Ugrás a tartalomhoz

Antony Blinken

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tony Blinken szócikkből átirányítva)
Antony Blinken
Az Amerikai Egyesült Államok 71. külügyminisztere
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2021. január 26.
Alelnök(ök)Kamala Harris
HelyettesWendy Sherman
ElnökJoe Biden
ElődMike Pompeo
Az Amerikai Egyesült Államok 18. helyettes külügyminisztere
Hivatali idő
2015. január 9. – 2017. január 20.
ElnökBarack Obama
ElődWilliam Joseph Burns
UtódJohn Sullivan
Az Amerikai Egyesült Államok 26. helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója
Hivatali idő
2013. január 20. – 2015. január 9.
ElnökBarack Obama
ElődDenis McDonough
UtódAvril Haines
alelnökének nemzetbiztonsági tanácsadója
Hivatali idő
2009. január 20. – 2013. január 20.
Alelnök(ök)Joe Biden
ElődJohn P. Hannah
UtódJake Sullivan
Született1962. április 16. (62 éves)[1][2]
Yonkers[3]
PártDemokrata Párt
SzüleiDonald M. Blinken
HázastársaEvan Ryan (2002-)
Foglalkozás
Iskolái
Vallászsidó vallás
Díjak
  • Bölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje (2022. augusztus 23.)
  • Knight Grand Cross of the Order for Merits to Lithuania (2023. július 10.)
  • Order of the Polar Star - Commander's Grand Cross (2024. október 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Antony Blinken témájú médiaállományokat.

Antony John Blinken (Yonkers, New York állam, 1962. április 16. –) amerikai politikus, az USA 71. külügyminisztere, Joe Biden elnöksége alatt.[9] Korábban is volt már kormánytisztviselő: 2015 és 2017 között az Egyesült Államok külügyminiszter-helyetteseként, 2013 és 2015 között nemzetbiztonsági tanácsadó helyettesként dolgozott Barack Obama elnöksége alatt. Még korábban a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető munkatársa volt 2001 és 2002 közt, majd a Szenátus Külkapcsolati Bizottságának demokrata vezetője 2002 és 2008 közt. Az Obama-Biden páros megválasztása után őket segítette tanácsadóként az elnöki átmenet időszakában, 2008 novembere és 2009 januárja között.

2009 és 2013 között az elnök helyettes asszisztenseként és az alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként tevékenykedett. 2002 és 2008 között az Egyesült Államok Szenátusának Külkapcsolati Bizottságának demokrata személyzeti igazgatója volt. A Clinton-kormány alatt a Külügyminisztériumban működött, illetve vezető pozíciókban dolgozott a Nemzetbiztonsági Tanácsban.[10]

Fiatalkora, tanulmányai

[szerkesztés]

Blinken 1962. április 16-án született Donald M. Blinken és Judith Frehm gyermekeként zsidó családban.[11][12][13] A New York-i Dalton Iskolába járt 1971-ig, majd Párizsba költözött, ahol az École Jeannine Manuel tanulója volt.[14] Szülei elváltak, és édesanyjával és annak új férjével, Samuel Pisar ügyvéddel – aki túlélte mind az auschwitzi, mind a dachaui koncentrációs tábort – Franciaországba költözött.[10]

A Harvard Egyetemen tanult, ahol a The Harvard Crimson[15][16] munkatársa volt, és társszerkesztője a hetente megjelenő művészeti magazinnak. Jogi doktori diplomáját a Columbia Law School-ban szerezte meg 1988-ban.[17][18] Tanulmányai befejeztével joggyakorlatot folytatott New Yorkban és Párizsban. Az 1988-as elnöki kampányban édesapjával Michael Dukakis demokrata elnökjelölt adománygyűjtését segítette.[10]

Karrier

[szerkesztés]

Clinton és Bush adminisztráció

[szerkesztés]

Blinken két évtized alatt két közigazgatásban töltött be vezető külpolitikai pozíciókat. 1994 és 2001 között az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának (NSC) munkatársa volt a Fehér Házban.[19] 1994 és 1998 között az elnök különleges asszisztense és a stratégiai tervezésért felelős igazgatója, valamint az NSC beszédírásért felelős igazgatója volt. 1999 és 2001 között az elnök különleges asszisztense, valamint az európai és kanadai ügyekért felelős vezető igazgató volt.[20]

2002-ben kinevezték az Egyesült Államok Szenátusának Külkapcsolati Bizottságának személyzeti igazgatójává. Ezt a tisztséget 2008-ig töltötte be.[19] A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa is volt. 2008-ban segítette Joe Biden [10] elnöki kampányát és tagja volt az Obama-Biden páros csapatának, akik segítették az új kormány felállását.[21]

Obama-adminisztráció

[szerkesztés]
Blinken, kék ingben a szoba hátsó részében, az Oszama bin Láden rajtaütés során

2009 és 2013 között az elnök helyettes asszisztenseként és az alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként tevékenykedett. Ebben a pozícióban az afganisztáni, pakisztáni és iráni nukleáris programmal kapcsolatos amerikai politika kialakításában is közreműködött.[22][23]

2014. november 7-én Obama elnök bejelentette, hogy Blinkent jelöli a helyettes titkár posztjára, a nyugdíjba vonuló William Joseph Burns helyére.[24] 2014. december 16-án Blinkent 55–38 szavazati arányban megerősítették a szenátus helyettes államtitkáraként.[25]

Obama Oszama bin Laden meggyilkolásáról szóló 2011-es döntéséről Blinken azt mondta: "Soha nem láttam még bátrabb döntést egy vezető részéről".[26] 2013-ban úgy jellemezték, hogy egyike "a kormány kulcsszereplőinek a szíriai politika kidolgozásában".[27]

Blinken Aun Szan Szu Kyivel, a mianmari demokráciapárti vezetővel 2016. január 18-án
Blinken és Benjámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök 2016. június 16-án, Jeruzsálemben.

Blinken döntő szerepet játszott az Obama-kormány válaszainak megfogalmazásában a 2014-es krími válság idején. A Brookings Intézetben 2014 júniusában tartott beszédében kiemelte, hogy szükség van egy széles és kiterjedt szankciórendszerre, amely Vlagyimir Putyin orosz elnök belső körére és az orosz közvéleményre összpontosít.[28] Szükség van arra, hogy az oligarchákat elrettentse az amerikai alapú források kockáztatásától, illetve arra is, hogy "megmutassa az orosz népnek, hogy nagyon súlyos pénzbüntetés jár a [Putyinhoz hasonló] nemzetközi bűnözők támogatásáért".

Elítélte a 2016-os törökországi katonai puccskísérletet és támogatását fejezte ki a demokratikusan megválasztott török kormány és intézményei felé.[29]

Magánszektor

[szerkesztés]
Blinken találkozik a Szezám utca szereplőjével, Grover-vel, hogy menekülteket érintő problémákról beszéljen az ENSZ-ben, New York-ban, 2016-ban.

2017-ben megalapította Michèle Flournoy, Sergio Aguirre és Nitin Chadda társaságában a WestExec Advisors politikai tanácsadó céget.[30][31] A WestExec foglalkozik többek között a geopolitikai kockázatokra vonatkozó potenciális akvizíciók és befektetések elemzésével, valamint betekintést nyújt szabályozási kérdésekbe, az Egyesült Államok és a legfontosabb nemzetközi piacok politikai változásaiba, az ágazatspecifikus és makrogazdasági trendekbe, valamint a politikai hírszerzésbe.[32] A WestExec emellett segíti az ügyfeleket a kínai piachoz való hozzáférésben, terjeszkedésben "miközben védelmet nyújt az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségekkel szemben". A WestExec ügyfelei között volt a Jigsaw (Google), egy izraeli mesterséges intelligenciával foglalkozó cég, a Windward, és a "Fortune 100 types".[33] Flournoy a The Interceptnek adott interjújában kifejtette, hogy a WestExec "a közelmúltban a kormányból kilépő embereket" igyekszik foglalkoztatni a "jelenlegi ismereteikkel, szakértelmükkel, kapcsolataikkal, hálózataikkal".[34]

Blinken a Pine Island Capital Partners magántőke-társaság partnere is.[35] A cég honlapja szerint Blinken a DC partners csapatánál dolgozott, amely "a befektetési csapattal párhuzamosan foglalkozik ügyletek beszerzésével, elemzések készítésével, ajánlatok megnyerésével, tranzakciók lezárásával és közvetlen tanácsadással".[36] A Pine Island jelenlegi elnöke John Thain, aki a Merrill Lynch befektetési bank utolsó elnöke volt, mielőtt eladta azt a Bank of America-nak. Blinken visszavonult a Pine Island Capital Partners-től 2020-ban, hogy a Biden-kampány vezető külpolitikai tanácsadójaként dolgozzon.[37]

Tagja a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR).[38] A CFR-ben 2016-ban tartott beszédében kiállt az internacionalista és a multilateralizmus politikája mellett.[39]

Biden adminisztráció

[szerkesztés]

Blinken külpolitikai tanácsadó volt Biden 2020-as elnöki kampányában.[40] 2020. június 17-én azt mondta, hogy Biden "nem szeretne Izraelnek katonai segítséget nyújtani olyan dolgokban, mint az annektálás vagy az izraeli kormány egyéb döntései, amelyekkel esetleg nem értünk egyet".[41] Blinken méltatta a Trump kormány által közvetített normalizációs megállapodásokat Izrael és Bahrein, valamint az Egyesült Arab Emírségek között.[42][43]

2020. november 22-én a Bloomberg News arról számolt be, hogy Biden Blinkent jelöli a külügyminiszteri pozícióra, amely értesülést később a New York Times és más lapok is megerősítettek.[44][45] 2021. január 26-án a Szenátus 78-22 arányban jóváhagyta Blinken jelölését.[46]

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Blinken, Antony J. (1987). Ally versus Ally: America, Europe. and the Siberian Pipeline Crisis. New York: Praeger
  • Blinken, Antony J. (2001). "The False Crisis Over the Atlantic". Foreign Affairs. 80 (3): 35–48.
  • Blinken, Antony J. (June 2002). "Winning the War of Ideas". The Washington Quarterly. 25 (2): 101–114.
  • Blinken, Antony J. (December 2003). "From Preemption to Engagement". Survival. 45 (4). 33–60.
  • Blinken, Antony J. (July 9, 2017). "The Islamic State Is Not Dead Yet" . The New York Times. (Hozzáférés: 2020. november 23.)

Magánélete

[szerkesztés]

2002-ben vette feleségül Evan Ryan-t.[17][10] Két gyermekük született.[47]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jewish Virtual Library (angol nyelven)
  2. ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár
  3. ↑ Jewish Virtual Library (angol nyelven)
  4. ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  5. ↑ a b The World According to Tony Blinken—in the 1980s (angol nyelven), 2021. január 11.
  6. ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  7. ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  8. ↑ Rym Momtaz – David M. Herszenhorn: Nine things to know about Antony Blinken, 2020. november 23. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
  9. ↑ CNN, Jennifer Hansler: Antony Blinken sworn in as Biden's secretary of state. CNN. (Hozzáférés: 2021. január 28.)
  10. ↑ a b c d e Horowitz. „Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role”, The Washington Post, 2013. szeptember 20.. [2013. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.) 
  11. ↑ Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role. Washington Post, 2013. szeptember 15. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  12. ↑ Antony "Tony" Blinken. Jewish Virtual Library, 2013 [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  13. ↑ Frehm--Blinken. The New York Times , 1957. december 7. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  14. ↑ Bezioua: Ecole Jeannine Manuel - Venue d'Antony Blinken à l'école (fr-FR nyelven). www.ecolejeanninemanuel.org. [2018. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  15. ↑ Anthony J. Blinken. The Harvard Crimson. [2016. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  16. ↑ Horowitz. „Antony Blinken steps into the spotlight with Obama administration role”, Washington Post, 2013. szeptember 15.. [2020. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 22.) 
  17. ↑ a b „WEDDINGS; Evan Ryan, Antony Blinken”, The New York Times, 2002. március 3.. [2013. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.) 
  18. ↑ Deputy Secretary of State Antony Blinken '88 Speaks at Annual D.C. Alumni Dinner (angol nyelven). Columbia Law School, 2015. április 30. [2020. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  19. ↑ a b President Obama Nominates Antony Blinken for Deputy Secretary of State. Foreign Policy News, 2014. november 8. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  20. ↑ Robert Gallucci. Instruments and Institutions of American Purpose. United States: Aspen Institute, 112. o. (2009). ISBN 9780898435016. Hozzáférés ideje: 2015. január 20. 
  21. ↑ Gabe LaMonica. „Blinken confirmed by Senate as Kerry's deputy at State”, CNN, 2014. december 17.. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 3.) 
  22. ↑ Senate Confirms Antony "Tony" Blinken '88 as Secretary of State. Columbia Law, 2014. december 17. [2015. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  23. ↑ David E. Sanger. „Obama Makes His Choice for No. 2 Post at State Department”, The New York Times, 2014. november 7.. [2015. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. február 3.) 
  24. ↑ Obama nominates his adviser Tony Blinken as Deputy Secretary of State. Reuters. [2014. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 7.)
  25. ↑ U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 113th Congress - 2nd Session. senate.gov. [2018. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
  26. ↑ Mann, Jim. The Obamians: The Struggle Inside the White House to Redefine American Power (english nyelven). New York: Viking Press, 313. o. (2012. november 22.). ISBN 9780670023769. OCLC 1150993166 
  27. ↑ Horowitz. „Tony Blinken, rising”, The Washington Post, 2013. szeptember 16., C1. oldal. Sablon:ProQuest 
  28. ↑ Dews. „Antony Blinken: For Russia, Bloom Will Come Off Crimean Rose”, Brookings Institution, 2014. június 6.. [2020. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 23.) 
  29. ↑ „US reaction to coup bid 'may have fallen short'”, Anadolu Agency, 2016. november 2. 
  30. ↑ Michèle Flournoy (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  31. ↑ Our Team (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  32. ↑ WestExec Advisors | Strategic Advisory Firm in DC (angol nyelven). WestExec Advisors. [2020. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  33. ↑ „How Biden's Foreign-Policy Team Got Rich”, The American Prospect. [2020. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. július 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  34. ↑ „Former Obama Officials Help Silicon Valley Pitch the Pentagon for Lucrative Defense Contracts”, The Intercept. [2020. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. május 22.) (amerikai angol nyelvű) 
  35. ↑ Antony Blinken (amerikai angol nyelven). Pine Island Capital Partners. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  36. ↑ Team (amerikai angol nyelven). Pine Island Capital Partners. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
  37. ↑ Guyer: How Biden's Foreign-Policy Team Got Rich. The American Prospect, 2020. július 6. [2020. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  38. ↑ Archived copy. [2019. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  39. ↑ Archived copy. [2020. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 23.)
  40. ↑ Rogin: Opinion | Joe Biden tries to adapt his traditional foreign policy to a new era. [2019. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 25.)
  41. ↑ „Biden blasts BDS: Why it matters”, The Jerusalem Post, 2020. június 21.. [2020. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. július 16.) 
  42. ↑ „Tony Blinken’s Biden spiel”, Jewish Insider, 2020. október 28. 
  43. ↑ „On Arms Sales to Dictators and the Yemen War, Progressives See a Way In With Biden”, The Intercept, 2020. november 18. 
  44. ↑ Pager. „Biden to Name Longtime Aide Blinken as Secretary of State”, Bloomberg News, 2020. november 22.. [2020. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. november 22.) 
  45. ↑ Jakes: Biden Chooses Antony Blinken, Defender of Global Alliances, as Secretary of State. The New York Times, 2020. november 22. [2020. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  46. ↑ Kelemen, Michelle: Senate Confirms Antony Blinken As Secretary Of State (angol nyelven). NPR, 2021. január 26. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
  47. ↑ Herszenhorn, David. „Nine things to know about Antony Blinken”, Politico, 2020. november 23. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Blinken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Antony_Blinken&oldid=27384616”