Ugrás a tartalomhoz

Palesztinok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palesztinok
Híres palesztinok balról jobbra: Tawfiq Canaan, Edward Said, Mahmoud Darwish, Leila Khaled, Jasszer Arafat, Muhámmád Bákri, Hanan Ashrawi, Ránija jordán királyné
Híres palesztinok balról jobbra:
Tawfiq Canaan, Edward Said, Mahmoud Darwish, Leila Khaled, Jasszer Arafat, Muhámmád Bákri, Hanan Ashrawi, Ránija jordán királyné
Teljes lélekszám
14,3 millió (2022)[1]
Lélekszám régiónként
RégióFő
 – Ciszjordánia3 190 000[1] (akik közül 2024-ben 913 ezer fő regisztrált menekült)[2][3]
 – Gázai övezet2 170 000 (ebből 2024-ben 1,47 millió regisztrált menekült)[1][4][2]
 Jordánia2 307 011 (2024, csak regisztrált menekültek) – 3 240 000 (2009)[5]
 Izrael2 037 000[6]
 Szíria568 530 (2021, registered refugees only)[7]
 Chile500 000[8]
 Szaúd-Arábia461 000[9]
 Katar356 000[9]
 USA255 000[10]
 Egyesült Arab Emírségek200 000[11]
 Libanon174 000 (2017 census) [12]–458,369 (2016, registered refugees)[7]
 Honduras27 000–200 000[9][13]
 Egyiptom135 932[14]
 Németország100 000[15]
 Kuvait80 000[16]
 El Salvador70 000[17]
 Brazília50 000[18]
 Líbia72 000[9]
 Irak57 000[19]
 Kanada45 905[20]
Nyelvek
arab
Vallások
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztinok témájú médiaállományokat.

A palesztinok (arabul: فلاسنيون [al-Filasṭīniyyūn], héberül: פָלַסְטִינִים, a modern görögből származik: παλαιστίνη, Palaistínē; arab : فلسن, falasṭīn, [falasˈtˁiːn] vagy filasṭīn) Palesztinában élő etnonemzeti csoport,[21] melynek tagjai nyelvileg és kulturálisan az arabok közé tartoznak.[22]

Palesztina és a palesztinok zászlaja
Palesztin piac Jaffában, Gustav Bauernfeind festménye 1887-ből

Eredetileg a kifejezés a brit palesztinai mandátum teljes lakosságára vonatkozott, beleértve a zsidókat és a szamaritánusokat is. Ma a palesztinok Palesztina arab lakosságára utalnak, ideértve 1948 óta a globális diaszpórát, amely főként Európában élő menekültekből áll. Izrael arab állampolgárai izraelinek, palesztinnak vagy arabnak vallják magukat.[23] A palesztinok nevüket az ókori filiszteusokról kapták. Az állítások szerint az ókori egyiptomi Peleset/Purusati kifejezés a „tengeri népekre” utalt,[24] köztük különösen a filiszteusokra.[25][26] A sémi nyelvek közül az akkád Palaštu (néha Pilištu) a 7. századi Filiszteára és négy akkori városállamára utalt. A bibliai héber rokon értelmű plištim szót általában „filiszteusoknak” fordítják.

1947. november 29-én az Egyesült Nemzetek Szervezete kiadott egy felosztási tervet Palesztina térségére, amelyben az akkori brit palesztinai mandátumot felosztották egy arab és egy zsidó államra. Izrael Állam 1948. május 14-i megalakulásával sok palesztin elhagyta Palesztina korábbi brit mandátumát, és a szomszédos arab országokban telepedett le, például Egyiptomban, Jordániában, Libanonban és Szíriában. Az 1948-as izraeli függetlenségi háború során a Gázai övezetet Egyiptom, Ciszjordániát pedig Jordánia foglalta el. Az 1967-es hatnapos háborúban a Gázai övezetet és Ciszjordániát is meghódította Izrael, ugyanakkor Jeruzsálem keleti és nyugati része újraegyesült, és Izrael „oszthatatlan fővárosává” nyilvánították.[27]

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) Algírban kinyilvánította Palesztina állam függetlenségét Izraeltől, amelyet azóta az ENSZ legtöbb tagállama a palesztinok államaként ismert el. 1994. május 4-én a Gáza–Jerikó megállapodással létrehozták a palesztin területeket az Izrael által megszállt területeken, amelyek a Gázai övezetet és Ciszjordánia 40%-át fedik le. 2011. október 31-én Palesztina Állam az UNESCO tagjává vált,[28] 2012. november 29-én pedig az ENSZ Közgyűlése nagy többséggel megszavazta Palesztina Állam cselekvő országként való felvételét.[29]

A legtöbb palesztin szunnita muszlim, kisebbségükben keresztények, szamaritánusok, drúzok és síiták. A palesztin keresztények különösen a keleti ortodox egyházhoz a (jeruzsálemi görög ortodox patriarchátushoz) tartoznak; azonban Palesztinában arányuk meredeken csökkent az erős kivándorlás miatt, az 1950-es 21%-ról 2008-ban már csak 8%-ra.[30] Legtöbbjük a palesztin Gázai-övezetben és Ciszjordániában él, ezt követi Jordánia, Izrael, Szíria, Chile és Libanon. Félmillió menekültjével Chile jelenleg a Közel-Keleten kívül a legtöbb palesztinnak ad otthont.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS) Presents the Conditions of Palestinian Populations on the Occasion of the International Population Day, 11/07/2022. Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS), 2022. július 7. [2023. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  2. ↑ a b PCBS reports Palestinian population growth to 4.81 million. Ma'an News Agency , 2016. július 11. [2016. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. ↑ West Bank. The World Fact Book . CIA. [2021. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. ↑ PCBS: The Palestinians at the end of 2015. Palestinian Central Bureau of Statistics, 2015. december 30. [2023. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ Palestinian Central Bureau of Statistics (PCBS) Press Release. Palestinian Central Bureau of Statistics. [2017. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  6. ↑ Israel's population approaches 9.7 million as 2022 comes to an end. The Times of Israel, 2022. december 29. [2023. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  7. ↑ a b Where We Work UNRWA. UNRWA . [2023. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  8. ↑ https://web.archive.org/web/20090722073846/http://laventana.casa.cult.cu/modules.php?name=News&file=article&sid=514
  9. ↑ a b c d Arab, Palestinan. Joshua Project. [2024. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 26.)
  10. ↑ U.S. Census website. United States Census Bureau. [1996. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  11. ↑ Palestinians Living in UAE Uncertain Over Peace Deal With Israel. The Media Line , 2020. augusztus 16. [2023. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  12. ↑ Lebanon conducts first-ever census of Palestinian refugees. Jordan Times , 2017. december 21. [2017. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  13. ↑ Jorge Alberto Amaya: Los Árabes y Palestinos en Honduras: su establecimiento e impacto en la sociedad hondureña contemporánea:1900–2009, 2015. július 23. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. „En suma, los árabes y palestinos, arribados al país a finales del siglo XIX, dominan hoy en día la economía del país, y cada vez están emergiendo como actores importantes de la clase política hondureña y forman, después de Chile, la mayor concentración de descendientes de palestinos en América Latina, con entre 150,000 y 200,000 personas.”
  14. ↑ Migration Stock in Egypt 2022. International Organization for Migration (IOM). (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
  15. ↑ Unicomb, Matt: Inside Berlin's famous Palestinian neighbourhood. Middle East Eye , 2022. július 7. [2023. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  16. ↑ „Palestinians Open Kuwaiti Embassy”, Al Monitor, 2013. május 23.. [2013. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. május 23.) 
  17. ↑ El Salvador's Palestinian connection, 2006. február 26. [2023. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
  18. ↑ Estatísticas gerais: imigrantes e descendentes. memorialdoimigrante.org . [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  19. ↑ Factsheet: Palestinian Refugees in Iraq. Al Awda California . [2009. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 16.)
  20. ↑ Ethnic or cultural origin by gender and age: Canada, provinces and territories. Statistics Canada , 2022. október 26. (Hozzáférés: 2024. szeptember 20.)
  21. ↑ Wittes, Tamara Cofman. 2005. How Israelis and Palestinians Negotiate: A Cross-cultural Analysis. US Institute of Peace Press. 5. o.
  22. ↑ Palestine Nationalism: A. Search for Roots. The New York Times. 1978. február 19.
  23. ↑ Isabel Kershner: Noted Arab citizens call on Israel to shed Jewish identity (angol nyelven). International Herald Tribune, 2007. február 8. [2008. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 8.)
  24. ↑ (angolul) pwlɜsɜtj. John Strange, Caphtor/Keftiu: a new investigation, Brill, 1980. 159.
  25. ↑ (angolul) Killebrew, Ann E.. The Philistines and Other "Sea Peoples" in Text and Archaeology. Society of Biblical Lit, 2. o. (2013. november 22.). ISBN 978-1-58983-721-8 
  26. ↑ (angolul) Robert Drews. The End of the Bronze Age: Changes in Warfare and the Catastrophe Ca. 1200 B.C., 48–61. o.. ISBN 978-0-691-02591-9 
  27. ↑ US to recognise Jerusalem as Israel's capital (angol nyelven). BBC, 2017. december 6. [2020. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  28. ↑ Palestinians get Unesco seat as 107 vote in favour (angol nyelven). BBC, 2011. október 31. [2019. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  29. ↑ Palestinians win implicit U.N. recognition of sovereign state (angol nyelven). Reuters, 2012. november 29. [2019. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  30. ↑ The Arab Population in Israel (angol nyelven). Israel Central Bureau of Statistics, 2008. [2018. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 31.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Palestyne című afrikaans Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Palesztinok&oldid=27528667”