Benjámín Netanjáhú
| Benjámín Netanjáhú | |
 | |
| 2023-ban | |
| Izrael miniszterelnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2022. december 29. | |
| Elnök | Jichák Hercog |
| Előd | Jaír Lapid |
| Hivatali idő 2009. március 31. – 2021. június 13. | |
| Elnök | 1. Simón Peresz (2009–2014) 2. Reuvén Rivlin (2014–2021) |
| Előd | Ehúd Olmert |
| Utód | Naftáli Benet |
| Hivatali idő 1996. június 18. – 1999. július 6. | |
| Elnök | Ézer Weizman |
| Előd | Simón Peresz |
| Utód | Ehúd Bárák |
| Izrael pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 2006. március 28. – 2009. március 31. | |
| Előd | Szilvan Salom |
| Utód | Ehúd Olmert |
| Izrael külügyminisztere | |
| Hivatali idő 2015. május 14. – 2019. február 17. | |
| Előd | Avigdor Lieberman |
| Utód | Jiszráel Katsz |
| Hivatali idő 2012. december 18. – 2013. november 11. | |
| Előd | Avigdor Lieberman |
| Utód | Avigdor Lieberman |
| Hivatali idő 2002. november 6. – 2003. február 28. | |
| Előd | Simón Peresz |
| Utód | Szilvan Salom |
| Hivatali idő 1998. január 6. – 1998. október 13. | |
| Előd | Dávid Lévi |
| Utód | Aríél Sárón |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1949. október 21. (75 éves) Tel-Aviv, Izrael |
| Párt | Likud |
| Szülei | Zila Netanyahu Benzion Netanyahu |
| Házastársa | Sara Netanyahu (1991–) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | izraelita |
| Díjak |
|
 | |
| Benjámín Netanjáhú aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat. | |
Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו; angol átírással Benyamin Netanyahu (a Binyamin alak is előfordul), Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999, majd 2009 és 2021 között, illetve 2022-től. Izrael történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.[1][2]
A kormányát népirtással vádolják;[3][4] és 2024 májusában a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze bejelentette azon szándékát, hogy elfogatóparancsot kér ő és a kabinete ellen, háborús bűncselekmények vádjával,[5] amit a bíróság novemberben meg is tett.[6]
Életpályája
[szerkesztés]
 |
Ehhez a szakaszhoz további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben. 1956 és 1958 között családjával az Egyesült Államokban élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 1963–1967 között újra kiköltöztek. Végül 1967-ben végleg hazatértek, és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972 májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd visszatért az USA-ba, ahol előbb építészeti, majd közgazdasági egyetemet végzett.
1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jonátánt, a túszszabadító kommandós egység parancsnokát. Benjamin ekkor visszatért Izraelbe, és belépett egy szervezetbe, amelynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.
1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott, majd 1984 és 1988 között nagykövet volt. Akkor a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (izraeli parlament), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.
1993-ban a Likud vezetője lett. 1996-ban miniszterelnökké választották. Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte az Izrael által megszállt idegen területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan, többségében palesztin áldozata volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.
1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét. Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt, és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-szel. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.
1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.
1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson, ezért egy időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, visszatért. Amikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhút tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pedig pénzügyminiszter lett.
Sárón visszavonulása után, 2005-ben Netanjáhú újra a Likud vezetője lett. 2009. március 31-én pedig újra megválasztották Izrael miniszterelnökének.
.jpg)
2019 szeptemberében a parlamenti választások után Reuvén Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra. [7] 2019. október 21-én Netanjáhú beismerte, hogy nem tud kormányt alakítani.[8]
2020-as évek
[szerkesztés]A 2022-es választások idején a Netanjáhú vezette Likud párt listája kapta a legtöbb szavazatot. Hatodik miniszterelnöki ciklusa 2022. december 29-én kezdődött.
Kormányzásának első hónapjait az igazságügyi reformok kapták, ami széles körű kritikát és tömeges tiltakozási hullámot váltott ki országszerte. A kritikusok alapján a „reform” negatív hatással van a hatalmi ágak szétválasztására,[9][10] a gazdaságra, a nőkre és kisebbségekre, a munkavállalói jogokra, Izrael demokráciájának erejére.[11]
A kritikusok a kormányát a neonácikhoz hasonlították. [12] 2023 februárjában, Tel-Avivban az ellene tüntető több százezres tömeg – akik szerint aláássa a demokráciát – olyan hatalmas transzparenst vitt magával, amelyen más autokrata vezetőkkel ábrázolták, Putyinnal, Erdoğannal és Orbán Viktorral.[13][14]
Bűnügyi nyomozások
[szerkesztés]2016 óta számos, Izraelen belüli bűnügyi nyomozás folyt az ő és a hozzá tartozó közeli politikai szövetségeseihez köthető megvesztegetés, csalás ügyében.[15]
Izrael számos városában tiltakozási gyűléseket is tartottak a kormányzati korrupció ellen. Mivel Netanjáhú a hivatalos vádemelés ellenére is hatalmon maradt, a tiltakozások száma 2020-ban és 2021-ben jelentősen megnőtt.
Az izraeli korrupcióról egy kanadai dokumentumfilm is készült.[16]
Magánélete
[szerkesztés]_(cropped).jpg)
Háromszor nősült, és több házasságon kívüli viszonya is volt. Harmadik felesége, Sara Ben-Artzi légiutaskísérőként dolgozott az El Al New York és Izrael közötti járatán, amikor megismerkedtek. A pár 1991-ben házasodott össze.
Összesen három gyereke ismert. Kettő az utolsó házasságából született.
Művei
[szerkesztés]Több könyvet írt; ezek az angol címükön:
- International Terrorism: Challenge and Response. Transaction Publishers (1981). ISBN 978-0-87855-894-0
- Terrorism: How the West Can Win. Avon (1987). ISBN 978-0-380-70321-0
- Fighting Terrorism: How Democracies Can Defeat Domestic and International Terrorism. Farrar, Straus and Giroux (1995). ISBN 978-0-374-15492-9
- A Durable Peace: Israel and Its Place Among the Nations. Grand Central Publishing (1999). ISBN 978-0-446-52306-6
- Bibi: My Story. Simon and Schuster (2022). ISBN 978-1-6680-0844-7
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Netanyahu makes history as Israel's longest-serving leader. Associated Press, 2019. július 17. [2019. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 17.)
- ↑ „Bruised but driven, Netanyahu becomes Israel's longest-serving PM”, Reuters, 2019. július 18.. [2019. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. július 18.)
- ↑ Eghbariah, Rabea: The Harvard Law Review Refused to Run This Piece About genocide in Gaza. The Nation, 2023. november 21. [2023. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 21.)
- ↑ Gaza: UN experts call on international community to prevent genocide against the Palestinian people. UN, 2023. november 16. [2023. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 21.)
- ↑ ICC prosecutor seeks arrest warrants for Netanyahu and Hamas leaders (brit angol nyelven). BBC News , 2024. május 20. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- ↑ Arrest warrants issued for Israeli PM Netanyahu and former defence secretary Gallant over alleged war crimes (brit angol nyelven). SkyNews , 2024. november 21. (Hozzáférés: 2024. november 21.)
- ↑ Netanjahut kérték fel kormányalakításra Izraelben. 24.hu , 2019. szeptember 25. (Hozzáférés: 2021. június 14.)
- ↑ Sarkadi Zsolt: Netanjahu nem tud kormányt alakítani Izraelben. 444.hu , 2019. október 21. (Hozzáférés: 2021. június 14.)
- ↑ Home (angol nyelven). Professors Democracy. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
- ↑ Test of reasonableness (angol nyelven). The Jerusalem Post | JPost.com, 2019. június 13. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
- ↑ In petition, leading academics warn judicial shakeup will harm Israel’s security. (Hozzáférés: 2024)
- ↑ ‘Israel’s Government Has neo-Nazi Ministers. It Really Does Recall Germany in 1933’. Haaretz. (Hozzáférés: 2024) „Izrael kormányának neonáci miniszterei vannak… Daniel Blatman holokauszttörténész azt mondja, megdöbbent azon, milyen gyorsan rohan Izrael a fasizmus felé. „Abban a pillanatban, amikor az igazságszolgáltatási reform áthalad, egy másik valóságba kerülünk” – mondja.”
- ↑ Izraeli tüntetés: Orbán egy molinóra került Erdogannal, Putyinnal és Homeini ajatollahhal | Mandiner (magyar nyelven). mandiner.hu. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
- ↑ Balázs, Kiss Márton: Orbán Viktor arcképe is feltűnt a kormányellenes tüntetésen Tel-Avivban (magyar nyelven). index.hu, 2023. február 26. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
- ↑ The case of the attorney general (angol nyelven). The Jerusalem Post | JPost.com, 2016. január 6. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
- ↑ OPINION - Film about Israeli corruption screened in Canada after court denies Netanyahu injunction. www.aa.com.tr. (Hozzáférés: 2024. szeptember 29.)
Források
[szerkesztés]| Államfők | Háim Weizmann (1949–1952) · Jichák Ben Cví (1952–1963) · Zalmán Sazár (1963–1973) · Efráím Kácír (1973–1978) · Jichák Návón (1978–1983) · Háim Hercog (1983–1993) · Ézer Weizman (1993–2000) · Móse Kacav (2000–2007) · Simón Peresz (2007–2014) · Reuvén Rivlin (2014–2021) · Jichák Hercog (2021-) | 
|
|---|---|---|
| Miniszterelnökök | Dávid Ben-Gúrión (1948–1954) · Móse Sárett (1954–1955) · Dávid Ben-Gúrión (1955–1963) · Lévi Eskól (1963–1969) · Jigál Allón (1969) · Golda Meir (1969–1974) · Jichák Rabin (1974–1977) · Menáhém Begín (1977–1983) · Jichák Sámír (1983–1984) · Simón Peresz (1984–1986) · Jichák Sámír (1986–1992) · Jichák Rabin (1992–1995) · Simón Peresz (1995–1996) · Benjámín Netanjáhú (1996–1999) · Ehúd Bárák (1999–2001) · Aríél Sárón (2001–2006) · Ehúd Olmert (2006–2009) · Benjámín Netanjáhú (2009–2021) · Naftáli Benet (2021–2022) · Jaír Lapid (2022) · Benjámín Netanjáhú (2022–) | |
