Ugrás a tartalomhoz

Tien-san

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tiensan szócikkből átirányítva)
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Tien-san
Gorkij-csúcs (6050 m)
Gorkij-csúcs (6050 m)
Magasság7439 m
HelyKözép-Ázsia, Nyugat-Kína
Legmagasabb pontDzsengis Csokuszu (7439 m)
Terület1 000 000 km2
Hosszúság2500 km
Szélesség400 km
Elhelyezkedése
Tien-san (Kína)
Tien-san
Tien-san
Pozíció Kína térképén
é. sz. 42° 02′ 15″, k. h. 80° 07′ 31″42.037500°N 80.125278°EKoordináták: é. sz. 42° 02′ 15″, k. h. 80° 07′ 31″42.037500°N 80.125278°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Tien-san témájú médiaállományokat.

A Tien-san (kínai: 天山; Pinyin: Tiān Shān, kirgiz: Тян Шан, orosz: Тянь Шань) láncos röghegység Közép-Ázsiában, Kína, Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán területén. Nyugat-keleti irányban mintegy 2500 km hosszan húzódik. Földünk egyik legnagyobb tömegű hegysége.

Legmagasabb pontja (egyben Kirgizisztán legmagasabb pontja) a 7439 méter magas Dzsengis Csokuszu (magyar neve: Győzelem-csúcs), a kirgiz-kínai határon.

A kínai Tien-san név egyes vélemények szerint az „ég” jelentésű hsziungnu csilien szóra vezethető vissza, amelyet A történetíró feljegyzései című történeti munka említ. A mai kínai név (天山) jelentése: „mennyei hegység”, vagy égi hegység. A névben egyértelmű utalást találunk Tengrire, az ezen a környéken a jüecsik által a lovasnomádok között elterjesztett tengrizmus főistenének nevére is - a Tien San kínai elnevezés is a "Tengri kán" kínai alakja, melyet a kínaiak a környék lakosságát adó (kirgiz, üzbég, mongol) lovasnomádoktól vettek át.

Az első európai utazó, aki részletes leírást készített a Tien-sanról az orosz felfedező Pjotr Szemjonov volt. Felfedezésében, leírásában jelentős szerepet játszott Prinz Gyula is.

Helyzete

[szerkesztés]
A Tien-san műholdképe

A Tien-san a Takla-Makán sivatagtól északra és nyugatra fekszik, Kazahsztán, Kirgizisztán és a nyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen. Délen érintkezik a Pamír hegységgel.

A nyugati térképeken a Tien-san általában véget ér a hszincsiangi Ürümcsi várostól nyugatra és a várostól keletre lévő hegyeket Bogdasan néven említik. A kínai térképeken azonban a Bogdasan és a Barkol hegyláncai már a Han-dinasztia óta a Tien-sanhoz tartoznak.

A Tien-san része a Himalája hegységképződési övezetének, amely az indiai és az ázsiai kéreglemezek ütközésével jött létre, ami a késő kréta idején kezdődött mintegy 70 millió évvel ezelőtt.

A Győzelem csúcs utáni legmagasabb hegy a Tien-sanban a 7010 méteres Khan Tengri („A Szellemek Ura”/"Tengri Úr"), Kazahsztán és Kirgizisztán határán. Ezek a világ legészakabbra elhelyezkedő 7000 méternél magasabb csúcsai. 2011 elején Almazbek Aszambajev kirgiz miniszterelnök aláírt és a parlament elé terjesztett egy rendeletet, mely szerint a hegylánc egy még névtelen, 4500 méteres csúcsát Vlagyimir Putyinról neveznék el.[1] A csúcs az Akszu folyó közelében található.

Szerkezete, geológiája

[szerkesztés]
A Tien-san látképe

A hegység természetföldrajzi jelenségeinek feltárásában magyar felfedezők, kutatók is részt vettek, főként Prinz Gyula, aki elsőként ismerte fel és írta le a „szürtök” (vastag törmeléktakaróval és fiatal morénaüledékekkel fedett medenceszerű hullámos fennsíkok) fogalmát és keletkezését, valamint Almásy György.[2]

Legkorábbi gyűrődései még a kaledóniai hegységképződés során jöttek létre, de hatalmas hegyláncai főleg a variszkuszi orogenezis nyomán alakultak ki. Párhuzamos láncait hosszanti törések, mély szerkezeti árkok választják el.[2]

A hegység északi részét, a Kara-Tau–Felső-Narin-völgytől északra nagyrészt a kaledóniai hegységképződés formálta. A földtörténet ős- és korai óidejéből származó átalakult (gneisz, pala, márvány) és üledékes (mészkő, homokkő) kőzetekből áll, melyeket gránit- és szienitbenyomulások törtek át.

A hegység déli övezete fiatalabb, főként a variszkuszi orogenezis alakította ki, ezért nagyrészt késő devon–karbon időszaki üledékes kőzetekből (mészkőből) épül fel.

A két egység a variszkuszi hegységképződés során forrt össze, majd – egy hosszú lepusztulási folyamatot követően – a kréta időszak végétől napjainkig több fázisban ismét kiemelkedett, méghozzá nagyjából korábbi csapásának megfelelően, azaz tipikus láncos röghegységgé formálódott. A pleisztocénben pl. a kiemelkedés a 2–3000 m-t is elérte, ezért a hegység nagy része eljegesedett. Még ma is több ezer km²-nyi területet borítanak jégmezők, melyekből sok gleccser indul. Morfológiailag ezért glaciálisan átformált, meredek falú, éles, csipkézett gerincek és kiegyenlítetlen esésű mély szurdokvölgyekkel felszabdalt lépcsős peremek jellemzik. Jellegzetesek a hegyomlások és más lejtős tömegmozgások is. A szerkezeti mozgások ma is tartanak, gyakoriak a pusztító földrengések.[2]

Az alsóbb területeken a folyóvízi erózió is jelentős. A hegység látványos része az északnyugati részében található Akszu kanyon.

Ásványkincsei

[szerkesztés]

Ásványkincsekben gazdag: a higany-, antimon-, ólom-, cink-, ezüst-, ón-, volfrám- és molibdénérc, valamint a foszforit, kaolin, kőolaj és a szénféleségek készletei a legjelentősebbek.

Éghajlata

[szerkesztés]

Mérsékelt övi kontinentális éghajlatát a fekvés és a változatos domborzat alakítja, módosítja. Délnyugati részén száraz szubtrópusi hatás érvényesül. A hegységben a hőmérséklet és a csapadék a magassággal változik. A júliusi középhőmérséklet 20–25 °C-ról előbb 15–17 °C-ra, majd a magasban 5 °C alá csökken. A januári középhőmérséklet -6 °C-nál is alacsonyabb lehet. Az évi átlagos csapadékmennyiség 300–800 mm között változik. Télen hó formájában hullik, mely a meredek lejtők miatt gyakran lavinákat okoz.

Vízrajza

[szerkesztés]

A hegységben 7300 km²-t borít jég, melyből 6100 turkesztáni típusú gleccser ereszkedik le. A legjelentősebbek az Északi- és Déli-Inilcsek-gleccser, valamint a Péter-jégár. A Tien-sanban ered több jelentős közép-ázsiai folyó, melyek közül a legfontosabbak a Szir-darja, Csu, Szaridzsaz, az Ili és a Tarim folyók.

Legjelentősebb tavai: Iszik-köl, Szong-köl, Csatir-köl.

Természetes növényzet

[szerkesztés]

A természetes növénytakaró függőleges övezetességet mutat: a hegylábi síkságokon félsivatagok, száraz sztyeppek találhatók; 900–1200 m-ig hegyi sztyeppek; 2000 m-ig hegyi erdős sztyeppek találhatók, ahol a magasfüvű réteket alacsony bokrok, ritkás facsoportok tarkítják; 2000 m felett dió- és fenyőerdők jellemzőek (lucfenyő, jegenyefenyő); 2800–3000 m felett az eltörpülő, ritkuló erdőket magashegyi rétek váltják; 3600–3800 m felett az örök hó és jég a jellemző.

A csapadékviszonyok függvényében is nagy különbségek vannak a növényzetben: délen sivatagos jelleg uralkodik, csupán néhány szárazságtűrő ürőm-, csenkesz- és árvalányhajfajjal. A csapadékosabb északi oldalon viszont dús füvű rétek terülnek el, rajtuk sásfélék, közönséges palástfű, réti perje (Poa pratensis) nőnek. A magasabb térszínek kopár hegyi tundrák, csak a szürtöket fedik alhavasi gyepek; ezek a havasi pásztorkodás színterei.[2]

Tájai

[szerkesztés]
  • Központi-Tien-san A legmagasabb, egységes, legjobban eljegesedett hegységcsoport, 4–5000 m magas hegyláncai a Han Tengri masszívumban csúcsosodnak ki (Han Tengri, Győzelem-csúcs). Innen indulnak a hegység legnagyobb gleccserei: a Déli- és az Északi-Inilcsek.
  • Belső-Tien-san Központi tengelye a Narin folyó széles, teraszos völgye. Jellegzetes domborzati formái a szürtök. Jellemző vonulatai: a Terszkej-Alatau és a Köcskö-Alatau.
  • Északi-Tien-san Legjelentősebb vonulatai az Ilintúli Alatau, a vele párhuzamos Kungej-Alatau – köztük a Föld egyik legnagyobb hegyi tava, az Iszik-köl – és a Kirgiz-hegység.
  • Nyugati-Tien-san A legalacsonyabb, tagolt, a Közép-ázsiai-síkvidékbe benyúló hegységcsoport, melynek legjelentősebb tagjai a Talasz-Alatau és a Csatkal-hegység, valamint a Kara-tau.
  • Keleti-Tien-san A Kína területén szétágazó hegységek, köztük a Barkol-hegység és a Bogdasan, valamint az Ili völgye.

Galéria

[szerkesztés]
A Tien-san nyugati nyúlványai

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ „Hegycsúcsot neveztek el Putyinról”, FN24, 2011. január 4. (Hozzáférés: 2013. november 13.) 
  2. ↑ a b c d Ázsiaföldr 138. o.

Források

[szerkesztés]
  • Tianshan, Magyar nagylexikon 17, 448–449. o.. ISBN 9630566117 (1993–2004) 
  • Horváth Gergely, Simon Dénes, Nagy Balázs.szerk.: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál: Közép-Ázsia természeti viszonyai, Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 99–116. o. (2008). ISBN 978 963 28 4021 5 
  • Yelizaveta Yakovlevna Rantsman, Nigel John Roger Allan. Tianshan, Encyclopedia Britannica (2013). Hozzáférés ideje: 2013. november 13.  Archiválva 2008. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215  

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Tian Shan
A Wikimédia Commons tartalmaz Tien-san témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tien-san&oldid=25382512”