Ugrás a tartalomhoz

Szuzuki Kimijosi

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szuzuki Kimijosi
Született1934. január 1. (90 éves)
Tokió
Állampolgárságajapán
Foglalkozása
  • harcművész
  • fotográfus
KitüntetéseiMagyar Bronz Érdemkereszt (2017)
Pályafutása harcművészként
Harcművészet típusajapán harcművészet
Stíluskasima sinden dzsikisin kage-rjú
kendzsucu
gódzsú-rjú karate
Fokozatmenkyo kaiden, 6. dan
EdzőYokokawa Kintaro
Jamagucsi Gógen
Aktív évek1941–napjainkig
TanítványaiTonte Gyula,[1][2][3]Fürtös János,[1][4] Baranyi György,[1] Büki Gyula[3][5]
Frissítve: 2016. november 22.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szuzuki Kimijosi (Tokió, 1934. január 1. –) japán származású, Magyarországon élő harcművész. A kasima sinden dzsikisin kage-rjú kendzsucu és a gódzsú-rjú karate stílusok mestere.[6] A kasima sinden dzsikisin kage-rjú kendzsucu stílusban a legmagasabb - menkyo kaiden - fokozattal rendelkezik,[6] míg a gódzsú-rjú karate stílusban 6. dan fokozatú mester.[7] Anyai nagyapja, Makita Sigekacu (1849-1914) neves harcművész volt,[2][8][9][10] tiszteletére kardvívó iskolájára szokott kasima sinden dzsikisin kage-rjú kenjutsu Makita-ha (Makita-féle) jelzővel utalni, mivel az ő szellemi örökségét viszi tovább családon belül.[9][11]

Élete

[szerkesztés]

1934. január 1-jén született Tokióban, egy polgári család második gyermekeként. Édesapja fotóművész, egy ideig New Yorkban is élt, ahol jól menő fotóstúdiót üzemeltetett. 1932-ben hazatért Tokióba, ahol jóval szerényebb körülmények között folytatta a munkát. Szuzuki mester 1957-ben egyetemi végzettséget szerzett fotóművészeti szakon.[6] Először három éven át fotóriporteri munkát végzett japán napilapoknál, majd a családi hagyományokat követve, bátyjával közösen, a stúdiót üzemeltette.[12] 1986-ban találkozott először magyar művészekkel, akik Japánba látogattak. Az ő meghívásukra érkezett előbb Budapestre, majd később Pécsre.[13] Itt ismerkedett meg későbbi feleségével és 1992-ben végleg letelepedett a városban. Egy lánya és egy unokája van, akik Tokióban élnek.[14]

Harcművészeti pályafutása

[szerkesztés]

Hatéves korában szülei a környékükön lévő sintó szentély kertjében kialakított tradicionális kendó (kendzsucu) iskolába íratták, ahol Jokokava szenszeinek, Makita Sigekacu egykori barátjának tanítványa lett. Egyik első mestere nagyapja tanítványának tanítványa volt.[9] Barátaival együtt mellette Szuzuki mesterhez is járt, aki dzsúdót oktatott nekik.[15] A második világháború után az amerikai megszállók betiltották Japánban a budó minden ágát, ezért csak egymás között, titokban tudtak tovább gyakorolni.[16] A budóiskolákat csak 1953-tól nyithatták ki a mesterek, ekkor kereste fel a híres gódzsú-rjú nagymester, Jamagucsi Gógen (1909–1989) központi dódzsóját és jelentkezett tanítványnak. Még ebben az évben felvették a Tokiói Művészeti Egyetem fotóművész szakára is. Az 1. danra 1955-ben vizsgázott le. Ójama Maszutacu (1923–1994), a kjokusinkai karate-stílus alapítója is egy ideig az ő dódzsójukba járt.[8] Amikor Ójama mester megnyitotta az első dódzsót Tokióban, Szuzuki Kimijosit és néhány magasabb fokozatú társát kérte fel, hogy segítsenek neki az első lépések megtételekor. Ekkor jó kapcsolat alakult ki közöttük.[14][17]

Jamagucsi Gógen megbízásából 1959-től tanított a Honbuban, és ekkor került jó barátságba a fiával, Gosival (1942–), aki apja halála után az iskola nagymestere lett. 1960-tól a gódzsú-rjú mellett elkezdte az aikidót tanulni, Tada Hirosi(wd) (1929–) szenszeitől. Ezekben az években Japánban a kendzsucut nagyon kevesen gyakorolták. A fiatalok inkább a sportszerűbb kendót választották. Az idős tanítók is lassan kihaltak. Jamagucsi Gosi sihan kérésére 1991-ben találkozott Rebicek Gerddel, a gódzsú-rjú karate magyarországi meghonosítójával. Pécsett 1992-ben egy japán kulturális rendezvényen három japán barátjával közösen tartott egy bemutatót. Ennek hatására kezdetben néhány szomszédbeli diák kereste fel és az otthonában kezdte el tanítani őket.[8][15][18]Sinbukan gódzsú-rjú dódzsóját 1993-ban nyitotta meg, a kendzsucu oktatását pedig 1998-ban kezdte el Pécsett. Engedélyével klubja - a Sinbukan (az általa használ átírásban: Shinbukan) - és nagyapjának egykori klubjának nevét (Jikishinkan) több tanítványa használja már a 2000-es évek közepe óta.[11] A Magyarországon végzett harcművészeti munkásságát 2017-ben állami kitüntetéssel ismerték el, a díjat Áder János köztársasági elnök adományozta, és Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter adta át, 2017. augusztus 18-án.[19][20][21]

Klubjának nevét - nagyapja egykori iskolájának tiszteletére - 2018. januárjában Jikishinkan Dojo (Dzsikisinkan dodzsó) névre változtatta,[14] melyben jelenleg már csak kendzsucut oktat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c http://www.jikishinkageryu.eu/hu/inst.html
  2. ↑ a b https://www.youtube.com/watch?v=2HlWVlIG9xw
  3. ↑ a b Archivált másolat. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
  4. ↑ https://mandiner.hu/cikk/20220126_elet_szamuraj_interju_szuzuki_kimijosi
  5. ↑ Archivált másolat. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
  6. ↑ a b c Egy legendás szamuráj a Mecsekben – beszélgetés Szuzuki Kimijosival | Mandiner (magyar nyelven). mandiner.hu. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
  7. ↑ Archivált másolat. [2017. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
  8. ↑ a b c Gubacsi Attila: 21 szamuráj : beszélgetések Magyarország vezető harcművészeivel : történetek és tanítások. Barta Balázs. 2009. ISBN 9789630673525  
  9. ↑ a b c http://www.pecsma.hu/hirzona/vendegsegben-a-mecseki-szamurajnal-2/
  10. ↑ Jikishin Kage-ryu Kenjutsu (magyar nyelven). jikishinkageryu.eu. (Hozzáférés: 2018. január 20.)
  11. ↑ a b személyes levelezés alapján (2017. május 23.)
  12. ↑ Hyundai magazin (2012/1) 46-49. oldal
  13. ↑ Kft., Equator Média: Huszonöt éve él a Mecsek-oldalban Suzuki Kimiyoshi, egy igazi szamuráj (angol nyelven). Pécsi Újság. (Hozzáférés: 2018. január 20.)
  14. ↑ a b c Jikishin Kage-ryu Kenjutsu (magyar nyelven). www.jikishinkageryu.eu. (Hozzáférés: 2018. január 20.)
  15. ↑ a b Katana magazin 2003/4. szám, 2004/1. szám; "Kihidai László: Köztünk élő történelem" című cikk
  16. ↑ http://108magazin.hu/78/eletmod/harcmuveszet/kard.html[halott link]
  17. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=Ux9F6ocGm84
  18. ↑ Baranyanet.hu - Pécs és Baranya, hírek, információk, közérdekű (hu-HU nyelven). www.baranyanet.hu. [2019. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 20.)
  19. ↑ http://magyaridok.hu/belfold/allami-kitunteteseket-adtak-nemzeti-unnep-alkalmabol-2099806/
  20. ↑ https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A17H0322.KE&timeshift=fffffff4&txtreferer=00000001.TXT
  21. ↑ http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK17133.pdf

Források

[szerkesztés]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szuzuki_Kimijosi&oldid=27566992”