Volta
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Volta | |
Az Adome-híd az Akosombo-gáttól délre | |
Közigazgatás | |
Országok | A teljes vízgyűjtő terület megoszlása: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%) |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 1500 km |
Vízhozam | 1210 m³/s |
Vízgyűjtő terület | 407 093 km² |
é. sz. 8° 38′ 55″, ny. h. 0° 58′ 57″8.648741°N 0.982618°W | |
Torkolat | Guineai-öböl (Atlanti-óceán) |
é. sz. 5° 46′ 16″, k. h. 0° 40′ 23″5.771111°N 0.673056°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Volta témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Volta folyó Nyugat-Afrikában, amely a Guineai-öbölbe torkollik. Három ága a Fekete-Volta, a Fehér-Volta és a Vörös-Volta. Róla kapta a nevét Francia-Felső-Volta, később Felső-Volta, mielőtt 1984-ben nevét Burkina Fasóra változtatták. A Volta portugál eredetű név, jelentése kanyargás, kavargás.[1]
A ghánai Volta-tó a világ legnagyobb mesterséges tava, amely a délkelet-ghánai Akosombo-gáttól a 400 km-rel északabbra fekvő Yapei városáig húzódik. A víztározót villamosenergia-termelésre, közlekedésre, öntözésre és haltenyésztésre használják.
Vízgyűjtő területe
[szerkesztés]A Volta vízgyűjtő területe mintegy 407 000 km² területről vezeti a vizet a Guineai-öbölbe. A párástól a félszáraz nyugat-afrikai szavanna zónában található. Az Atlanti-óceántól távolodva a szárazság növekszik, az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb. Az éves csapadék mennyisége délen 2000 mm, míg a vízgyűjtő terület északi részén 500 mm (mint nálunk). Az esők nagy része elpárolog, csak mintegy 10%-a válik a folyók vízévé.
A Volta vízgyűjtő területén 6 nyugat-afrikai ország osztozik: Burkina Faso (46%), Ghána (39%), Togo (6%), Benin (4%), Mali (3%) és Elefántcsontpart (2%).[2]
A Volta-folyó a két fő ága, a Fekete és a Fehér Volta, Burkina Faso nyílt fennsíkjain ered és észak-közép Ghánában, mintegy 480 km-re északra az Atlanti-óceántól egyesül. A folyó esése 25-50 cm/km. Mellékfolyói az Oti és az Afram folyó.
A Volta alsó folyását már a 15. századi portugál felfedezők is jól ismerték, akik a folyó nevét adták – volta portugál jelentése kanyarog.[3]
Vízjárása
[szerkesztés]Vízjárása az évszakoknak megfelelően szabályos, de szélsőséges egyenlőtlen: a vízszint ingadozása eléri a 12,5 m-t.[4] Gyakorlatilag a Volta összes kis és nagy mellékfolyója kiszárad, vagy vízhozama 5 m³/s alá csökken a száraz évszakban.[5]
Volta-tó
[szerkesztés]A Volta-folyó völgyének északi négyötödét a Volta-tó árasztja el, ami a világ legnagyobb felületű mesterséges tava. A tó akkor képződött, amikor megépítették a vízerőmű duzzasztó gátját Akosombónál 1961 és 1965 között. A gát elkészülte után mintegy 80 000 embernek kellett elköltöznie a folyó partjáról több száz faluból magasabb területekre a vízszint emelkedése miatt.[6]
A tó létrehozásával jelentősen növekedett a vízzel terjedő betegségek aránya. A három fő betegség a folyami vakság (onchocerciasis), bilharzia (schistosomiasis) és malária.
A Volta-medence nem sűrűn lakott, mivel a középső és az északi területeken gyakori a cecelégy, az álomkór terjesztője. A gyér lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozik. A Volta-tó halban gazdag, vizét pedig öntözéses gazdálkodásra is használják, rajta csónakok és kisebb hajók közlekednek. Hossza mintegy 400 km, átlagos mélysége 18,8 m, a felülete 8502 km², a part hossza 7250 km és 148 milliárd m³ (148 km³) vizet tárol. Az akosombói vízerőmű 1020 MW teljesítményű (a Paksi atomerőmű fele), ami Ghána áramfogyasztásának kb. 80%-át fedezi.[7]
Gátak
[szerkesztés]Az Akosombo-gáton kívül több kisebb-nagyobb gát épült a Volta vízgyűjtő területén. Ezek közül néhány vízerőmű, a többség öntözésre és ivóvízellátásra szolgáló duzzasztógát.
Ghána
[szerkesztés]Ghánában jelenleg két vízerőmű működik, egy épül és további három áll tervezés alatt. 7 duzzasztó gát az ivóvízellátást szolgálja és számos kisebb gát öntözéshez duzzasztja a folyók vizét.[8]
Vízerőművek:
- Akosombo-gát: 1020 MW
- Kpong-gát: 160 MW - Alsó Volta
- Bui-gát: 400 MW - Fekete Volta (építés alatt)
Tervezett vízerőművek:
- Juale-gát: 87 MW
- Hemand-gát: 93 MW
- Pwalugu: 48 MW
Ivóvízellátásra épült duzzasztó gátak: Axim-, Owabi-, Barikese-, Weija-, Brimsu-, Kwanyaku- és az Inchaban-gát.
Burkina Faso
[szerkesztés]Burkina Fasóban egyedül több mint 1200 kis gátat építettek az 1970-es '80-as években a Fehér Voltán, hogy biztosítsák az ivóvizet, lehetővé tegyék az öntözést és ezáltal a földművelést az ország száraz, északi területein is.[5]
Vízerőművek:
- Bagre-gát: 41,5 MW
- Kompienga-gát: 31 MW
Togo
[szerkesztés]Vízerőművek:
- Nangbeto-gát: 64 MW - Mono-folyó
- Kpime-gát: 16 MW - Mono-folyó
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Volta − Online Etymology Dictionary
- ↑ Global Change and the Hydrological Cycle - GLOWA Volta Project: The Volta River Basin [1]
- ↑ Encyclopedia Britannica: Volta River[2]
- ↑ Vojnits András, 2000: Afrika. Kossuth Kiadó, Budapest. p. 98. ISBN 963 09 41 48 1
- ↑ a b [3]
- ↑ geographic.com - Ghana Rivers and Lakes[4]
- ↑ Volta River Authority[5]
- ↑ Chris Gordon (2006) Volta Basin Research Project, University of Ghana [6] Archiválva 2010. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben