Vang Can
Vang Can | |
Élete | |
Született | 177. Weishan County, Kína |
Elhunyt | 217. |
Nemzetiség | kínai |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Alkotói évei | 2-3. század |
Vang Can (kínaiul: 王粲; pinyin: Wang Can; magyar népszerű: Vang Can; más néven: Csung-hszüan ( ) 仲宣; 177-217) kínai költő.
Tehetségét Caj Jung ( ) hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben Csingcsou ( )ba ment (a mai Hupej ( ) és Hunan), hogy a kormányzó, Liu Piao ( ) környezetében keressen állást. Liu Piao ( ) halála után (208), Vang Can ( ) meggyőzte annak fiát, Liu Csung ( )ot hogy lépjen Cao Cao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Cao Caohoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték Vei ( ) hercegének, az Vang Can ( )ra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. Vang ( ) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került Vei ( ) hercegsége – a későbbi Cao Vei ( ) dinasztia elődje – alatt, már Cao Cao korában.
Vang Can ( ) kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom (Csi aj si ( ) 七哀诗), egy soronként öt írásjegyből álló vers, amelyben a nép a háború évei alatt elszenvedett sorsáról ír. Híres fotografikus memóriával rendelkezett.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wang Can című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Chen Shou. San Guo Zhi. Yue Lu Shu She (2002). ISBN 7-80665-198-5
További források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon XVI. (U–Vidz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 389. o. ISBN 963-05-6733-4