A vegyes szorzat három darab háromdimenziós vektor között értelmezett matematikai művelet, melynek eredménye skalár (szám).
Az a, b és c vektorok vegyes szorzatának jele abc.
Értéke definíció szerint abc = (a × b)·c, ahol „×” a vektoriális szorzatot, „·” pedig a skaláris szorzatot jelöli. Ennek a számnak az abszolút értéke megegyezik a három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogatával. Ha a három tényező ebben a sorrendben jobbrendszert alkot, akkor az előjel pozitív; ha balrendszert, akkor negatív.
Legyenek , és háromdimenziós vektorok -ben! Ekkor vegyes szorzatuk:
- .
Gyakran nem vezetnek be külön jelölést, hanem a definíciót használják: . Más jelölések: , és .
- abc = bca = cab = –cba = –bac = –acb
- (λa)bc = a(λb)c = ab(λc) = λ(abc), bármely λ skalárra.
- Ha az a, b, c vektorok lineárisan összefüggők, akkor a vegyes szorzat 0.
- A vegyes szorzat megegyezik annak a 3×3-as négyzetes mátrixnak a determinánsával, melynek sor- vagy oszlopvektorai sorrendben az adott három vektorral egyeznek meg, azaz
- .
- Mivel , azért:
- .
- .
- .
- A skaláris szorzat definíciója alapján:
- .
- ahol a vektornak és az és vektor síkjára merőleges, azokkal jobbrendszert alkotó vektornak a szöge.
A paralelepipedon térfogata (V) az alapterület (A) és a magasság (h) szorzata. A vektorok által kifeszített tetraéder térfogata a paralelepipedon térfogatának hatoda.
Az a×b vektoriális szorzat nagysága éppen az a és b vektorok által kifeszített paralelogramma területe:
- .
A paralelepipedon magassága a c vektor vetülete az a×b vektoriális szorzat irányára. Ha α szöget zárnak be egymással, akkor a skaláris szorzat definíciója szerint
Ebből következik, hogy
Ha α = 90°, akkor ez a szorzat nulla. Ekkor a vektorok lineárisan összefüggnek, egy síkban fekszenek, más szóval komplanárisak.
Az előjeles térfogat negatív, ha α > 90°. Ekkor a vektoriális szorzat és a vetített magasság iránya ellentétes, mert a vektorok balsodrású rendszert képeznek.
Kifejezése Levi-Civita-szimbólumokkal:
Először a skalárszorzatot ábrázoljuk összegként:
majd a vektoriális szorzatot:
A totálisan antiszimmetrikus epszilontenzor egyenlő -vel, illetve megegyezik -vel. Így a vegyes szorzat:
A szummajelek felcserélésével és zárójelek ügyes beszúrásával:
A Levi-Civita-szimbólumokról áttérve a vektoriális szorzatra:
Ha egy vektoriális szorzatot megszorzunk még egy vektorral, akkor hármas vektoriális szorzatot kapunk.[1] A Graßmann-azonosság, más néven Graßmann kifejtési tétele szerint:[2][3]
illetve
ahol a szorzópontok a skaláris szorzatot jelölik. A fizikában gyakran az
írásmódot használják, és gyakran BAC-CAB-formulának nevezik. Indexes írásmóddal:
- .
ahol a Levi-Civita-szimbólum, és a Kronecker-delta.
Két vektorhármas, és ismételt vegyes szorzata
mivel a transzponálás nem változtatja meg a determinánst, másrészt a determinánsok szorzástétele miatt mátrixok szorzásakor a szorzatmátrix determinánsa a determinánsok szorzata. Ha a két vektorhármas megegyezik:
és így a Gram-determináns pozitív definit. Ahogy az egyszeres vegyes szorzatnál, úgy ennél is ez a determináns kritérium a tényezők lineáris függetlenségére. A determináns megadja a paralelepipedon térfogatának négyzetét. Ha egy lineáris transzformáció egy paralelepipedont egy másikra képez, akkor a Gram-determináns megadja, hogy hányszorosára változott a térfogatuk. A Gram-determinánsos kifejezés előnye, hogy magasabb dimenziókra is általánosítható.[4]
A térfogati integrál térfogateleme függ az alkalmazott koordináta-rendszertől. Descartes-féle koordinátákban:
- .
Egy másik koordináta-rendszerben, ahol a koordináták , a helyi bázisvektorok vegyes szorzataként számítható. Az és bázisvektorok az adott pontban a koordinátavonalak érintővektorai, melyek a következő koordinátatranszformációból adódnak:
az koordináták szerinti parciális deriváltjaként:
- .
Egy bázisvektor koordinátái alkotják a Jacobi-mátrix egyik oszlopát. Így e három vektor vegyes szorzatát a funkcionáldetermináns adja meg.
A transzformációs tétel alapján a térfogatelem:
- .
Áttérés a gömbkoordinátákra:
így a helyi bázisvektorok a megfelelő pontokban:
Tehát a funkcionáldetermináns:
amiből adódik a térfogatelem:
:
- Wolfgang Gawronski: Grundlagen der Linearen Algebra. Aula-Verlag, Wiesbaden 1996, ISBN 3-89104-566-2
- K. Endl / W. Luh. Analysis. Akademische Verlagsgesellschaft (1972)
- K. Endl / W. Luh. Analysis. Akademische Verlagsgesellschaft (1973)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Spatprodukt című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.