Éric Bernard

Éric Bernard
Életrajzi adatai
Született	1964. augusztus 24. (60 éves) Martigues
Nemzetisége	francia
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1989 – 1991, 1994
Csapata	Larrousse, Ligier, Lotus
Nagydíjak száma	47 (45 start)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	1
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1989 francia nagydíj
Legutolsó nagydíj	1994 európai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Éric Bernard témájú médiaállományokat.

Éric Bernard (Martigues, 1964. augusztus 24. –) francia autóversenyző, korábbi Formula–1-es pilóta.

A kezdetek

Eric Bernard a Marseilletől nem messze fekvő Martiguesben született 1964-ben. Versenyzői karrierjét 1976-ban gokartban kezdte meg melyet 1983-ig űzött, ezidő alatt négy francia gokartbajnoki címet is megnyert.

1983-ban a Paul Ricardon található versenyzőiskolába járt, illetve részt vett a Volant Elf nevű bajnokság döntőjén, melynek győztese Elf-szponzorációt kapott a következő évi Formula Renault szezonra. Ezt végül Bernard nyerte két későbbi Forma-1-es pilóta Jean Alesi és Bertrand Gachot előtt.

Ennek hála 1984-ben elindult a Formula Renault bajnokságban, ahol első idényében 6. lett, majd második nekifutásra megnyerte a sorozatot és 1986-ban már a francia Formula 3-ban taposta a gázpedált, ahol összetettben az 5. helyen végzett, majd az azt követő évben második lett Alesi mögött, illetve szintén a '87-es évben részt vett a híres-hírhedt Makaói Nagydíjon, melyen nyolcadik lett.

1988-ban újabb szintet lépett, amikor a nemzetközi Formula 3000-es sorozatba szerződött. 5 versenyt töltött el első csapatánál, a Ralt Racingnél, majd a szezon utolsó négy versenyét már a Bromley Motorsportnál teljesítette. Legjobb szezonbeli eredményét hazai pályán, Dijonban érte el ahol a 3. lett, összetettben pedig a 9. helyen zárt. 1989-re ismét csapatot váltott, mégpedig a DAMS istálló versenyzője lett. Itt kezdetben nehezen indult a szezonja (Az első három versenyén nem ért célba), majd Jerezben megtört a jég, és megszerezte első futamgyőzelmét a Formula 3000-ben. Ezt még megfejelte egy-egy második és harmadik hellyel a szezonban, ami a ponttáblázat 3. helyéhez volt elég.

A Formula–1-ben

1989 közepén lehetőséget kapott a Larrousse F1-es csapatától a francia nagydíjon, miután Yannick Dalmast elküldték a csapattól, azonban debütáló versenyén a 7. helyről kényszerült kiállni motorhiba miatt. Ezután még a brit nagydíjon is ő ült a Larrousseban, de már nem jutott szóhoz a szezon hátralevő részében az F3000-es kötelezettségei miatt.

1990-re azonban már teljes szezonos szerződést kapott a Larrousse csapatától Bernard. Első teljes idényében három alkalommal is pontot szerzett a csapatának, ezek közül is a brit nagydíjon elért 4. helye volt a legjobbja. A szezont végül 5 ponttal a 13. helyen zárta. 1991-ben már jóval gyengébb formát mutatott mind a csapat, mind Bernard. Mindössze két futamot tudott befejezni, ezek közül Mexikóban a pontszerző hatodik helyen zárt, illetve ennek a pocsék szezonnak a "megkoronázásaként" a japán nagydíj egyik edzésén súlyos balesetet szenvedett, ami miatt eltört a lába, és így véget ért a szezonja valamint a Larroussenál sem volt maradása.

Felépülését követően és az Elf közbenjárására 1993-ra a Ligier tesztpilótája lett és ugyanebben a szerepkörben mozgott volna az 1994-es szezon folyamán, azonban a gárda egyik támogatóját csalás miatt börtönbüntetésre ítélték, és emiatt a megcsappant költségvetés miatt az újonc Olivier Panis mellé Bernardot ültették be, mint az Elf szponzoráltja. Az idénye azonban nem sikerült túl jól, egyrészt mert Panis folyamtosan gyorsabb volt nála, másodsorban az autóját is a tavalyi vázra építették, ami miatt nem tudta honfitársa tempóját tartani, bár a kaotikus német nagydíjon így is megszerezte első (és egyetlen) dobogós helyezését egy harmadik hely formájában. A szezon végefelé, pontosabban a portugál nagydíj után a Ligier megvált Bernardtól és a helyére Johhny Herbert került, így viszont Bernard megörökölte Herbert helyét az utolsókat rúgó Lotusnál, de az Európa nagydíj után ott sem volt maradása Mika Salo érkezése miatt. Lett volna lehetősége a folytatásra 1995-ben korábbi csapatánál, a Larroussenál, azonban a csapat megszűnt és Bernard Formula–1-es kalandja véget ért.

A Formula–1 után

A Formula–1-et követően a sportautózás világában helyezkedett el. Részt vett nyolc alkalommal is a le mans-i 24 órás viadalon, három idényt eltöltött az American Le Mans Seriesben is több-kevesebb sikerrel, majd 2002-ben szögre akasztotta a sisakot.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	Modell	Motor	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Helyezés	Pontok
1989	Equipe Larrousse	Lola LC89	Lamborghini V12	BRA	SMR	MON	MEX	USA	CAN	FRA 11	GBR Ki	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	-	0
1990	Espo Larrousse F1	Lola LC89B	Lamborghini V12	USA 8	BRA Ki															13.	5
		Lola 90				SMR 13	MON 6	CAN 9	MEX Ki	FRA 8	GBR 4	GER Ki	HUN 6	BEL 9	ITA Ki	POR Ki	ESP Ki	JPN Ki	AUS Ki
1991	Larrousse F1	Larrousse Lola 91	Cosworth V8	USA Ki	BRA Ki	SMR Ki	MON 9	CAN Ki	MEX 6	FRA Ki	GBR Ki	GER Ki	HUN Ki	BEL Ki	ITA Ki	POR Nk	ESP Ki	JPN Nk	AUS Inj	18.	1
1994	Ligier Gitanes Blondes	Ligier JS39B	Renault V10	BRA Ki	PAC 10	SMR 12	MON Ki	ESP 8	CAN 13	FRA Ki	GBR 13	GER 3	HUN 10	BEL 10	ITA 7	POR 10				18.	4
	Team Lotus	Lotus 109	Mugen Honda V10														EUR 18	JPN	AUS

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Éric Bernard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
• Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)