Tóth Ferenc (katona)
Tóth Ferenc | |
Született | 1733. augusztus 17.[1][2] Chamigny |
Elhunyt | 1793. szeptember 24. (60 évesen) Tarcsafürdő |
Állampolgársága | francia |
Gyermekei |
|
Szülei | Marie Erneste Pesselier Tóth András |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Bad Tatzmannsdorf Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
székelyi Tóth Ferenc báró (franciául: François baron de Tott) (Chamigny, 1733. augusztus 17. – Tarcsafürdő, 1793. szeptember 24.) magyar származású francia katonatiszt, diplomata.
Élete
[szerkesztés]Származása, fiatalkora
[szerkesztés]Apja, Tóth András a Rákóczi-szabadságharcban Rákóczi apródjaként Forgách Simon tábornagy mellett teljesített szolgálatot, majd később emigrált, és több viszontagság után Franciaországban kötött ki, ahol a Bercsényi huszárezredben teljesített szolgálatot.[3] François már francia földön született Chamignyban, és 9 évesen ő is belépett a Bercsényi huszárezredbe, mint kornétás, és az osztrák örökösödési háborúban 1747-ben a lauffeldi csatában megsebesült. Az idős Tóth András, – aki nemcsak diplomáciai és toborzó tevékenységet végzett, de a rodostói emigráció ügyében is próbált eljárni – az Oszmán Birodalomba magával vitte fiát, François-t, hogy megtanuljon törökül, és ő is folytathassa azt a munkát, amit apja végzett a francia diplomácia szolgálatában.[4] A fiatal François Konstantinápolyban tanult egy tolmácsképzőben, ahol a török nyelv elsajátítása mellett alaposan megismerkedett az oszmán szokások és az oszmán típusú kormányzati berendezkedés sajátosságaival.[5]
Diplomáciai, katonai pályafutása
[szerkesztés]Az első diplomáciai megbízatásra 1766-ban került sor – egy számára ismeretlen terepen – a Neuchâteli Hercegségben, ahol voltaképpen hírszerzői tevékenységet folytatott. Majd 1767-ben a krími tatár kán udvarába küldték, mint konzult. Itt a küszöbön álló orosz–török háborúban fontos ütközőzónában teljesített szolgálatot. 1769–ben a Krími Tatár Kánság nem tartott igényt szolgálataira tovább, így de Tott báró Isztambulba utazott további utasításokra várva a párizsi udvartól.[6] 1769. április 11-én érkezett meg.[7] A szultán, III. Musztafa olasz orvosának és apja barátainak révén sikerült közel kerülnie az uralkodóhoz és belső köréhez, és megbízást kapott a Bonneval pasa (Claude Alexandre de Bonneval) által megkezdett hadügyi reform folytatására. Elsősorban az oszmán haderő tüzérségének fejlesztését kapta feladatul; a tüzérség európai hadszíntereken megismert újításait kellett bevezetni az Oszmán Birodalomban.
Mikor 1770-ben a török tengeri flotta vereséget szenvedett a Grigorij Grigorjevics Orlov admirális vezette orosz flottától, a Dardanellák felé nyitva állt az út. Tott báró számára fő feladat ekkor még az itt található erődrendszer megerősítése volt.[8] Miután Tott vezetésével sikerrel verték vissza az orosz csapatok támadásait, hozzáfogtak az erődítési munkálatoknak; az erődöket francia segítséggel új ágyúállásokkal látták el.
A Dardanellák védelme után a legfontosabb feladat a török tüzérség reformja volt. A meglévő tüzérségi haderőt európai – vagy, ha pontosak akarunk lenni – francia mintára kívánta átalakítani: francia típusú gyorstüzelésű, úgynevezett système Gribeauval ágyúk öntése, a tüzérség oktatására alkalmas iskolák létesítése voltak ennek a programnak a főbb pontjai.
„Tott báró néhány napja a kajmakám és más portai hivatalnokok előtt bemutatott egy francia módra felszerelt ágyút, amelyet ő készíttetett. A próbalövések során sikerült a percenkénti három lövést is elérnie a török tüzéreknek. E gyors lövéssorozat olyan csodaszerűen hatott, hogy nemcsak a jelenlévő oszmán miniszterek, hanem a bámészkodó tömeg is el volt ragadtatva tőle. Rögtön ki is tűzték a következő próbalövés időpontját, amelyen egy helyett öt ágyút fognak kipróbálni. Erre ma kerül sor. Biztosnak tűnik az is, hogy az eseményen a Nagyúr is részt vesz majd inkognitóban, vagy nyilvánosan."[9]
Ezenkívül pontonhidak építését is megrendelték tőle, és közvetlen irányítása alá rendeltek egy gyorstüzelésű tüzérségi egységet (szüratcsi). Azonban hiába állított fel újabb ágyúöntő üzemeket, és készített hatékony terveket a Boszporusz erődítést illetően, a sikerek gyanússá tették személyét: a már kialakult hadügyi struktúrában sok irigye támadt.[10] E néhány esztendő Konstantinápolyban jelentette a katonai pályája csúcsát, mert 1776-ban hazarendelték Franciaországba.
Hazatérése, és emigrációja
[szerkesztés]Hazatérve tervet készített Egyiptom franciák általi elfoglalására, mely terület elfoglalása nemcsak gazdaságilag lett volna fontos Franciaország számára, hanem az Indiába tartó kereskedelmi utak lerövidítését is jelentette volna.[11] Sajnálatos módon a terv nem találkozott a francia külügy éppen aktuális irányával, mely az Oszmán Birodalom integritásában volt érdekelt. 1790-ben a francia forradalom miatt emigrált, lévén, köztudottan az ancien régime embere, mikor kitört a forradalom Douai katonai parancsnoka volt. Először Svájcban töltött el egy kis időt lányánál, majd Bécsben találkozott Batthyány Tódorral, a tehetős és az új találmányok, valamint a felvilágosult eszmék iránt érdeklődő gróffal, aki meghívta a bárót Vas vármegyei tarcsafürdői birtokára. A báró tarcsafürdői tartózkodása alatt nem élt teljesen elszigetelten. Bizonyíthatóan kapcsolatban állt a Szombathelyen tanító Kultsár István tanárral, aki 1794-ben a helybéli nyomdában kiadta Mikes Kelemen klasszikus művét.[12] 1793-ban halt meg.
A tarcsafürdői lakosok 1972-ben szimbolikus sírt emeltek a helyi temetőben emlékének adózva.
Művei
[szerkesztés]- Mémoires du baron de Tott sur les Turc et les Tartares Amszterdam, 1784[13]
Magyarul
[szerkesztés]- Tocsek Helén: A bujdosó fia. Nyitrai báró Tóth Ferenc eredeti "Emlékiratai" nyomán az érettebb ifjuság számára; Méhner, Bp., 1892 (Mária Dorothea-Egylet könyvtára)
- Hermann Ottó: Úti rajzok és természeti képek; François de Tott alapján, sajtó alá rend. Révy Ferenc; Méhner Ny., Bp., 1894 (A Mária Dorothea-Egylet könyvtára)
- François baron de Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról; tan., szerk. Tóth Ferenc, jegyz. Ivanics Mária; Vasi Szemle, Szombathely, 2008
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata Kelet-Európában a 18. század második felében François baron de Tott (1733-1793) életpályája, Akadémiai doktori értekezés, 2012, 19.
- ↑ uo. 38
- ↑ Tóth Ferenc (szerk.): François Baron de Tott Emlékiratai a törökökről és a tatárokról. Szombathely (Vasi Szemle Kiadó), 2008. 41.
- ↑ Bagi Zoltán Péter: Egy magyar származású francia diplomata levelei krími küldetése idejéről, Aetas 31. évf. 2016. 3. szám, 182.
- ↑ François Baron de Tott Emlékiratai a törökökről és a tatárokról Szombathely, 2008, 9.old. Hozzáférés: 2021.10.17
- ↑ Tóth Ferenc: Egy tarcsafüdői emlék, Báró Tóth Ferenc Élete (1733-1793) és munkássága, Vasi szemle, 55. évf. 1. sz. / 2001,37.
- ↑ Saint-Priest Choiseul hercegnek (Konstantinápoly, 1770. december 31.) CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 45 587–588. idézi Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata Kelet-Európában a 18. század második felében François baron de Tott (1733-1793) életpályája, Akadémiai doktori értekezés, 107.
- ↑ Tóth Ferenc: Egy tarcsafüdői emlék, 39.
- ↑ Tóth Ferenc Egy magyar származású francia diplomata Egyiptom elfoglalására irányuló terve az 1770-es évek végén, AETAS 28. évf. 2013. 1. szám. 36.
- ↑ Török országi levelek, mellyekben IIdik Rákótzi Ferentz Fejedelemmel Bújdosó Magyarok' Történetei más egyébb emlékezetes dolgokkal eggyütt barátságossan eléadatnak. Irta Mikes Kelemen. Szombathely,1794. Kultsár pályájáról lásd: Tóth Péter: „Bölcs Hazafi, Nyelvgyám, és Nemzeti dísz volt.“ Vázlat Kultsár István (1760–1828) pályájáról. Vasi Szemle 1995/3. 320–430.
- ↑ Adorján Imre: Baron Francois Tott, vagy báró Tóth Ferenc? Francia vagy magyar?. [2021. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 15.)
Források
[szerkesztés]- Horbulák, Zsolt – Tóth, Ferenc 2019: François de Tott (1733 – 1793). Život a dielo jedného osvieteného diplomata. Historický časopis 67/2.
További információk
[szerkesztés]- A Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság elhatározta, hogy Pálóczy Edgárnak Tóth báró brigadérosról a Dardanellák első megerősitőjéről írt könyvét a magyar olvasóközönség kezére adja; Athenaeum, Bp., 1916
- Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata életpályája. François de Tott báró (1733–1793); MTA BTK TTI, 2015 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
- Palóczi Edgar: Báró Tóth Ferenc, a Dardanellák megerősítője (1733–1793); Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság, Bp., 1916
- Báró Tóth Ferenc születésének kétszázéves fordulójára, 1733–1793. memoárjainak Egyiptomot tárgyaló része; ford. Banner Benedek; Körösvidék, Békéscsaba, 1933