Ugrás a tartalomhoz

Tollas Tibor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tollas Tibor
Élete
Született1920. december 21.
Nagybarca
Elhunyt1997. július 19. (76 évesen)
München
Nemzetiségmagyar
HázastársaMaria Kecskési
Pályafutása
Első műveCsak ennyi fény maradt (verseskötet, 1960)
Fontosabb műveiBebádogoznak minden ablakot (vers, 1955)
Füveskert (antológia, (1957)
Nemzetőr (emigráns lap)
Irodalmi díjaiMagyar Örökség díj (posztumusz, 1998)

Kecskési Tollas Tibor (eredeti nevén Kohlmann Tivadar)[1] (Nagybarca, 1920. december 21.München, 1997. július 19.) „költő, a Nemzetőr főszerkesztője, az emigráció fennmaradását és a magyarság megmaradását szolgáló kovász-ember, gyújtó hatású szónok, eredményes szervező”. (Idézet Medvigy Endrétől)

Élete

[szerkesztés]

1920. december 21-én született a Borsod megyei Nagybarcán. Édesapja Kohlmann József Tamás ezredes, édesanyja Kecskéssy Jolán. Anyai nagyanyja Geleji Katona Zsuzsanna, a református zsoltárfordító prédikátor, Geleji Katona István leszármazottja. Ősei között található Kossuth-katona: Kohlmann József táborkari honvéd-ezredes, aki 1848-ban az osztrák és cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért.

Katonai iskolákban tanult (Soproni Honvéd Reáliskola, Ludovika Akadémia). 1941-ben hadnaggyá avatták. A második világháborúban, és utána még két évig honvédtisztként szolgált. 1944-ben beregszászi zsidó gettó őrtisztjeként csendőr főhadnagyként teljesített szolgálatot. 1945 tavaszán mindkét kezére megsebesült.

1947-ben háborús bűnök elkövetése miatt letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. 1956 júliusában szabadult, az 1956-os forradalomban állítólag a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt, de erre vonatkozó bizonyítékok hiányoznak. 1956. december 1-jén egykori rabtársaival (Füveskert-csoport) megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt.

1958-ban Bécsben megnősült. 3 gyermeke közül Tamás és Csilla Bécsben, Krisztina Münchenben született.

Azok közé az alighanem kisebbségben lévő szerencsések közé tartozik, akik még megélték a szovjet csapatok kivonulását, és ideiglenesen vagy véglegesen hazajöhettek az emigrációból.

1997. július 19-én halt meg Münchenben.

A végakaratának megfelelően az édesanyja mellett, szülőhazája földjében, a nagybarcai temetőben nyugszik.[2]

Munkái

[szerkesztés]

Költészete mellett – olyan, a forradalom jelképévé vált és sokat idézett verseket írt, mint a Bebádogoznak minden ablakot – irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. Utóbbi minőségében két legfőbb műve a Füveskert-antológia, melyet rabtársaival együtt verseikből állítottak össze, illetve a Nemzetőr fenntartása.

Szerkesztésében jelent meg továbbá két további "forradalmi" antológia: Gloria victis 1848-49, Gloria victis 1956.

Első önálló verseskötete 1960-ban jelent meg (Csak ennyi fény maradt). További kötetei: Járdaszigeten (1967), Eszterlánc (1969), Irgalmas fák (1975), Évgyűrűk (1979), Forgószélben (1983), Varázskör (1988), Hazafelé (1991).

S izenjük minden elnyomónak:
Megölhettek, de megmarad az ország,
Megszállhattok, de nem győztök soha,
Elűzhettek, de a nép emlékezik,
Mint megvakított a felkelő napra.
Szabadság! Lángszirmú virágodat
Őrzik a holtak és a századok,...

– Tollas Tibor: Gloria victis 1968. (részlet)

Kitüntetései

[szerkesztés]

Személyét ért támadások

[szerkesztés]

Az alábbi rész idézet Archiválva 2006. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben a Gondola.hu Archiválva 2005. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben online újságból:

„ (…) Tipikus jelenség a következő „168órá”-s történet (Bizonyítékok hiányában. Sándor Zsuzsanna, 168óra.hu):… a „Wiesenthal KözpontUtolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására… [Kecskési Tollas Tibort] 1948-ban… tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat

A „168 óra”… szerint él az a hiedelem is, hogy ő volt „a korbácsos költő", az '44-es deportálások egyik irányítója. A „Magyarországi Cionista Szövetség” Erec című lapjának márciusi számában ez olvasható: „1944. április közepén a beregszászi téglagyárba a magyar hatóságok mintegy tízezer zsidót zsúfoltak össze. A táborban a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort – Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt – őrző csendőrök elrejtett értékek után kutatva sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek." A szöveget Pinhasz ben Avraham Hakohén jegyezte, aki egyben a lap főszerkesztője, Breuer Péter. Kecskési – eredetileg Kohlmann – katonacsalád sarja. A Ludovikán avatták hadnaggyá 1941-ben, majd csendőrtisztként szolgált. A háború után az újjászerveződő demokratikus honvédséghez kérte felvételét. 1947-ben az ÁVO letartóztatta, a Markó utcai fogházba hurcolták. A Budapesti Népbíróság '48 áprilisában tartotta nyilvános tárgyalását. A vád szerint Kecskési volt a felelős a beregszászi gettóban történt kegyetlenkedésekért.

"Csupán annyiban érzem magam bűnösnek, hogy nem tagadtam meg a parancsot, miszerint a vagonírozásokhoz kordonszolgálatra szakaszommal kimenjek" – vallotta Kecskési a tárgyaláson. Elmondta, korábban csendőrként németellenes szervezkedésben vett részt, és ezért büntetésül a 117-es tábori csendőrzászlóaljba osztották be szakaszparancsnoknak, majd a frontra irányították. 1944 áprilisában érkezett Beregszászra, zászlóaljának az volt a feladata, hogy az első hadsereg mögötti vonalat biztosítsa. Aztán parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. Pár nap múlva átvezényelték Tiszaújlakra.” (…)”

Művei

[szerkesztés]

Verseskötetek[3]

[szerkesztés]

Szerkesztőként

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Emlékház

[szerkesztés]

2000. október 20-án Nagybarcán, szülőfalujában Tollas Tibor Emlékszobát avattak, a felújításhoz és az emlékszoba kialakításához szükséges összeget nagyrészt Tollas Tibor özvegye és családja, valamint Nagybarca község lakossága, önkormányzata, Tollas Tibor külföldön és Magyarországon élő barátai, tisztelői adományozták.

2001. őszén átadásra kerültek az Emlékház további helyiségei is: a Dr. Almási Balogh Pál orvos életét bemutató emlékszoba, a Kecskési Tollas Tibor Könyvtár és a helytörténeti szoba, falumúzeum.

Az Emlékház előtti parkban kopjafa emlékeztet Tollas Tibor útjára. A kopjafát a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány adományozta, melynek párja a Népfőiskola parkjában található.[4]

Tollas Tibor Nemzetközi Szavalóverseny

[szerkesztés]

1997-től minden év decemberében,[5] Tollas Tibor születésnapja közelében rendezi a költő emlékét őrző alapítvány a versmondó versenyt általános és középiskolás diákok számára.[6]

Az jeles esemény nemzetközi jelleget is öltött, hiszen Putnokon, a Felvidéken, valamint Erdélyben is elődöntők előzik meg a nagybarcai megmérettetést.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nagy Károly: Tollas Tibor életútja (Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány, Nagybarca; Litoplan Kft. 2007 - 9. oldal)
  2. Nagy Barczai Lámpás (5. évfolyam, 12. szám) 2007. január - 2. oldal
  3. Nagy Károly: Tollas Tibor életútja (Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány, Nagybarca; Litoplan Kft. 2007 - 106. oldal)
  4. Tollas Tibor Emlékszoba - Nagybarca. [2016. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  5. Nagy Károly: Tollas Tibor életútja (Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány, Nagybarca; Litoplan Kft. 2007 - 102. oldal)
  6. A 14. Tollas Tibor Szavalóversenyen jártunk. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  7. Szovátai siker a 15. Tollas Tibor Szavalóversenyen - 2011. december 17.. [2021. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 3.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Tollas Tibor témában.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]