jén kezdődött Bécsben. További forgatási helyszínek voltak: Róma, Genova, Nizza, Párizs és London. A belső felvételeket a párizsi Studios de Boulogne-ban rögzítették, ahol a Gare Montparnasse-t is felépítették.
- Georges Delerue zeneszerző korábban az Egy ember az örökkévalóságnak című 1966-os filmben is együtt dolgozott a rendezővel.
- Edward Fox és Delphine Seyrig még ugyanabban az évben Joseph Losey Babaház (1973) című filmjében is együtt szerepeltek.
- Adrien Cayla-Legrand összesen 4 filmben játszotta De Gaulle szerepét: először 1966-ban, utoljára 1978-ban. A Sakál napja volt az első filmje, amelyben nevét a stáblistán is feltüntették, és ebben harmadszorra játszotta az egykori francia elnök szerepét.
- Edward Fox első leforgatott jelenete az az epizód volt, amelyben az OAS három vezetője felbéreli a Sakált. A három napig tartó forgatás eredménytelenül zárult, mert Fox túl mereven játszott. Zinnemann egy hosszabb autós túrára vitte főszereplőjét, melynek során az ominózus jelenetet is megbeszélték. A visszatérést követően a megismételt felvétel tökéletesen sikerült: Fox ráérzett a karakter stílusára.
- Az egyik jelenetben a Sakál belenéz a szálloda vendégkönyvébe, hogy megtudja Colette nevét és címét. A könyvben szereplő nevek közül három valójában a stáb néhány francia tagjáé volt: Louis Pitzele (rendezőasszisztens), René Strasser (kameraman), William Holt (díszlettervező).
- A film végkifejletében, egy közel 8 perces bravúros jelenetben nincsen semmilyen párbeszéd vagy kísérőzene, csupán különféle környezeti zajok és zörejek.
- Zinnemann világhírű westernje, a Délidő (1952) cselekményében különösen fontos motívum az idő, ám csupán 13 alkalommal látható benne órát ábrázoló közelkép, míg A Sakál napjában 31-szer.
- 1997-ben Michael Caton-Jones remake-et készített a filmből A Sakál címmel. Az eredeti történetet az amerikai nézők igényei szerint alapvetően átdolgozták. A produkció a sztárszereposztás (Bruce Willis, Richard Gere, Sidney Poitier) ellenére is zömmel kedvezőtlen kritikát kapott.
Szereposztás
[szerkesztés]Díjak és jelölések
[szerkesztés]- 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás
- 1974, jelölés legjobb film
- 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
- 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
American Cinema Editors, USA
[szerkesztés]- 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás
BAFTA-díj
[szerkesztés]- 1974, díj Ralph Kemplen, legjobb vágás
- 1974, jelölés legjobb film
- 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
- 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
- 1974, jelölés Michael Lonsdale, legjobb férfi epizodista
- 1974, jelölés Delphine Seyrig, legjobb női epizodista
- 1974, jelölés Nicholas Stevenson, Bob Allen, legjobb hang
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ The Day of the Jackal / A Sakál napja (1973) 1. szinkron, 1981. Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió, Budapest Film az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
[szerkesztés]- A Sakál napja a PORT.hu-n (magyarul)
- A Sakál napja az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- A Sakál napja az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A Sakál napja a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A Sakál napja a Box Office Mojón (angolul)
- Részletes angol nyelvű filmismertető
- Egy másik angol nyelvű filmismertető
- Képkockák a filmből
