Ugrás a tartalomhoz

Vladár Ervin (diplomata)

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a diplomatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Vladár Ervin (egyértelműsítő lap).
Vladár Ervin
Született1897. május 24.
Bánfalva, Borsod vármegye
Elhunyt1984. július 11. (87 évesen)
Caracas, Venezuela
Nemzetiségemagyar
Házastársagróf Teleki Gabriella (1904–1982)
Foglalkozásajogász, diplomata
Sablon • Wikidata • Segítség

Dr. nagycsepcsényi és muthnai Vladár Ervin (Bánfalva, 1897. május 24.–Caracas, Venezuela, 1984. július 11.), diplomata, jogi doktor, genfi magyar főkonzul, bukaresti magyar követségi tanácsos, a caracasi Magyar Ház elnöke, a Caracasi Magyar Történelmi Társaság alapítóelnöke, a Magyarok Világszövetsége venezuelai tagozatának elnöke, bánfalvi nagybirtokos.[1]

Családja és származása

[szerkesztés]

Az ősrégi nemesi származású nagycsepcsény és muthnai Vladár család sarja. Apja nagycsepcsény és muthnai Vladár Ervin (1833–1928), császári és királyi kamarás, Zemplén vármegye főjegyzője, jogász, Borsod és Gömör-Kishont vármegye törvényhatósági tagja, országgyűlési képviselő, bánfalvi nagybirtokos,[2] anyja harasztkeréki Ferenczy Mária (1865–1949). Az apai nagyszülei nagycsepcsényi és muthnai Vladár József (1802–1883), táblabíró, földbirtokos,[3] valamint nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Sarolta (1812–1890) voltak.[4] Az anyai nagyszülei harasztkeréki Ferenczy Elek (1821–1875), ügyvéd, helyőrségi hadbíró főhadnagy,[5] és markus-batizfalvi Máriássy Mária (1841–1922) voltak.[6] Az anyai nagybátyjai: dr. ifjabb Ferenczy Elek (1862–1934), császári és királyi kamarás, Zemplén vármegye tiszteletbeli főjegyzője, eperjesi jogakadémia tanár, földbirtokos,[7] valamint Ferenczy Sándor (1864–1911), törvényszéli bíró.[8]

Élete

[szerkesztés]
A nagycsépcsényi és muthnai Vladár család címere
A bánfalvi (ma: bánhorváti) Platthy-Vladár kastély homlokzata

Vladár Ervin 1920-as évektől a bukaresti követség tisztviselője, később a Külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. 1930. januárjában muthnai és nagycsepcsényi Vladár Ervin dr. követségi titkár a lengyel "Polonia Restituta rend" középkeresztjét szerezte adományban.[9] Vladár Ervin követségi attachénak a II. osztályú követségi titkári címet 1926. június 27-én adományozták.[10] Vladár Ervin Imre miniszteri segédfogalmazó követségi attachévá 1927. november 25-én nevezték ki.[11] 1928. oktoberében Vladár Ervin Imre követségi attaché a központból a berlini in. kir. követséghez lett áthelyezve.[12] 1929. novemberében Vladár Ervin II. osztályú követségi titkárt a központból a párizsi m. kir. követséghez helyezték át.[13] Vladár Ervin Imre II. osztályú követségi titkári címmel felruházott követségi attaché II. osztályú követségi titkárrá 1932. január 30-án.[14] Vladár Ervin I. osztályú követségi titkári címmel és jelleggel felruházott II. osztályú követségi titkár I. osztályú követségi titkárrá 1935. június 30-án.[15]

1936. januárjában a Kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére Vladár Ervin dr. I. osztályú követségi titkárnak a II. osztályú követségi tanácsosi címet adományozta.[16] 1939. márciusában a kormányzó dr. Vladár Ervin Imre I. osztályú követségi titkári címmel és jelleggel felruházott II. osztályú követségi titkárnak a külügyi szolgálatban szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta meg.[17] 1939. november 1-jén a Kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére Vladár Ervin dr. II. osztályú követségi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott I. osztályú-követségi titkárt a genfi magyar királyi főkonzulátus vezetésével megbízta.[18][19]

1941-től 1943. november 23-ig mint külügyminisztériumi különleges első beosztott tisztviselője bukaresti magyar követségi tanácsosként tevékenykedett.[20] 1941. május 7-én Bukaresten kelt Vladár Ervin bukaresti magyar követségi tanácsos jelentése a Magyar Külügyminisztériumnak Antonescu államvezető és miniszterelnök három újabb törvényéről, melyek célja az államosítás és románizálás gyorsítása, valamint a zsidóság vagyonának kisajátítása. Ezen részletesen leírja az akkoriban igen súlyos veszély, amely a magyarság és a zsidóság ki volt téve Antonescu rendszere alatt.[21] Vladár Ervin I. osztályú követségi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott II. osztályú követségi tanácsos a genfi m. kir. főkonzulátus vezetésével 1943. november 24-én bízta meg a Kormányzó.[22]

Az 1945-ös Nagy Imre-féle földreform alatt az 1816 kataszteri holdas bánfalvi uradalmát elvették tőle;[23] ezután kimenekült családjával Dél-Amerikába és végül Venezuelában telepedett le. Vladár Ervin Caracasban fontos társadalmi és kulturális szerepet vállalt. A Caracasi Magyar Történelmi Társaság 1970-ben jött létre, amelynek az alapítóelnöke Vladár Ervin lett. Ezt a tisztséget 1970 és 1974 között töltötte be. Vladár Ervin a Magyarok Világszövetsége venezuelai tagozatának elnökeként is tevékenykedett.[24]

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

1924. július 17-én Bánfalván polgári házasságot kötött a magyar főnemesi széki gróf Teleki családból való széki gróf Teleki Gabriella (*Koltó, 1904. szeptember 21.–†Caracas, 1982. március 29.) kisasszonnyal. 1924. augusztus 5-én Koltón az egyházi esküvőt tartották meg a Teleki grófok településén.[25] A menyasszonynak a szülei széki gróf Teleki János (1868–1937) Szatmár vármegyei bizottsági tag, a Petőfi Társaság tagja, a Teleki-Társaság tagja, a Magyarországi Kárpát-egyesület tagja, járási mezőgazdasági bizottság tag, koltói nagybirtokos,[26] valamint az alsócsernátoni Damokos családból való alsócsernátoni Damokos Gabriella (1873–1938) voltak.[27] Az apai nagyszülei széki gróf Teleki Sándor (1821–1892) 1848-49-es magyar katonatiszt, honvédezredes, olasz tábornok, főrendiházi tag és a Petőfi Társaság tagja, nagybirtokos, Petőfi Sándor "vad grófja", valamint a francia nemesi származású Mathilde Litez de Tiverval (1836–1910) voltak. Az anyai nagyszülei alsócsernátoni Damokos László (1838–1905) jogász, országgyűlési képviselő, királyi táblai-bíró,[28] és domahidai Domahidy Irén (1851–1915) asszony voltak. Vladár Ervinné gróf Teleki Gabriella egyik fivére: vitéz gróf Teleki János (1893–1946), országgyűlési képviselő volt. Vladár Ervin és gróf Teleki Gabriella frigyéből született:

  • Vladár István. Neje: bizáki Puky Mária.
  • Vladár Pál.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Bánhorváti - születések - Vladár Ervin születése - 1897.
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Vladár Ervin
  3. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Vladár József
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Vladár Józsefné Lónyay Sarolta
  5. ↑ familysearch.org Ferenczy Elek gyászjelentése
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Szirmay Ödönné (Előbb Ferenczy Elekné) Máriássy Mária
  7. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Ferenczy Elek ifjabb
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Ferenczy Sándor
  9. ↑ Budapesti Hírlap, 1930. január (50. évfolyam, 1-25. szám)1930-01-08 / 5. szám
  10. ↑ Külügyi Közlöny 6. 19261926-07-20 / 5. szám
  11. ↑ Külügyi Közlöny 7. 19271927-12-06 / 14. szám
  12. ↑ Külügyi Közlöny 8. 19281928-10-30 / 10. szám
  13. ↑ Külügyi Közlöny 9. 1929 Oldalszámok 119
  14. ↑ Külügyi Közlöny 12. 1932 1932-02-29 / 4. szám
  15. ↑ Külügyi Közlöny 15. 1935 1935-07-15 / 6. szám
  16. ↑ Magyarság, 1936. január (17. évfoyam, 1-25. szám)1936-01-09 / 6. szám
  17. ↑ Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)1939-03-11 / 58. szám
  18. ↑ Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1939. november (48. évfolyam, 249-272. szám)1939-11-04 / 250. szám
  19. ↑ Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
  20. ↑ 2020 / 2. szám / TANULMÁNYOK / Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
  21. ↑ Bán D. András et al. (szerk.): Magyarok kisebbségben és szórványban - A Magyarságkutatás Könyvtára 16. (Budapest, 1995)Dokumuntumok / II.Erdély
  22. ↑ Külügyi Közlöny 23. 19431943-12-31 / 7. szám
  23. ↑ Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) (1937, Budapest) I. A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek tulajdonosai; e földbirtokok és földbérletek nagysága, kataszteri tiszta jövedelme, valamint területüknek megoszlása mívelési ágak szerint, törvényhatóságonkint
  24. ↑ Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám) 1977-10-16 / 42. szám
  25. ↑ Pesti Hírlap, 1924. augusztus (46. évfolyam, 156-180. szám)1924-08-06 / 160. szám
  26. ↑ Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)1905-05-14 / 20. szám
  27. ↑ Budapesti Hírlap, 1938. augusztus (58. évfolyam, 172-195. szám)1938-08-30 / 194. szám
  28. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - Damokos László
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vladár_Ervin_(diplomata)&oldid=27449753”