Vita:János vitéz

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Jól használható Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Jávori István (vita), értékelés dátuma: 2013. december 25.

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

A címe János vitéz, belül viszont János Vitéz. Most nagybetű vagy kisbetű? – Burumbátor ^{Hajnali Tudósklub} 2007. november 8., 07:15 (CET)

 ...
 Azután a király ily szót váltott vele:
 "Én a te nevedet másnak keresztelem,
 Mától fogva neved János vitéz legyen.

– írja a költő (a MEK szerint; ami azért nem kritikai kiadás) OsvátA^Palackposta 2007. november 8., 07:20 (CET)

Petőfi levele

Mennyiben illik Petőfinek a Toldival kapcsolatos, Aranyhoz írt levele a János vitéz témájához? – Alensha ^üzi 2008. február 14., 21:47 (CET)

Valaki!

Nekem most nincs időm megírni, de nem akarom, hogy elvesszen az info:

Kifelé haladva a múzeumból, a Salone Sistino után következő hosszú nyugati folyosó falán, VII. Pius pápaságának epizódjait örökítették meg. Az utolsó teremben látható az a jelenet, amikor a napóleoni fogságból visszatérő VII. Piust köszönti Róma népe. A pápa hintója mögött feltűnik egy magyar huszár alakja, aki nem más, mint Horváth Nepomuki János, a Radetzky-huszárezred tisztje. Az ő egysége kísérte a pápát a Taro folyótól Rómáig, és szolgálataiért – a hagyomány szerint odaadta saját mentéjét is a didergő pápának – a Krisztus-rend (Ordine Supremo del Cristo) kitüntetésében részesült. Horváth Nepomuki János a ráckevei temetőben nyugszik, kitüntetését a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban őrzik. A hagyomány szerint Petőfi Sándor róla mintázta János vitéz alakját. - [1] Érszegi Márk Aurél: Élő kövek. Fél évezredes jubileumok a Vatikánban (2. rész). IN: Magyar Nemzet, 2006. május 13.

Még több helyen lehet olvasni róla, ma a rádióban hallottam, innen a gondolat. Remélem megírja valaki. Kabóca ^vita 2008. április 20., 20:10 (CEST)

VALÓSÁG a LEGENDÁBAN

VALÓSÁG A LEGENDÁBAN

JÁNOS VITÉZ ÉS ILUSKÁJA IGAZ TÖRTÉNETE

Buda alatt a ráckevei régi temetőben járva egy különös útjelző táblán akad meg a tekintet: János vitéz sírja felé mutat a nyíl. A nyíl irányába haladva egy félbetört oszlopú síremlék áll. Rajta a felirat: Itt nyugszik Horváth Nepomuki János /rangjai és kitüntetései felsorolva/ aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.

Minden legendának van valóság magva, amit nem szabad hagyni feledésbe merülni. De hát ki is volt Ő valójában? A legenda már valóságos élettörténetté alakul át, korabeli ráckevei dokumentumokra támaszkodva. Borovszky Samu már 1910-ben megjelent "Pest-Pilis-Solt vármegye Műemlékei" című monográfiájában említi meg a ráckevei műemlékek között Horváth N. János síremlékét: "A jobbágyból lett világlátott huszárkapitányról" írva.

1774. május 10-én született Ráckevén. Az anyakönyv tanúsága szerint, Piringer Jánosként látta meg a napvilágot. Apja Piringer Pál, édesanyja Gáspár Magdolna. A ráckevei házból hamarosan az égiek mezejére távozott az édesapa, akiről a kis Jánoskának nem is maradt emléke. A megözvegyült édesanya - hogy a kisfiú apa mellett nőhessen fel - a gyászév letelte után férjhez ment, nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az édesanya kikötése volt, hogy a házasságkötéssel egyidejűleg a kis Jánost adoptálja a férje. Így lett Piringer Jánosból Horváth János.

Az új házasság sem volt hosszú életű, az édesanya hamarosan meghalt egy következő gyerekszülésben. A kis Jánost rövid ideig mostohaapja nevelte, aki italozó lett, elverte csekélyke vagyonát is, és az árvát magára hagyva Ráckevéről elköltözött. Ekkor a gyermeket atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár vette magához. A molnárnak azonban volt már egy kislánya - Juliska. A két gyerek, Jancsi és Juliska együtt nevelkedett Piringer György házában. Jancsi gyerek Ráckevén járt iskolába, majd Szőnyi Pál szabómesternél lett inas, később segéd.

Fordulatot az 1793-as esztendő hozott életébe. Európa háborúba ájult. A francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen katonai koalíció szerveződött. I. Ferenc császárnak katonára volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a város költségén.

A szabó céh javaslata alapján került János az I. huszárezredbe, 12 éves szolgálatot vállalva a településért. Amikor a fejébe nyomták a díszes csákót, a 19 éves fiatalember egyedül Juliskát sajnálta itthagyni, akihez már gyengéd szálak fűzték. Minderről az 1845-ben írt végrendelete árulkodik.

Ezredével szolgálati helyére, Észak-Itáliába /Taljánországba/ került. Itt kiválóan megtanult németül, olaszul és - mert többször jártak francia területen - franciául is. A kiképzés után gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1794-ben káplárrá /tizedessé/ léptették elő.

Közben Franciaországban nagy változások mentek végbe. Napóleon magához ragadta a hatalmat, és európai hegemóniára tört. 1799-től véget ért a viszonylag nyugalmas garnizoni élet és véres csaták sorozata következett. 1798-ban Horváth N. Jánost áthelyezték az 5./Radeczky/ ezredhez. Az első marengói csatában súlyosan megsebesült, amikor testével védte Alvinczy tábornokot. Hősiességéért megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet.

A második marengói ütközetben ismét hősies bátorságot tanúsított, aminek eredményeként megkapta a strázsamesteri rangot, majd alhadnaggyá léptették elő. A franciák sikeres előnyomulása feltartóztathatatlan. 1809 májusban bevonultak Bécsbe, két nappal később magyar földre léptek. Horváth N. János ezrede ott verekedett június 14-én a vesztes győri csatában.

1808-tól kiéleződött Napóleon viszonya a pápával is, a franciák megszállták Rómát, 1809-ben májusban megszüntették az egyházi államot, mire VII. Pius pápa kiközösítette Napóleont. 1810-ben szenátusi határozattal kimondták, hogy a Francia Birodalom második fővárosa Róma, és római király címmel Napóleon fiát ültették a trónra, a pápát Svájcba száműzték. A francia betolakodókkal szemben Horváth N. János ott harcolt Rivoli hídjánál és a Piave partján. 1812-től Napóleon csillaga hanyatlani kezdett, 1813-tól már francia földön zajlott a háború. Napóleon hatalmas vereséget szenvedett a lipcsei csatában. Az újabb hadjáratban Horváth N. János már kapitányként vett részt, önálló lovasszázad élén. Katonai érdemeiért ekkor kapta meg az Armadia Keresztje kitüntetést.

1814 márciusában nemzetközi nyomásra Napóleon visszahelyezte a pápát jogaiba. A francia követ előzetesen jelezte, hogy a pápát napokon belül átadják a határ mellett szolgáló Radeczky ezred "fiók strázsájának". Ez a "fiók strázsa" Horváth N. János lovasszázada volt. A század két nap alatt kelt át az Alpokon a pápát kísérve. A 72 éves pápa az Alpokon átvezető havas útszakaszon dideregve fázott, ekkor Horváth N. János saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó pápára. Ezt a jelenetet a vatikáni könyvtár folyosóján ma is látható falfestmény örökíti meg, melyen a hintóban alvó VII.Pius fehér huszárköpennyel van letakarva. Körülötte mentében lévő huszárok lovagolnak, csak egyikőjükön nincs dolmány és mente.

Az egyházi vezetők és Róma lakossága hálás tisztelettel fogadta a magyar huszárokat. A pápa díszlakomát adott tiszteletükre. Őszentsége az ezrednek zászlót adományozott, Ferenc császár az újjá szervezendő pápai hadseregnek száz magyar csikóval, száz lovas fegyverzettel és kétezer gyalogsági felszereléssel fejezte ki elismerését. Horváth N. János pápát kísérő küldetése a nemzetközi nagypolitika részévé vált.

Megkapta az ezüst sarkantyús csizmát, majd Nápolyban a királytól átvehette a Szicíliai Arany-Kereszt kitüntetést. 1845-ben íródott végrendeletében az ezüstsarkantyús csizmát hajdani Juliskája fiának hagyományozta, a kitüntetésekkel kapcsolatban pedig úgy rendelkezett, hogy síremlékére véssék fel a Krisztus Keresztet, a Szicíliai Keresztet és az Ármádia Keresztjének másolatát.

1814 júliusban az ezredet visszarendelték az osztrák-francia határ térségébe. A távozó ezred tisztjeit a pápa audiencián fogadta, Horváth N. Jánost pedig a Krisztus-Rend Gyémánt csillag rendjellel tüntette ki, ez a pápa által személyesen adományozható legmagasabb kitüntetés. Így lett Horváth N. János a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja.

Ez a rendjel 1815-ben Milánóban készült, rajta arcképe felismerhető. Halála után a Krisztus-rend csillagát Juliska örökölte. Juliska halála után a ráckevei katolikus templomba került, ahol az áldoztató kehelyre forrasztották.

1937-ben letétként a székesfehérvári Egyháztörténeti Gyűjteménybe helyezték el, ma is ott őrzik. /Ktsz. 99./

Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a 22 évi katonai szolgálatot és nyugdíjazását kérte. Ekkor mindössze 41 éves volt. Milánóban még megfestette saját portréját majd hintón visszament szülővárosába Ráckevére. Elsőként Juliskát kereste, aki az elmúlt 22 évben férjhez ment Gáspár János vízimolnárhoz és szeretettel nevelte szintén János névre hallgató egyszem fiacskáját. A kapitány eltemette lelkében a régi szerelmet, de életük hátralévő része végig szoros barátsággá vált, amit 1845-ben írott végrendelete is tükröz. "Gáspár Jánosnénak született Piringer Juliannának hagyom..a kapitányi portrémat a fekete rámában, s ..minden fenn maradó pénzemet s a Krisztus és Armádia Keresztem. "Ezüst sarkantyús csizmáját pedig Juliska fiára hagyta. /Az arckép, a Gáspár családtól a ráckevei Árpád Múzeum tulajdonába került. /Ltsz. 66.432.1/

Ráckevén házat, földet vásárolt, de 1824-ben ismét uniformist öltött a császár hívására és főkapitányi rangban a testőrségben vállalt szolgálatot. A gárdánál tizenegy évet szolgált majd hatvanegy éves korában végleg búcsút mondott a katonaéletnek. Letelepedhetett volna bárhol, de a szíve hazahúzta Ráckevére. Ettől kezdve már csak emlékeinek élt. 73 évet adott számára a sors. 1847 február 7-én halt meg Ráckevén.

De hogyan lett a legenda valóság magvából János vitéz? Egyáltalán, Petőfi hogyan tudhatott az árva gyerekből lett legendás huszárkapitányról?

Petőfi a János vitézt 1844-ben írta. Dömsödön egy évvel később tartózkodott, így tehát korábban kellett hírt hallania a vitézről! Petőfi pedig Ráckevén sohasem járt, akkor honnan az információ? Magyarázat erre is van. A kulcsot Ács Károly személye jelenti, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai 1842 őszén egészségi okokból Pápáról Kecskemétre iratkozott át, aki Ács Károllyal közeli barátságba került. 1843-ban Kecskemétre érkezett Petőfi is. Korábban Jókai és Petőfi együtt diákoskodtak Pápán. Jókai hozta össze Petőfivel Ács Károlyt. A több hónapos együttlét során mesélhetett a ráckevei Ács Károly a neves huszárkapitányról. Barátságuknak köszönhetjük Petőfi Sándor örök életű szépséges "János vitéz" -ét.

Ráckeve város lakossága János vitéz díszkutat állított emlékére a Szent István téren.

A dokumentumok a ráckevei Árpád Múzeumban megtekinthetők.

-- Pilissy Béla

Melyik folyóiratban jelent meg először?

Melyik folyóiratban jelent meg először? – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 193.225.57.235 (vitalap | szerkesztései) 2012. április 12., 16:57 (CET)

Vélhetően a KAPU c. folyóiratban (főszerk. Brády Zoltán) jelent meg, majd Admin átal a KAPU folyóirat weboldalán 2010. február 18-án "János vitéz eredete - megható történet" címmel. Lásd: http://kapu.biz/php/main.php?tart=cikkek&primary_id=1719

Horváth Nep. János = Horváth János, kinek a római katolikus keresztségben kapott védőszentje Nepomuki Szent János.

A keresztelési anyakönyvben (1774. május 10-én) ott kell legyen a gyermek János szülei (Piringer Pál és Gáspár Magdolna) foglalkozása is, ami az édesapánál feltehetőleg "vizimolnár" volt. Nepomuki Szent János a vizimolnárok védőszentje. És talán nem véletlen, hogy Pál (az édesapa) testvére, Piringer György is vizimolnár volt.

2016. nov. 14. (hétfő), 10:56. - Teofil

---

Válasz az eredeti kérdésre: Ebből úgy látszik, hogy nem folyóiratban, hanem önálló kötetként jelent meg először. – Vadaro ^vita 2016. november 14., 14:12 (CET)

---

Igen, önálló kötetben, a Petőfi műve! No de én a "Valóság a legendában" című fenti szövegre értettem (amit Pilissy Béla jegyzett be). Egyébként nem a KAPU folyóirat 2010. februári nyomtatott száma a forrás, mert a KAPU is csak a weben publikálta. Megnéztem a KAPU akkori számát.
Szerintem a ráckevei Helytörténeti Gyűjtemény meg tudja mondani, hogy ki írta és hol jelent meg nyomtatásban a vitéz (Horváth Nep.) Jánosról, az említett "Valóság a legendában" című kutatómunka. | 2016. nov. 14. (hétfő), 16:26. - Teofil.

Szóval itt már nyomtatásban jelent meg a fenti kutatómunka, de más címen; és valószínű egy magyarországi weboldalról másolta. Merthogy törölte a hagyatékból átvett tárgyak letéti (leltári) számát, amit Pilissy viszont közöl. Tehát az eredeti kutatómunka 2010. január 23-a előtti!
Kisgyörgy Zoltán: "Ki volt János vitéz?" IN: Háromszék, független napilap (Sepsiszentgyörgy), 2010. január 23., szombat.
Lásd: http://www.3szek.ro/load/cikk/25931/ki_volt_janos_vitez_%E2%80%94_kisgyorgy_zoltan
2016. nov. 14. (hétfő), 17:07. - Teofil.