Francia szarvasgomba
Francia szarvasgomba | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Truffe noire du Périgord (Tuber melanosporum)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Tuber melanosporum Vittad., 1831 | ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Francia szarvasgomba témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Francia szarvasgomba témájú médiaállományokat és Francia szarvasgomba témájú kategóriát. |
Francia szarvasgomba mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
|
A francia szarvasgomba (Tuber melanosporum) a Pezizomycetes osztályának csészegombák (Pezizales) rendjébe, ezen belül a Tuberaceae családjába tartozó faj.
Megjelenése
[szerkesztés]E keresett étkezési gomba termőtestei gömb alakúak vagy szabálytalan gumóra emlékeztetnek, és nagyságuk igen változó, többnyire 2-9 centiméter. Felszínüket többé-kevésbé lapos, négy- vagy hatoldalú, piramis alakú szemölcsök borítják. Külső oldaluk kezdetben vörösesbarna, később fekete. A fiatal termőtestek húsa (az úgynevezett gleba) szürkés, világos barnás-rózsaszín, érett állapotban kormos fekete. A gomba igen erős, aromás illatú, amit különösen a vaddisznók érzékelnek.
Élőhelye
[szerkesztés]A francia szarvasgomba a talaj felszíne alatt, főleg idősebb tölgyerdőkben a fák gyökereivel szimbiózisban, mészben gazdag talajon él. Előfordulási területe a Földközi-tenger környéke, főleg Franciaország déli és középső része. Az Alpoktól északra még sohasem találták meg. A termőtestek november közepétől március közepéig gyűjthetők, de nehéz rájuk találni.
A gyűjtők sertések és kutyák segítségével keresik a gombát.
Felhasználhatósága
[szerkesztés]A francia szarvasgomba kitűnő, értékes csemegegomba, az „asztalok fekete gyémántjá”-nak nevezik. A francia konyha nagyon kedveli és nagy hagyománya van a szarvasgomba termesztésnek is.
Források
[szerkesztés]- Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6
- Vittadini, C. 1831: Monographia tuberacearum, Rusconi, Milan, 36, Tab. II fig III, Tab. III fig. XX.
- Murat, C., J. Díez, P. Luis, C. Delaruelle, C. Dupré, G. Chevalier, P. Bonfante & F. Martin. 2004: Polymorphism at the ribosomal DNA ITS and its relation to postglacial re-colonization routes of the Perigord truffle Tuber melanosporum. New Phytol. 164: 401–411.
- Paolocci, F., A. Rubini, B. Granetti & S. Arcioni. 1997: Typing Tuber melanosporum and Chinese black truffle species by molecular markers. FEMS Microbiol. Lett. 153: 255–260.
- Parguey-Leduc, A., M. C. Janex-Favre & C. Montant. 1987: Formation et évolution des ascospores de Tuber melanosporum Vitt. (truffe noire du Périgord, Discomycètes). Can. J. Bot. 65: 1491–1503.
- Rouquerol, T. & H. Payre. 1974: Observations sur le comportement de Tuber melanosporum dans un site naturel. Rev. Mycol. 39: 107–117.