Ugrás a tartalomhoz

Wolfgang Amadeus Mozart fő művei

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a lista válogatást ad Mozart főbb műveiből. A teljes listát lásd a Köchel-jegyzék vagy a Wolfgang Amadeus Mozart műveinek listája lapon.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) legkedveltebb művei talán az operái, zongoraversenyei, szimfóniái, vonósnégyesei és -ötösei. Ezeken felül igen sokat írt szóló zongorára, ill. egyéb kamarazenét, miséket, egyéb egyházi zenét, és kifogyhatatlanul sok táncdarabot, divertimentót és egyéb szórakoztató zenét.

Wolfgang Amadeus Mozart- Delahaye festménye 1772-ből

Megjegyzés Mozart műveinek rendszerezéséhez

[szerkesztés]
  • A „K.” „KV” a mű Köchel-jegyzékszámára utal, vagyis a (többé-kevésbé) kronologikus (értsd: komponálás időpontja szerinti) katalógusa Mozart műveinek. A lista készítőjéről, Ludwig von Köchelről kapta nevét. Megjegyzendő, hogy a lista 19. századi megjelenése óta elég sok revízión esett át; így általában az eredeti szám, ill. a jelenlegi, 6. revízió száma van feltüntetve. Ez persze bizonyos ütközésekhez is vezethet. (például a N° 25-ös Szimfónia ilyen). Egy többé-kevésbé teljes lista itt, vagy itt található.
  • Ez a cikk tematikusan rendszerezi a műveket, pontosabban a művek műfaja szerint. Az egy műfajon belül keletkezett művek nem mindig vannak beszámozva: Köchel eredetileg csak a szimfóniákat (1-től 41-ig); a zongoraversenyeket (1-27), (itt igen sok korai Mozart-féle átiratot kihagyott), hegedűversenyeket (1-5) (azóta még legalább kettőről tudunk, amelyek előkerültek), ill. kürtversenyeket (1-4) számozta be, ill. még néhány művet. Ezek mellett a vonósnégyesekhez, kamarazenei művek nagy részéhez és a vokális művekhez egyáltalán nincsen semmilyen általánosan elfogadott számozás.
  • Nem sok Mozart mű rendelkezik opusszámmal, mivel nem sok művét adták ki élete alatt, tehát az opusszámos megjelölés Mozart műveinél eléggé ritka.

Szimfóniák

[szerkesztés]
Bővebben: Wolfgang Amadeus Mozart szimfóniái

Mozart úgynevezett „szimfónia-korszaka” 1764 és 1788 közé esik, ez alatt a 24 év alatt írt 41 szimfóniát – legalábbis a tradicionális kiadások szerint; viszont a legfrissebb kutatások már 68 kész műről tudósítanak. Mindenesetre az eredeti számozás megmaradt – így az utolsó szimfóniája még mindig a 41-es. Több művet (K. 297, 385, 550) még maga a szerző dolgozta át.

Mozart sógora, Joseph Lange által készített befejezetlen portré 1782-ből

Sinfonia Concertanték

[szerkesztés]

A szerző valószínűleg több, mint 3 darabot írt ebben a Sinfonia Concertante műfajban, de azok elvesztek, vagy csak apró darabkákban maradtak fenn.

Ugyan a címe szerint csak két hegedűs alkotja a szóló csoportot, de igen sok szólórésze van az oboának, ill. van benne cselló-, ill. nagybőgőszóló
Már eleve a brácsa (mélyhegedű) szólóhangszerként alkalmazása elég érdekes, ráadásul Mozart scordatura technológiát ír elő, aminek köszönhetően a brácsa húrjait egy fél hanggal feljebb kell hangolni (mai előadásokban általában kihagyják).
Egy igen szép mű, de hitelessége még mindig kétséges, mivel a mozarti kézirat még nem került elő. Valószínűleg ez egy Mozarttól származó átirat, ugyanis a feltételezések szerint eredetileg nem klarinét, hanem fuvola szerepelt benne. Tudósok készítettek ilyen hangszerelésű rekonstrukciót is.

Versenyművek

[szerkesztés]

Mozart „versenyműtermelésének” csúcsa mindenképpen a zongoraversenyek, annak ellenére, hogy igen sok más hangszerre írt versenyművet, amely esetleg az adott hangszer irodalmának csúcsa.

Zongoraversenyek

[szerkesztés]
Fortepianó, eredeti Walter & Sohn,(1805) alapján Paul McNulty által épített korhű másolat

Mozart azon 17 zongoraversenye, amelyek Bécsben keletkeztek, a 27 darabból álló sorozat legszignifikánsabb részét képezik, mivel itt forradalmasította a versenyművet, mint műfajt a szabad szimfonikus dimenziók hozzáadásával, és azzal, hogy a hangszerben rejlő összes lehetőséget kihasználta, illetve nem ütköztette soha a zenekarral. Maynard Solomon szerint Mozart legnagyobb érdeme a zongoraversenyek terén, hogy mind a zeneértők, mind a zenéhez kevésbé értő udvari közönség igényeit ki tudja elégíteni műveivel.

15 darab 1782 és 1786 között keletkezett, míg az utolsó két évben csak két zongoraversenyt írt. Az is híres és helyénvaló állítás, hogy a koncertek egy részét a tanítványaival közösen írta (főleg Barbara Ployerrel), és fejben dolgoztak, hangszer használata nélkül.

A zongoraversenyek fejlődésének útja a hegedűszerű komponálástól indul el: a korai művekben a szólóhangszer technikája a hegedűére emlékeztet. Az 1776-ban írt három zongoraverseny ebből a szempontból már jelentős haladást mutat. A forma ugyanaz, mint a hegedűversenyeké: három tételéből az első gyors tempójú szonátatétel, a második lassú darab, a finálé rondó formájú.

Gyermekkori billentyűs versenyek

[szerkesztés]

Salzburgban írt zongoraversenyek

[szerkesztés]

Korai, Bécsben írt zongoraversenyek

[szerkesztés]

Nagyra tartott, Bécsben írt zongoraversenyek

[szerkesztés]

Késői zongoraversenyek

[szerkesztés]

Két vagy három zongorára írt versenyművek

[szerkesztés]

Zongoraversenyek a feltételezett keletkezés sorrendjében

[szerkesztés]

Csembalóversenyek

[szerkesztés]
Csembaló

Johann Christian Bach (Londoni Bach) op. 5. szonátája alapján billentyűs hangszerre és vonószenekarra írt gyermekkori versenyművek, melyeket Mozart 1772-ben Londonban komponált. Szokás a gyermekkori zongoraversenyek közé is besorolni. Csembalóversenyként szerepel Ton Koopman és az Amszterdami Barokk Zenekar lemezfelvételén mindhárom mű. Ez a felvétel hangzott el 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában.

[3][4]

Hegedűversenyek

[szerkesztés]
Bővebben: Wolfgang Amadeus Mozart hegedűversenyei

Mozart hegedűversenyei az igen gyönyörű, fülbemászó melódiái és a hangszer hangjához igazán passzoló részek miatt híresek, annak ellenére, hogy Mozart nem használta ki teljesen a hegedűben rejlő lehetőségeket (szemben például Beethovennel vagy Brahmsszal).

Kürtversenyek

[szerkesztés]
Vadászkürt V&A Museum, London

A szerző vadászkürtre írott versenyművei tulajdonképpen elegáns és vicces dialógusok a zenekar és szólista között. A kéziratok nagy része elég sok, a dedikáltnak szánt viccet (köztük eléggé sértőeket) is tartalmazott.

Franz Xaver Süssmayr készített egy újabb második tételt Mozart halála után az eredeti elveszett helyett.

Egyéb versenyművek

[szerkesztés]
Igen eredeti a szólóhangszerek megválogatása.
Elveszett, de aztán előkerült.
Lásd feljebb.

Előadási darabok szólóhangszerre és zenekarra

[szerkesztés]

Művek szóló-zongorára

[szerkesztés]

1782 és 1786 között 20 mű keletkezett egy zongorára (többek közt szonáták, variációk, fantáziák, szvitek, fúgák és rondók), ill. keletkeztek még négykezes művek, ill. művek két zongorára.

A gyermek Nannerl (1763); Pietro Antonio Lorenzoni
  • Nannerl Zenés Könyve
  1. C-dúr Andante, K. 1a
  2. C-dúr Allegro, K. 1b
  3. F-dúr Allegro, K. 1c
  4. F-dúr menüett, K. 1d
  5. G-dúr menüett, K. 1e
  6. C-dúr menüett, K. 1f
  7. F-dúr menüett, K. 2
  8. B-dúr Allegro, K. 3
  9. F-dúr menüett, K. 4
  10. F-dúr menüett, K. 5
  11. C-dúr Allegro, K. 5a
  12. B-dúr Andante, K. 5b

Néhány katalógusban az a-moll és a D-dúr szonáta fel van cserélve.

Kamarazene

[szerkesztés]
  • 2 duó hegedűre és brácsára vagy két hegedűre:
    • G-dúr, K.423
    • B-dúr, K.424

Vonósnégyesek

[szerkesztés]
A Stanford Quartet
Ezt a művetFranz Anton Hoffmeister adta ki (talán ő volt a dedikált is), csakúgy, mint a Porosz kvartettekeket. Mozart utolsó három vonósnégyese, melyet az éppen uralkodó porosz királynak, II. Frigyes Vilmosnak ajánlott, a cantabile karakterű csellószólamaikról (a király nagy gordonkás volt), az édes hangokról és a különböző hangszerek equilibriumairól híresek.

Vonósötösök

[szerkesztés]

Mozart ugyan jóval kevesebb vonósötöst írt, mint -négyest, de ezek sokkal fontosabb művei. Wolfgang műveiben az ötödik hangszernek egy második mélyhegedűt használt.

  • B-dúr vonósötös, K. 174
  • C-dúr vonósötös, K. 515
A mű első tétele a leghosszabb mozarti tétel.
  • g-moll vonósötös, K. 516
Egyik legnagyobb műve. A 40. szimfónia tragikus hangulatát idézi vissza, ami az azonos hangnemnek is köszönhető. Sokan nem tartják jónak a mű végére az utolsó, G-dúrban befejeződő tételt.
Barokk zenészek triószonátát játszanak; 18. századi ismeretlen szerző festménye.
  • c-moll vonósnégyes, K. 406 (516b)
A korábbi fúvósokra írt szerenád (K388) átirata.
  • D-dúr vonósötös, K. 593
  • Esz-dúr vonósötös, K. 614

Egyéb fontosabb kamarazenei művek

[szerkesztés]

Szerenádok, divertimentók és egyéb hangszeres művek

[szerkesztés]

A fentebb említett hangszeres műveken kívül Mozart még sok divertimentót, notturnót, serenatát, cassazionát, indulót és táncokat írt. Főbb művek ebből a kategóriából:

  • Minuettók (több mint 100; melyek Haydn stílusára hasonlítanak, tehát viszonylag lassabbak), kontratáncok (például Il Temporale, K. 535, La Bataille, K. 600, Canarino, K. 602 stb.) és allemande-ok (vagy Teitsch, vagy Ländler; 56 készült 1787 és 1791 között, és a bécsi nyilvános bálokra íródtak).

Szerenádok

[szerkesztés]
Szerenád (Judith Leyster)

Divertimentók

[szerkesztés]

Egyéb

[szerkesztés]
A szabadkőművesség egyik jelképe: a szögmérő szárai felé helyezett körző

Operák

[szerkesztés]

Wolfgang Amadeus Mozart életében a színpadi zenés produkciók mindig kiemelt helyet töltöttek be, így igen sok operát, vígoperát és más színpadra szánt zenés művet írt.

1767-ben, tanulóévei alatt keletkezett Mozart első operája; ez helyenként hallatszik is rajta.
A Bastien és Bastienne már egy sokkal magasabb lépcsőfok. A fiatal zenész már képes a zenét a szöveghez illeszteni.
Ez az első próbálkozása az opera buffa (vígopera) műfajban.
Miután az első olasz operáját megírta, Milánóból és Salzburgból is jöttek felkérések: Mitridate re del Ponto, Ascanio in Alba, Il sogno di Scipione, és Lucio Silla operákat írta ekkor. Ezen művekben Mozart még mindig mutat némi ügyetlenséget a tradicionális operakeret felépítésekor. A librettók általában gyengék és előadhatatlanok. Ezek ellenére találhatóak benne Mozart későbbi sikerét meghozó elemek is, de a „súlya”, lényege és formai tökéletlensége miatt még viszonylag korai művei.
A bibliai Judit könyve szolgálja a történet alapját.
A La finta giardinierával Mozart visszatér a vígopera műfajához, túltéve eddigi modelljein. A librettó még mindig nem az igazi, de a szereplők már nem annyira sematikusak és jobban elkülönülnek egymástól, és a zene már nagyon jól kifejezi az érzéseiket
A német zenei dráma (Singspiel) műfajába való debütálása után írja évekkel később a Szöktetés a szerájból-t.
A Figaro házassága, a három legnagyobb operájának egyike, amelyek mind az opera buffa műfajba sorolhatóak (annak ellenére, hogy a Don Giovanni tartalmaz tragikus elemeket is), és amely operák librettistája Lorenzo Da Ponte volt. A Figaro a Le mariage de Figaro c. irodalmi alkotáson alapszik, melynek szerzője Pierre Beaumarchais; a mű egy nagyon nehezen elfogadott – és ritkán előadott – mű volt Franciaországban, a magasabb köröket (klerikusokat és arisztokratákat) sértő megjegyzések miatt, és ez szemben állt a Harmadik rend egészséges aktivizmusával is. Ausztria területén is szembetalálta magát a mű a vezetőbb rétegekkel, annak ellenére, hogy Da Ponte a bántóbb részeket kivágta. Ennek ellenére 1786 tavaszán bemutatták az operát a bécsi várszínházban, nagy sikerrel.
A Da Ponte librettóinak trilógiájában a Don Giovanni, majd a 'Così fan tutte következik; mindkettő a két nem közti szerelemmel foglalkozik.
Papageno a Varázsfuvolából.
Stavovske Divadlo – Polgári Színház, Prága: a La Clemenza di Tito és a Don Giovanni ősbemutatójának helyszíne
A varázsfuvola sok kritikát kapott a librettó abszurditása miatt (szerzője Emanuel Schikaneder); valószínűleg többször változtattak rajta. Ennek ellenére már a premieren nagy sikere volt. A mű zenéje fényes és spirituális. A történetben a szent és a profán dolgok mesterien vannak egymással szembeállítva. A művet a szabadkőművesség hatja át.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ * Pándi Marianne:Hangverseny-kalauz II. Versenyművek Zeneműkiadó, Budapest 1973.
  2. ↑ *Maynard Solomon: Mozart, Park Kiadó 2006.
  3. ↑ a b *RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt.-HU ISSN 1418-3544
  4. ↑ a b * Max Becker, Stefan Schickhaus:Wolfgang Amadeus Mozart, Wissen Media Verlag GbmH 2005. Kossuth Kiadó 2006. ISBN 963-09-4816-8
  5. ↑ * Hutchings A. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
  6. ↑ * Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 1-6 teljes partitúra, Dover Publications, New York. ISBN 0-486-44191-1
  7. ↑ * Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  8. ↑ * Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 11-16 - teljes partitúra. Dover Publications, New York.
  9. ↑ * Girdlestone, C. M. Mozart's piano concertos. Cassell, London.
  10. ↑ * Steinberg, M. The Concerto: A Listener's Guide, Oxford (1998)
  11. ↑ * Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 17-22 teljes partitúra. Dover Publications, New York.
  12. ↑ * Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 23-27 - teljes partitúra. Dover Publications, New York.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wolfgang_Amadeus_Mozart_fő_művei&oldid=26497171”