Teofillin
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| |||
| |||
| Teofillin | |||
| IUPAC-név | |||
| 1,3-dimetil-7H-purin-2,6-dion | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 58-55-9 | ||
| PubChem | 2153 | ||
| DrugBank | APRD00082 | ||
| ATC kód | R03DA04 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C7H8N4O2 | ||
| Moláris tömeg | 180,164 g/mol | ||
| Farmakokinetikai adatok | |||
| Biohasznosíthatóság | 100% | ||
| Metabolizmus | máj | ||
| Biológiai felezési idő |
8 óra | ||
| Fehérjekötés | 40% | ||
| Terápiás előírások | |||
| Jogi státusz | P (UK) | ||
| Terhességi kategória | C (US) | ||
| A (AU) | |||
| Alkalmazás | orális, intravénás | ||
A teofillin (INN: theophylline) vagy dimetil-xantin egy metilxantin szerkezetű gyógyszeranyag, melyet légúti betegségek, úgymint krónikus obstruktív tüdőbetegség és asztma kezelésére használnak. Neve a tea és a görög phyllon (φύλλον = falevél, lomb) szóból származik.[1]
Szerkezete hasonlít a koffeinéhez. A teában is megtalálható csekély mennyiségben (~1 mg/l),[2] ami sokkal kisebb a terápiás adagnál.[3]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Theophyllinum néven hivatalos.
Hatásai
[szerkesztés]A teofillin hatásában számos mechanizmus szerepét tételezik fel, így pl. a ciklikus nukleotid-foszfodiészteráz gátlása, amely az intracelluláris cAMP szintjének emelkedését váltja ki. A teofillinnek ezenkívül számos szerepe van az intracelluláris kalcium transzlokációja, az adenozid (A1 és A2 receptorok) kompetitív antagonistája és endogén katekolaminok felszabadítása. A teofillin a tüdőarteriolák tágítása mellett tágítja a koronáriákat, csökkenti a perifériás ér-ellenállást és a vénás nyomást és csökkenti a hízósejtekből a bronchconstrictor hatású mediátorok felszabadulását. A koffein, teobromin, teofillin sorozatban a leggyengébb izgató hatású, viszont a legerősebb vizelethajtó vegyület. Furcsán hat a légzésre, a bronchusok simaizomsejtjeit ernyeszti el, míg a központi idegrendszert, a szívműködést, valamint a vizeletkiválasztást fokozza. A teofillin továbbá a tüdő ereinek a vasodilatatioját okozza, stimulálja a mukociliaris clearence-t, és gátolja a hízósejtek közvetítőanyagainak a felszabadulását. A teofillin direkt relaxáns hatással van a légzőrendszer simaizomzatára, így csökkenti-feloldja az asztmás rohamokat, növeli a légzőrendszer áteresztőképességét. A teofillin tágítja a tüdőarteriolákat, csökkenti a pulmonaris hipertenziót, illetve az alveolaris CO2-nyomást. A központi idegrendszerben a teofillin stimulálja a vasomotor- és a vagus centrumokat, csökkenti a medulla légzőközpontjának CO2-érzékenységi szintjét, illetve a neonatalis és Cheyne–Stokes-szindrómában megfigyelt apnoe feloldásával valószínűleg légzőközpontot direkt stimuláló hatással is rendelkezik. A teofillin szűkíti az agyi ereket, a következményes csökkenés a vérátáramlásban, illetve a megnövekedett CO2-tenzió szintén ingerli a légzőközpontot. A teofillin okozta megnövekedett cardialis output, illetve az efferens és afferens vesearteriolák tágítása megnöveli a glomeruláris filtrációs rátát és a vese vérátáramlását. A teofillin emellett gátolja a Henle-kacs proximális tubulusából való nátrium és klorid reabszorpciót. A teofillin hatása sok tekintetben hasonló az adrenalinéhoz, különösen a β-adrenerg hatások tekintetében, hatásuk egyes esetekben (kardiális és hyperglikaemiás hatások) ezért szinergista lehet. Csökkenti a perifériás vascularis rezisztenciát és a vénás nyomást. Coronaria dilatátor és pozitív inotróp hatású, a szív oxigénszükségletét fokozza. Növeli a rekeszizom összehúzódásának erejét és csökkenti fáradékonyságát. Fokozza a diurézis mértékét. Stimulálja a központi idegrendszert, légzési analepticum, psychostimuláns, magas dózisban convulsiót okoz. Magasabb dózisokban pozitív inotrop hatással van a szívizomzatra, illetve pozitív kronotrop hatással van a pitvar-kamrai csomóra. A teofillin relaxálja a gastrointestinalis rendszer simaizomzatát is és növeli a gyomorszekréciót. Már a terápiás koncentráció is izgatja a hányásközpontot, a toxikus adagok pedig a központi idegrendszer minden központját ingerlik, s ez gyakran vezet görcsrohamokhoz.
Mellékhatások
[szerkesztés]A szernek komoly mellékhatásai vannak. Fejfájás, szédülés, nyugtalanság, remegés, alvási problémák, agyvérzés. A mellékhatások oka, hogy a teofillin akadályozza a szervezetben a piridoxin felhasználását. Ugyanakkor a piridoxin alkalmazása csökkenti a teofillin mellékhatásait, főleg a remegést.[4]
Történet
[szerkesztés]A teofillint elsőként tealevelekből vonta ki Albrecht Kossel német biológus 1888-ban Az anyag szerkezetét 1896-ban azonosította és szintetizálta Wilhelm Traube német vegyész. Asztma kezelésére elsőként az 1950-es években használták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 139. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ MAFF Food Surveillance Information Sheet. [2006. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 27.)
- ↑ RXlist dosage and administration information for theophylline. [2008. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 27.)
- ↑ Alan H. Pressman, Sheila Buff: The Complete Idiot's Guide to Vitamins and Minerals, alpha books (A Simon and Schuster Macmillan Company), 1997, ISBN 0-02-862116-6
Források
[szerkesztés]- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 573. o. ISBN 963-10-3269-8