Ugrás a tartalomhoz

Tarr Béla (filmrendező)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Tarr Béla (egyértelműsítő lap).
Tarr Béla
Tarr Béla a Sarajevo Film Fesztiválon A londoni férfi bemutatásakor
Tarr Béla a Sarajevo Film Fesztiválon A londoni férfi bemutatásakor
Született1955. július 21. (69 éves)
Pécs
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
HázastársaHranitzky Ágnes
SzüleiTarr Mari
Tarr Béla
Foglalkozásafilmrendező, forgatókönyvíró
Tisztségeelnök (2022. szeptember 29. – , Freeszfe Egyesület)
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1981)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarr Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tarr Béla (Pécs, 1955. július 21. –) Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró.

2012-től a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja id. Tarr Béla díszlettervező volt, többek között a Magyar Állami Operaházban, édesanyja, Tarr Mari (született Huszt Mária; ? – 2023[2]),[3][4] a Madách Színház elismert súgónője.

Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981–1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött.

1987-től működik együtt Krasznahorkai László regényíróval.

Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Tarr Bélát a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.

2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában.

2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.

2022-től a Freeszfe Egyesület elnöke.[5]

Munkássága

[szerkesztés]

Tarr tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni. Mialatt hajógyári munkásként dolgozott figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik "kívülről behozott" emberként pénzt és nyersanyagot biztosítottak számára. 22 éves volt, mikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészket. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott pesti családról, azonban a rendőrség nem engedte a helyszín közelébe. Ekkor döntötte el, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal (ami igencsak népszerűnek számított a "budapesti iskola" körében). Az amatőr költségvetésből, bármilyen fizetség nélkül hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté tette a fiatal rendező nevét és a magyar dokumentarista film leghíresebb alkotásává vált.

Tarrt első filmje bemutatása után felvették a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1981-ben végzett. Főiskolai évei alatt leforgatta a bemutatkozó filmjéhez hasonló, szintén dokumentarista stílusú Szabadgyalogot. Főiskolai vizsgafilmjeként elkészítette a Macbeth tévéjáték változatát Cserhalmi György főszereplésével. Szintén 1981-ben Tarr több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót, melynek feloszlásáig (1985-ig) tagja.

1982-ben forgatta Tarr a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot (melyben Koltai Róbert és felesége Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták), 1984-ben készült az Őszi almanach, színes nagyjátékfilm, mely a rendező első eltávolodása a realizmustól, szándékosan szürreálisabb, stilizáltabb alkotás.

Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következőek: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister harmóniák, ... (nagy szünet egy "hiányzó" Fehér György film: Tarr Béla bevezetője Fehér György filmjeihez, illetve Maár Gyula: Töredék című fekete-fehér alkotása, amely Tarr Béla TT Filmműhelye nélkül nem készülhetett volna el...) ..., A londoni férfi, és – nyilatkozata szerint – utolsó filmje, A torinói ló.

2017-ben A világ végezetéig címmel interaktív kiállítást rendezett Amszterdamban. A nyolc fejezetből álló vizuális utazás olyan címeket visel, mint a kerítés, a fa, ablakok, gyerekek, konyha, nyitányok, napfogyatkozás és Mohamed. Noha könnyen kapcsolatba lehetne hozni a menekültek és Európa viszonyával, a kiállítás semmiképpen sem a migrációs kérdésről szól, hanem az emberi méltóságról. Az összeállításhoz alapvetően korábbi filmjeiből mazsoláz, de a kiállításra egy egészen új jelenetet, vagyis "rövidfilmet" is forgatott, rendezett Muhamed címmel. Tarr Béla szerint a kiállítás teljes eddigi életművét sűríti magába, foglalja össze.

2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében mutatják be Tarr Béla új "nem-filmjét", a Hiányzó embereket. Legújabb kísérleti alkotása a hajléktalanságról és a kirekesztettségről szól. "Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről.” – mentegetődzik az életművét már lezárt rendező.

Fogadtatása

[szerkesztés]

Gus Van Sant-ra saját bevallása szerint nagy hatással van Tarr művészete.[6] Tervezte a Sátántangó kockáról kockára való újraforgatását is színes verzióban.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]

Szakirodalom

[szerkesztés]
  • Féjja Sándor: Alkotói portré: Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmintézet) kézirat ké.390.9.
  • Családi tűzfészek (szerk. Erdélyi Z. Ágnes) (Budapest: BBS, 1979) p. 44.
  • Szabadgyalog (szerk. Gervai András) (Budapest: Mafilm Objektív Stúdió – MOKÉP, 1982) p. 44.
  • Kárhozat (szerk. Komár Erzsi) (Budapest: Magyar Filmintézet – MTV – MOKÉP, 1988)
  • Sátántangó (Budapest: Budapest Film, 1994) p. 64.
  • Metropolis – Tarr Béla-különszám (Metropolis 1997/nyár)
  • Jytte Jensen: Béla Tarr / Tarr Béla (Budapest: Magyar Filmunió, 2001)
  • Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ (in: uő.: A film szerint a világ – tanulmányok, Budapest: Palatinus, 2002)
  • Bikácsy Gergely: A reménytelenség vígasza – Tarr Béla (in: Zalán Vince (szerk.): Magyar filmrendezőportrék, Osiris Könyvtár – Film, Budapest: Osiris, 2004) pp. 5–32.
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, 2011)
  • Filmszem – Tarr Béla különszám (Filmszem 2011/3.)
  • Filmszem – Tarr Béla különszám – Újratöltve (Filmszem 2012/2.)
  • Kővári Orsolya: Árnyékvilág. Tarr Béla retrospektív (Sprint Filmkönyvek 1. kötet; Budapest: Sprint Kiadó, 2012)
  • Jacques Ranciére: Utóidő. Tarr Béla filmjeiről (Elmegyakorlatok; Budapest: Műcsarnok, 2013)
  • Kovács András Bálint: A kör bezárul. Tarr Béla filmjei (Budapest: XXI. Század Intézet, 2013)
  • Kovács András Bálint: The cinema of Béla Tarr. The circle closes (A kör bezárul. Tarr Béla filmjei); London–New York, Wallflower Press, 2013 (Directors' cuts)
  • TARR – 60 (Budapest: Underground Kiadó, 2016)
  • Pentelényi László (szerk.): Az arcok iskolája – Találkozás(ok) Fehér György operatőr-rendezővel (Szerzőifilmes Gondolkodók 1. kötet; Budapest: Francia Új Hullám Kiadó, megjelenés előtt [~2021.])

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. ↑ Kitti, Harnisch: Meghalt Tarr Mari (magyar nyelven). index.hu, 2023. március 15. (Hozzáférés: 2024. július 21.)
  3. ↑ Tarrmari estje Békéscsabán. Magyar Teátrum Online, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
  4. ↑ Tarr Mari, egy legendás súgó Rimaszombatból. Rimavská Sobota, 2020. április 16. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
  5. ↑ Tarr Bélát választotta elnöknek a Freeszfe. filmhu - a magyar moziportál. (Hozzáférés: 2022. október 3.)
  6. ↑ Jones, Jenny: Gus Van Sant in the light of Béla Tarr. blogs.walkerart.org, 2008. március 17. [2012. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.) „I have been influenced by Béla Tarr’s films and after reviewing the last three works Damnation, Satantango, and Werckmeister Harmonies, I find myself attempting to rethink film grammar and the effect industry has had on it.”
  7. ↑ 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  8. ↑ Zrt, HVG Kiadó: Csákányi Eszter, Spiró György és Tarr Béla az idei Hazám-díjasok között (magyar nyelven). hvg.hu, 2020. november 5. (Hozzáférés: 2020. november 5.)
  9. ↑ https://24.hu/kultura/2023/10/11/tarr-bela-tiszteletbeli-europai-filmdijat-kap/
  10. ↑ Életműdíjat kap Tarr Béla a tokiói filmfesztiválon (telex.hu)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarr_Béla_(filmrendező)&oldid=27545397”