Szlávics László (szobrász, 1927–1991)
| Szlávics László, id. | |
 | |
| Idősebb Szlávics László az 1980-as évek elején, Százados úti műtermében. (Fotó: ifjabb Szlávics L.) | |
| Született | 1927. február 24. Henyehegy, ma Nagylengyel |
| Elhunyt | 1991. február 9. (63 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | ötvös – szobrászművész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlávics László, id. témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szlávics László (Henyehegy, ma Nagylengyel, 1927. február 24. – Budapest, 1991. február 9.) ötvös–szobrászművész. A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott (lásd: Tiltott, Tűrt, Támogatott). Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek.
Életpályája[1]
[szerkesztés]Zala vármegyében az akkori Henyehegy pusztán született. A család 1932-ben Győrszentivánra költözött, mert az apa itt kapott munkát. A hat elemi osztály elvégzését követően 1939-től apja és bátyja mellett a Győri Vagongyárban inasként kezdett dolgozni. 1942-től bentlakásos szobrásztanoncnak szegődik Földessy Gyula szobrászmester győri műhelyébe. 1945 januárjában leventeként beidézték. A felszólításnak nem tett eleget, ezért előállították. Társaival és Ernő bátyjával munkaszolgálatosként, lezárt marhavagonban Németországba szállították. Márciusban Neubiberg, Übergben laktanyalázadást szerveztek, amelyet a német katonaság megfékezett. Ezt követően mindannyian büntetőtáborba kerültek. 1946 februárjában fizikailag teljesen legyengült állapotban, betegen érkezett haza. Novemberben Győr város Ipartestületétől a szobrász iparban kitűnő előmenetele elismerésével segédlevelet kapott. Betegsége miatt munkaképtelen volt további két esztendőn át. 1948-tól lakatosként, illetve irodai alkalmazottként dolgozott a Győri Vagon- és Gépgyárban. E mellett a vállalat önképzőkörének színtársulatában szerepelt és rajzolni tanult az Alexovics László vezette képzőművész körben. Saját bevallása szerint, sokáig hezitált a színészi és képzőművészeti pálya között.
1950-ben a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) mozgalom utolsó hullámával nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, de az Iparművészeti Főiskola akkori rektora, Schubert Ernő rábeszélésére ez utóbbi intézményben működő ötvöstervező tanszékre iratkozott be. A főiskolán szobrásztanára Dózsa Farkas András volt. 1955-ben ötvösművész diplomát szerzett, ezt követően egy éven át volt a főiskola ösztöndíjasa.
1958-ban kötött házasságot. Felesége Varga Piroska ápoló- és tanítónő. 1959-ben megszületett fia, László. 1960-ban szolgálati műteremlakást kapott a Budapest VI. ker., Izabella utca 65. sz. alatt. 1962-ben megszületett lánya, Piroska, aki később nevét Alexára változtatta.
Az 1960-as, 1970-es évekes években élénk társadalmi életet élt. Sok fiatal pályakezdő és már beérkezett, de a fennálló politikai rendszer működésével elégedetlen kortárs művész látogatta otthonát. Rendszeres kapcsolatot tartott a szentendrei Vajda Lajos Stúdió későbbi alapítóival, tagjaival.
1967ben Párizsban, majd 1978-ban Görögországban járt tanulmányúton.
1973-tól élete végéig a Százados úti művésztelepen élt és alkotott.
1990-ben felesége hosszan tartó súlyos betegség következtében elhunyt. Alig egy év elteltével, szívroham következtében követte őt.
Mestereinek Borsos Miklóst és Makrisz Agamemnont vallotta.
Művészete[2]
[szerkesztés]
A fiatalon – rendkívül széles körben – elsajátított, magas szintű kézműves mesterségbeli tudását továbbfejlesztve, már a főiskolai évek alatt a figurális lemezszobrászat került érdeklődése középpontjába. A kőszobrok, és vert érmek készítése mellett ez az a terület, ahol a korai alkotásai között egyre érettebb műveket találunk.[3] A klasszikus ötvösség területéről fokozatosan eltávolodva visszatért eredeti fő tevékenységi köréhez a szobrászathoz. Érdeklődése az organikus természeti formákból kiinduló, egyfajta sajátos nonfiguratív plasztikák felé fordult. Az anyaghasználat ez esetben is a lemez, majd később a nagy gondossággal cizellált öntvény volt. Ez utóbbi alkotásainak[4] létrehozásához az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. 1965-ben öntött alumínium és bronz kisplasztikáiból nagy sikerű kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében (ma: Dorottya Galéria). A kis híján betiltott tárlaton bemutatott alkotások nem a szinte egyeduralkodó, a politikai ideológiának megfelelő szocreál szellemiséget sugározták, hanem – az akkori kritikák szóhasználata szerint – az imperialista művészetet képviselték. Ez a nyílt szembefordulása a kor művészetpolitikájával, meghatározó hatást gyakorolt későbbi pályafutására.
Az 1970-es években festeni kezdett. Előzménye plakettjei, lemezdomborításai,[5] ahol már a festészeti képalkotás igénye jelenik meg. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel.[6] Ekkoriban készült szobrain megjelenik az utólagos festés, majd egyre több assemblage került ki keze alól. Ezek a sajátos „tárgykollázsok” meghatározó jelentőségű alkotásai közé tartoznak.[7]
Az 1980-as évek utolsó nagy alkotói korszakát jelentik. Ekkor újra leginkább szobrokat készített. Az egyedileg, vas anyagból hegesztéssel összeállított, néhol talált tárgyakat tartalmazó kisplasztikáit, szobrait, időnként színes festéssel gazdagította.[8] Több alkotásában a rideg vasat kővel, kaviccsal kombinálta, így hozva létre képzeletbeli bizarr lényeket, figurákat.
Festményeit jellemzően zsinórírásos Szlávics László teljes névvel vagy Sz. L. monogrammal szignálta, legtöbb esetben a készítés idejének megjelölésével. Korai plasztikáin nyomtatott betűsorból álló acél névbeütőt használt Szlávics László felirattal.
Kiállításai (válogatás)
[szerkesztés]Csoportos kiállítások
[szerkesztés]- 1960 – Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1967 – től 1., 3., 5., 6., 8., 9., Kisplasztikai Biennále, Pécs
- 1981 – Fa és környezet, faplasztikai kiállítás, Cegléd
- 1981 – SCI-FI a képzőművészetben c. pályázat kiállítása, Budapest
- 1981 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Salgótarján
- 1982 – Országos Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1983 – IV. Országos Érembiennále, Sopron
- 1984 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka
- 1985 – Új művészetért 1960-75, Szeged
- 1985 – 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon, Óbuda Galéria, Budapest
- 1989 – Szabadtéri Szoborkiállítás, Gyermekváros, Zánka
Egyéni kiállításai
[szerkesztés]- 1965 – Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállító-terme (ma: Dorottya Galéria), Budapest
- 1966 – Szombathelyi Képtár, (Szombathely)
- 1966 – Műcsarnok, Győr
- 1967 – Iparművészeti Múzeum, Budapest
- 1968 – BME Diákszállója, Budapest
- 1973 – Művelődési Ház, Zalaszentgrót
- 1975 – Kesztyűgyár, Pécs
- 1981 – Budapest (?)
- 1983 – Szabadtéri kiállítás, Zichy Kastély belső udvara, Óbuda
- 1986 – Óbudai Pincegaléria, Budapest
Halálát követően
[szerkesztés]- 1994 – egy időben két helyszínen nyílt Emlékkiállítás műveiből: Óbudai Társaskör Galéria és Óbudai Pincegaléria
- 1996 – Erdész Galéria, Szentendre
- 1996 – Glossator Antikvárium Galériája, Budapest
- 1997 – Cseri Kastély, Tótvázsony
- 1997 – Hotel Mercure Korona, Budapest
- 2001 – Végh Szalon nyitó kiállítása, beszélgetés az alkotóról, Budapest
- 2002 – Collegium Hungaricum (Magyar Kulturális Intézet) Bécs
- 2003 – Lincoln Galéria, Budapest
- 2003 – A Százados úti Művésztelep évtizedei, Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum
- 2006 – Százados úti Művésztelep alkotóinak kiállítása, Pataky Galéria, Budapest
- 2009 – Magyarországi Művésztelepek Szentendre Vendégei, kiállítás-sorozat első tárlata a 98 éves Százados úti Művésztelep kiállítása, Művésztelepi Galéria, Szentendre
- 2011 – 100 éves a Százados úti Művésztelep, Siklósi Vár, Siklós
- 2020 – „Szlávicstól – Szlávicsig, idősebb és ifjabb Szlávics László képzőművészek kiállítása a Szolnoki Galériában", Szolnok
Jelentősebb köztéri alkotásai
[szerkesztés]- 1965 – (körül) Budapesti Történeti Múzeum, Budai Várpalota Mátyás Király palota rész, vörösréz lemezdomborítással burkolt kapu,[9] és a pinceszintre vezető folyosó ajtaja, vörösréz lemezdomborítás
- 1974 – IBUSZ Utazási Iroda (Budapest, Erzsébet krt. 6.) portáljának burkolata, népi motívumokkal díszített vörösréz lemezdomborítás – az épületrész funkcióváltása után eltávolították, ma már nem látható.
- 1975 – Állatorvostudományi Egyetem Marek József Kollégium (Budapest, Mogyoródi út 59-63.) két nagyméretű vörösréz lemezdomborítás, „Ló” és „Bika”.
- 1977 – Sopron város 700. éves évfordulójára készült „A város kulcsa” vörösréz lemezdomborítás, és plasztika. Sopron, Tűztorony
Művei gyűjteményekben
[szerkesztés]
Közgyűjtemények
[szerkesztés]- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Éremtár – nyolc különböző öntöttbronz-érem, plakett
- Jelenkori Gyűjtemény – Tengerparti reggeli (vegyes technika), Sinka István emlékére (vegyes technika)
- valamint – Spartacus (lemez portrészobor), Női maszk (lemezdomborítás), Anya gyermekével (öntöttbronz-kisplasztika)
- Modern Magyar Képtár, Pécs – A pénz komédiája című sorozatból két bronz plakett
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs – Papagáj (festett hegesztett vas kisplasztika)
- Szombathelyi Képtár, Szombathely – Szegkovács (kő portrészobor)
Magángyűjtemények
[szerkesztés]Tagságai
[szerkesztés]
- Fiatal Művészek Klubja alapító tag
- 1956 Magyar Köztársaság Művészeti Alap, majd a jogutód Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete[10] Képzőművész tagozat
- 1956 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége[11] Szobrász Szakosztály
Emlékezete
[szerkesztés]- 2001 – Megjelent idősebb és ifjabb Szlávics László közös honlapja[12]
Irodalom (önálló cikkek, tanulmányok)
[szerkesztés]- 1958 – Kovács Gy.: Három fiatal ötvösművész. Magyar Ifjúság 1958. augusztus 23.
- 1963 – Kovács Gy.: A fémlemez. (Szlávics László művészete), Művészet c. folyóirat
- 1965 – Kovács Gy.: Bevezető, Szlávics László szobrászművész kiállítása. Budapest, KKI Kiállítóterme (katalógus)
- 1963 – Gerencsér M.: A Vagongyártól a Nemzeti Galériáig, Kisalföld.
- 1966 – Szlávics László szobrai. Kiállítás a Műcsarnokban. Kisalföld.
- 1966 – Geszti L.: Szlávics László szobrai a KKI-ben, Művészet c. folyóirat
- 1966 – Z. Szabó: A felelősség szobrai. Szlávics László kiállítása, Kisalföld.
- 1966 – Agócs Attila: Szlávics László, Dunántúli Napló
- 1967 – Kovács Gy.: Szlávics László kiállítása, Művészet c. folyóirat
- 1967 – Szántó G:Szlávics László kiállítása, Köznevelés.
- 1968 – Művészeti lexikon, III. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó
- 1971 – Gerencsér M.: A különös művész, Ifjúsági Magazin
- 1972 – Hamar Imre: Szlávics László műtermében, Kisalföld
- 1973 – Agócs A.: Szlávics László, Zalaszentgrót, kiállítás katalógus
- 1983 – Korszerűen szólni nehéz, Magyar Nemzet
- 1983 – Mezei Ottó: Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művészetben (René Passeron: A Szürrealizmus Enciklopédiája magyar fejezete, Corvina)
- 1986 – Szepesi Dóra: Vasplasztikák Óbudán. Szlávics László kiállítása. Esti Hírlap
- 1987 – Mezei O.: Technikai leleményesség és plasztikai kifejezőerő, Művészet
- 1989 – „Szene Budapest” Wiener Magazine
- 1994 – Kováts A.: Az Óbudai Társaskör Szlávics László kiállítása, Beszélő
- 1995 – Kováts A. – Andrási G.: Lakatos-ikonográfia, Új Művészet c. folyóirat
- 1998 – Mezei Ottó: Szlávics László, a művész-mesterember[13] Budapest, kiadó: ART ’95 Bt.[14] ISBN 963 03 5653 8.
- 1998 – Megjelenik előbbi könyv angol – német – francia – magyar nyelvű CD – rom verziója (kiadó: ART ’95 Bt.)
- 1999 – Mezei Ottó: Szlávics László, Magyar Nemzet
- 2001 – Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
- 2002 – V. L.: Az elfelejtett művész – kései köszöntő: hetvenöt éves lenne. Kisalföld.
- 2010 – Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945-2010, Budapest: Corvina, 2010 ISBN 9789631358742
- 2020 – Csiszár Róbert Péter: Szlávicstól – Szlávicsig, idősebb és ifjabb Szlávics László képzőművészek kiállítása a Szolnoki Galériában, katalógus (Szolnok, kiadó: Damjanich János Múzeum ISBN 9789639273993).
- 2020 – Csiszár Róbert: Két életmű egy kiállításban Idősebb és ifjabb Szlávics László, Szolnoki Galéria, Új Művészet, 2020 április
Film
[szerkesztés]- 1994 – Picassók kalandjai művészeti magazinműsor keretében, Szlávics László Emlékkiállítása Óbudán (szerk.: Július Gy. rendező: M. Nagy R., MTV)
- 1995 – Képzőművészet ma – az óbudai emlékkiállításokról (szerk.: Kováts A., rendező-operatőr.: Kardos S., MTV)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Életéről bővebben. [2008. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 5.)
- ↑ Művészetéről bővebben. [2005. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 31.)
- ↑ Lemez szobrok. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Öntött szobrok. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Plakettek. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Festmények. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Assemblage. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Hegesztett szobrok. [2007. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 8.)
- ↑ Kapu – Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum. [2005. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 11.)
- ↑ Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
- ↑ Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 5.)
- ↑ 2021 – idősebb Szlávics László emlékoldala ifjabb Szlávics László honlapján [1]
- ↑ Mezei Ottó: Szlávics László, a művész-mesterember'. [2005. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. március 31.)
- ↑ ART ’95 Bt
