Ugrás a tartalomhoz

Walter Bradford Cannon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Walter Bradford Cannon
Született1871. október 19.[1][2][3][4][5]
Wisconsin
Elhunyt1945. október 1. (73 évesen)[1][6][2][3][4]
Franklin
Állampolgárságaamerikai
HázastársaCornelia James Cannon
Gyermekeiöt gyermek:
  • Marian Cannon Schlesinger
  • Bradford Cannon
  • Wilma Cannon Fairbank
SzüleiDr. Colbert Hanchett Cannon
Foglalkozása
  • fiziológus
  • szakíró
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
  • Croonian Medal and Lecture (1918)
  • doctor honoris causa from the University of Paris (1931)[7]
  • a Strasbourgi Egyetem díszdoktora (1931)[8][9]
  • Baly Medal (1931)
  • George M. Kober Lectureship (1934)[10]
  • Foreign Member of the Royal Society (1939. május 11.)[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Bradford Cannon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Walter Bradford Cannon (Prairie du Chien, Wisconsin, USA, 1871. október 19. – Lincoln, Massachusetts, 1945. október 1.) amerikai orvos, fiziológus, neurológus.

Munkássága

[szerkesztés]

A bostoni Harvard Egyetemen tanult, egyik kiváló tanára William James, az egyetem elvégzése után ugyanott tanított (1900–42). Elsőként alkalmazott röntgensugarat (1896) fiziológiai vizsgálatokhoz (gyomormozgások), s bevezette a kontrasztanyagok alkalmazását. Felismerte, hogy az emocionális tényezők gátolják a gyomor mozgásait, ebben a mellékvese központi szerepét és az általa termelt adrenalin közvetítő hatását (1899).

Kimutatta, hogy az asphyxia és a nervus ischiadicus (ülőideg) centrális csonkjának ingerlése is fokozza az adrenalin vérbe bocsátását (1911). Vizsgálta a szervezetben a fájdalom, a félelem vagy a düh esetében reflexesen kiváltott adrenalin- és cukor-felszaporodást a vérben (1914). Összefoglalta a vészreakciót kiváltó tényezőket, leírta a róla elnevezett Cannon-féle vészreakció jelenségét (1915).

Tanulmányozta az áldüh jelenségét (az agykéregtől megfosztott macskák viselkedésére utaló megnevezés, 1925). Bizonyította, hogy egy adrenalinszerű anyag (az ő elnevezése szerint a szimpatin) szabadul fel a szimpatikus idegrendszer posztganglionáris idegrostjainak effektorvégződésein (1937). Felismerte a denervációs hiperszenzitivitást (1939).

Művei

[szerkesztés]
  • The Mechanical Factors of Digestion (1911)
  • Bodily Changes in Pain, Hunger, Fear and Rage (1915)
  • Traumatic Shock (1923)The Wisdom of the Body (1932)
  • Autonomic Neuroeffector Systems (társszerző, 1937)
  • The Way of an Investigator (1945)The Supersensitivity of Denervated Structures (1949)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Base biographique (francia nyelven). Bibliothèque interuniversitaire de Santé
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кеннон Уолтер Брэдфорд, 2015. szeptember 27.
  7. ↑ Liste des docteurs honoris causa de l'Université de Paris de 1918 à 1933 inclus (francia nyelven), 1934
  8. ↑ https://journals.openedition.org/framespa/515
  9. ↑ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k32169328/f71
  10. ↑ https://aap-online.org/kober/
  11. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Walter_Bradford_Cannon&oldid=27654190”