Wilhelm Gustloff (politikus)
| Wilhelm Gustloff | |
 | |
| Született | 1895. január 30.[1][2][3] Schwerin[4] |
| Elhunyt | 1936. február 4. (41 évesen)[1][2][3] Davos[5] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása | politikus |
| Halál oka | emberölés |
| Sírhelye | Schwerin |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Gustloff témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Wilhelm Gustloff (Schwerin, 1895. január 30. – Davos, Svájc, 1936. február 4.) német nemzetiszocialista politikus, aki mártírrá vált a fasiszta Harmadik Birodalomban meggyilkolása miatt. Később róla nevezték el az 1945-ben a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófáját szenvedett Wilhelm Gustloff nevű hajót.
Élete
[szerkesztés]Wilhelm Gustloff Schwerinben született, mecklenburg–schwerini nagyhercegben. Középiskolai tanulmányait mint bankkereskedő fejezte majd, krónikus tüdőbaja és gégeproblémái miatt felmentést kapott az első világháborús szolgálat alól, nem volt katona. 1917-ben utazott Davosba, hogy kezeltesse a tüdőbetegségét. A háború után, 1921-ben lett tagja a német Deutschvölkischer Schutz- und Trutzbundnak (Német Népi Véd- és Dacszövetség), majd 1929-ben lépett be az NSDAP-be. A svájci állami meteorológiai szolgálatnál helyezkedett el, majd 1932-től Landesgruppenleiter (országos csoportvezető) lett Svájcban. Ebbéli minőségében ő volt a felelős az antiszemita hecclapok, többek között a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei terjesztéséért. 1936-ig több, mint 5000 tagot sikerült szerveznie a svájci NSDAP számára.
1936. február 4-én Davosban a zsidó származású David Frankfurter orvostanhallgató egy pisztolyból leadott 4 lövéssel halálosan megsebesítette. Ezzel a nemzetiszocialisták mártírjává tette a férfit. Gustloffnak állami temetést rendeztek születési helyén, Schwerinben, melyen Adolf Hitler, Joseph Goebbels, Hermann Göring, Heinrich Himmler, Martin Bormann és Joachim von Ribbentrop is részt vettek. Koporsóját különvonat vitte Davosból Schwerinbe, mely megállt Stuttgartban, Würzburgban, Erfurtban, Halléban, Magdeburgban és Wittenbergben. Özvegye és fivére fogadták a temetésen a részvevő szavakat.
Halála után
[szerkesztés]
Az akkor épülőfélben lévő KdF-hajót, amit a tömegek üdültetésére terveztek és Adolf Hitlerről készültek elnevezni, a merénylet hírére átkeresztelték Wilhelm Gustloffra. A keresztelést Hedwig Gustloff, a meggyilkolt özvegye végezte el, aki korábban Hitler titkárnője is volt. 1945. január 30-án éjjel a sebesült katonákkal és kelet-poroszországi menekültekkel zsúfolt hajót a szovjet SZ–13 tengeralattjáró torpedókkal elsüllyesztette. Ez volt minden idők legnagyobb tengeri szerencsétlensége, hozzávetőlegesen 9400, jórészt civil áldozat, köztük 4000 gyermek veszítette életét. Wilhelm Gustloffról a második világháború végéig még több utcát is elneveztek, például Magdeburgban és Benneckensteinban (ma Oberharz am Brocken része).
Források
[szerkesztés]- Sebastian Felz: Frankfurter, David. In: Kurt Groenewold, Alexander Ignor, Arnd Koch (Hrsg.): Lexikon der Politischen Strafprozesse.(németül)
- Wilhelm Gustloff a Dodisben
- Ruedi Brassel-Moser: Gustloff-Affäre. In: Historisches Lexikon der Schweiz.(németül)
Irodalom
[szerkesztés]- Roland Aegerter: Politische Attentate des 20. Jahrhunderts, NZZ-Verlag, Zürich 1999, ISBN 3-85823-786-8. (németül)
- Peter Bollier: Die NSDAP unter dem Alpenfirn. Geschichte einer existenziellen Herausforderung für Davos, Graubünden und die Schweiz, Bündner Monatsblatt Verlag Desertina 2016, ISBN 978-3-85637-490-7. (németül)
- Armin Fuhrer: Tod in Davos. David Frankfurter und das Attentat auf Wilhelm Gustloff (= Reihe Zeitgeschichten. Bd. 9). Metropol, Berlin 2012, ISBN 978-3-86331-069-1. (németül)
- Günter Lachmann: Der Nationalsozialismus in der Schweiz 1931–1945. Ein Beitrag zur Geschichte der Auslandsorganisation der NSDAP. Dissertationsschrift Freie Universität Berlin, 18. Dezember 1962. (németül)
- Victor Klemperer: „Ich will Zeugnis ablegen bis zum letzten.“ Tagebücher 1933–1945. Berlin, Aufbau-Verlag 1995 (3). 1/S. 245. (németül)
- Thomas F. Schneider (Hrsg.): Non Fiktion – Emil Ludwig. Wehrhahn Verlag 2016, ISBN 978-3-86525-546-4 (zugleich 11. Jg., Heft 1/2, der Zeitschrift „Arsenal der anderen Gattungen“; mit Beiträgen zu David Frankfurter, zum Mord in Davos und verwandten Themen). (németül)
- Stephan Schwarz: Ernst Freiherr von Weizsäckers Beziehungen zur Schweiz (1933–1945). Ein Beitrag zur Geschichte der Diplomatie. Bern : Lang, 2007, ISBN 978-3-03911-207-4, S. 208–236 (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wilhelm Gustloff című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
