Ugrás a tartalomhoz

Jasszer Arafat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Jasszer Arafat
Arafat a 2001-es Világgazdasági Fórumon
Arafat a 2001-es Világgazdasági Fórumon
A Palesztin Nemzeti Hatóság 1. elnöke
Hivatali idő
1996. január 20. – 2004. november 11.
UtódMahmúd Abbász
Katonai pályafutása
Csatáiarab–izraeli háború
Született1929. augusztus 24.
Kairó, Egyiptom
Elhunyt2004. november 11. (75 évesen)
Párizs, Franciaország
SírhelyMukataa
PártPalesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom
SzüleiZahwa Abul Saud
Abdel Raouf al-Qudwa al-Husseini
HázastársaSuha Arafat (1990. július 17. – 2004. november 11.)
Foglalkozás
IskoláiKairói Egyetemen (1944–1950, építőmérnöki szakma, alapfokozat)
Halál oka
  • agyvérzés
  • autoimmune thrombocytopenic purpura
Vallásszunnita iszlám
Díjak
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1999. február 19.)
  • Nobel-békedíj (1994, Jichák Rabin, Simón Peresz, 2 333 333 kr)
  • Jawaharlal Nehru Award for International Understanding (1988)
  • Félix Houphouët-Boigny-békedíj (1993)
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional
  • Doublespeak Award (1975)
  • Grand Collar of the Order of Good Hope (1998)
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (1999)
  • Order of Playa Girón
  • honorary doctor of the University of Patras
  • Order of the Republic
  • Order of Ouissam Alaouite
  • Grand cross of the Order of the White Lion
  • Knight Grand Cordon with Collar of the Order of Palestine (2018)
  • Order of the State of Palestine
  • Order of Good Hope
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Order of the Great September Revolution 1969
  • Order of Civil Merit
  • Fehér Oroszlán-rend
  • Order of the Grand Conqueror
  • Order "13 Centuries of Bulgaria"
  • Asztúria hercegnője díj
Jasszer Arafat aláírása
Jasszer Arafat aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jasszer Arafat témájú médiaállományokat.

Jasszer Arafat (arabul: ياسر عرفات, más néven أبو عمار, Abū 'Ammār) (Kairó/Jeruzsálem, 1929. augusztus 24. – Párizs, 2004. november 11.) palesztin vezető, politikus, 1996-tól haláláig a Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője, a Fatah alapítója. Eredeti neve: Mohammed Abdel-Raouf Arafat al Qudwa al-Husszein.

1994-ben Simón Peresz és Jichák Rabin volt izraeli kormányfőkkel együtt Nobel-békedíjat kapott.

Nevéhez két intifáda (az izraeli megszállás elleni palesztin népfelkelés) fűződik: az első 1987-től 1993-ig tartott, a második 2000-től 2005-ig, és a sarm el-sejki megállapodás jelentette a végét.

A kezdetek

[szerkesztés]

Jasszer Arafat ötödik gyermekként született hétgyermekes családba, egy textilkereskedő fiaként Palesztinából származó emigráns arab családban. Születésének helye és pontos ideje vitatott, a legvalószínűbb, hogy augusztus 24-én, az egyiptomi Kairóban, Arafat saját állítása szerint augusztus 4-én született Jeruzsálemben, de az is elképzelhető, hogy valójában a gázai övezetben látta meg a napvilágot. Mások Szíriában, vagy a hajdani Transzjordániában feltételezik szülőhelyét. Négyéves korában anyja meghalt, a család Jeruzsálembe költözött. Arafat nyolcéves volt, amikor apja újranősült, és visszaköltöztek Kairóba.

Egyetemi tanulmányait a Kairói Egyetemen kezdte meg, érdeklődése többek között a judaizmus és a cionizmus felé irányult, részt vett ilyen témájú vitákon és érdeklődéssel olvasta Herzl Tivadar és más cionista szerzők munkáit. 1948-ban, az első újkori arab-izraeli konfliktus kirobbanásakor otthagyta az egyetemet, és csatlakozott az Izrael állam megalakulása ellen harcoló palesztin csapatokhoz. Az izraeli győzelem után visszatért Kairóba és folytatta félbeszakadt tanulmányait, végül 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett.

A palesztin mozgalomban

[szerkesztés]
1970-ben Jordániában

Diplomájának megszerzése után Kuvaitban talált munkát, később saját céget hozott létre. Az 1950-es évek végén (1957-ben vagy 1959-ben) megalapította a Fatah palesztin nemzeti mozgalmat, amely egy független palesztin állam megalapítását tűzte ki célul. A Fatah első, 1964-ben végrehajtott fegyveres akciója sikertelennek bizonyult, ahhoz azonban bizonyosan hozzájárult, hogy az 1967-es hatnapos háborút követően Izrael figyelme a környező arab államokról a palesztin szervezetek felé irányuljon. 1969. február 3-án a Palesztin Nemzeti Kongresszus az 1964-ben alapított palesztin mozgalmakat egyesíteni kívánó Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökévé választotta.

Az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott terrorista vérengzéssel kapcsolatban felmerült Arafat felelőssége: Mohammed Daoud 1999-ben megjelent „Egy palesztin terrorista emlékiratai” című könyve szerint állítólag Arafatot tájékoztatták az akcióról, aki azt jóváhagyta.[1]

A 70-es, 80-as években előbb Libanonban, majd 1983-as kiutasítása után Tunéziában telepedett le. 1987 decemberében a nem sokkal korábban kirobbant első intifáda („felkelés”) élére állt. A felkelés hat évig, a békefolyamat kezdetét jelentő, Washingtonban aláírt elvi nyilatkozatig tartott. A száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament őt választotta az 1988. november 15-én egyoldalúan kikiáltott – és hamarosan 70, 2024-ig pedig összesen több mint 140 állam, az ENSZ tagjainak háromnegyede által elismert – palesztin állam elnökévé. Arafat még az év végén nyilvánosan elismerte, s békülésre hívta fel Izraelt.

A gázai övezetbe 1994-ben, huszonhét év után térhetett vissza Tunéziából, amikor ez a terület az oslói egyezmény értelmében a palesztin autonómia részévé vált. 1994 júliusától 1995 decemberéig a Palesztin Hatóság elnöki tisztét töltötte be, majd az 1996. január 20-án – a szavazatok nyolcvanhárom százalékát megszerezve – a frissen létrejött Palesztin Autonómiatanács élére állt. 2001-től haláláig Rámalláhban élt, az izraeli hatóságok által elrendelt házi őrizetben.

Jichák Rabin, Bill Clinton és Jasszer Arafat (1993)

2002-ben Arafat és a Palesztin Hatóság fegyvercsempészésbe keveredett. A Karin–A palesztin teherhajó a robbanóanyagból, géppisztolyokból, aknákból, vállról indítható rakétákból és nagyobb hatótávolságú katyusákból álló, közel 50 tonnányi hadianyag-szállítmányt az iráni partok menti szigetről vette fel a Perzsa-öbölben, hogy útját a Jasszer Arafat uralta Gázában fejezze be. A hajó kapitánya a Palesztin Szállítási Minisztériumnak dolgozott, és az utasításokat közvetlenül a Palesztin Hatóságtól kapta. A fegyvercsempészést a Palesztin Hatóság embere, Adel Awadalah felügyelte.[2]

Az utolsó napok

[szerkesztés]
Arafat mauzóleuma Rámalláhban

Halála előtt pár nappal, 2004. október 29-én, jordán orvosok javaslatára, Izrael beleegyezésével gyógyászati kezelésre Párizsba szállították. November 3-án egyre súlyosbodó kómába esett, szervei fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát több tévesnek bizonyult bejelentést követően végül november 11-én erősítették meg. Temetésére a kairói szertartás után Rámalláhban került sor, mert az izraeli hatóságok kategorikusan elutasították azt a kívánságát, hogy Jeruzsálemben helyezzék örök nyugalomra. Az eseményt bombamerénylet zavarta meg.

2013-ban özvegye kérelmezte Arafat földi maradványainak kihantolását és vizsgálatát. Svájci igazságügyi orvosszakértők a vizsgálat után közölték, hogy az Arafat földi maradványaiból vett minta a normál értékhez képest 18-szor magasabb radioaktivitást mutatott ki a polónium 210-es izotópból, így elképzelhető, hogy Arafatot megmérgezték.[3][4]

Magánélete

[szerkesztés]

Arafat hosszú ideig nőtlen volt, de több mint hatvan palesztin és más arab gyermeket fogadott örökbe és gondoskodott a neveltetésükről. E gyermekek részben háborús árvák voltak, részben nagyon szegény családból származtak. Gyakran küldte őket nyaralni Kubába, Zimbabwéba, Olaszországba, vagy más országokba. Nevelt gyermekei felnőtt kurukban hálával emlékeztek rá.[5]

Arafat végül 1990-ben, mintegy hatvanéves korában feleségül vette a keresztény palesztin Szuha Tavilt. Szuha, aki édesanyja révén ismerkedett meg a palesztin vezetővel, ekkor 27 éves volt és titkárnőként dolgozott nála Franciaországban és Tuniszban.[6][7] Házasságuk nem volt boldog. Szuha többször is el akarta hagyni Jasszert, de ő sosem engedte.[8] Szuha 2013-ban elmondta, hogyha újra megtehetné, akkor már nem ment volna hozzá Arafathoz.[9]

1995-ben Párizsban született egyetlen lányuk, akit Arafat édesanyja után Zahvának neveztek el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Bosszú: egy kommandóakció meséje Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hetek, 2006. január 20.
  2. ↑ Arafat megbukott Archiválva 2007. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hetek, 2002. január 11.
  3. ↑ Al-Dzsazíra: Arafatot megmérgezték, 2013. november 6. [2015. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  4. ↑ Arafatot nagy valószínűséggel megmérgezték, 2013. november 6. (Hozzáférés: 2013. november 6.)[halott link]
  5. ↑ Arafat orphans look back on blissful childhood (Mail&Guardian)
  6. ↑ Profile: Suha Arafat (BBC News)
  7. ↑ Aburish, Said K. (1998): From Defender to Dictator. New York: Bloomsbury Publishing. ISBN 978-1-58234-049-4. 246–247. o.
  8. ↑ Arafat’s widow tried to leave Palestinian leader ‘hundreds of times’ (The Daily Star)
  9. ↑ Suha Arafat: I wish I’d never married him (The Times of Israel)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Yasser Arafat
A Wikimédia Commons tartalmaz Jasszer Arafat témájú médiaállományokat.
  • A vezér végnapjai – Hetek, 2005. szeptember 16.
  • Arafat szelleme kísért – Közel-keleti béketervek. In: Hetek, 2004. december 10.
  • Ferwagner Péter Ákos–Komár Krisztián: Arafat; Maxim, Szeged, 2003
  • Mordechai Schoenfeld: Arafat, személyesen; ford. Rákócza Richárd; PolgArt, Bp., 2004

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jasszer_Arafat&oldid=27517340”