Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Whitepixels/v

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vártemplom
EgyházkerületErdélyi református egyházkerület
EgyházközségMarosvásárhelyi I. Református Egyházközség
Püspök(ök)Ft. Pap Géza erdélyi püspök
Építési adatok
Építése1415. század
Stílusgótika
Felszentelés1400
SablonWikidataSegítség

A marosvásárhelyi református Vártemplom (románul: Biserica Cetății) a város főterétől északkeletre, a középkori vár területén található gótikus templom. A város legnagyobb templomépülete.

Története

[szerkesztés]

A katolikus templom

[szerkesztés]

Előnyös földrajzi helyzetéből kifolyólag Marosvásárhely (korai nevén Székelyvásárhely) már a kezdetektől fogva a székelység legnagyobb és legfontosabb városa volt. Ennek köszönhetően a környék hitéletét igazgató és térítőmunkát végző domonkos és ferences rendek már a 13. században megtelepedtek itt. A domonkosokról kevés adat maradt fenn, a hagyomány szerint 1240 körül zárdát építettek, amely 1303-as és 1324-es okmányokban szerepel is, azonban későbbről nem maradt fenn említés róla. A zárda és a hozzá tartozó templom helye ismeretlen; Orbán Balázs szerint a mai Vártemplom helyén állt, azonban újabb kutatások ezt nem tartják valószínűnek.[1]

A ferences kolostort legelőször 1316-ban említi egy zárdajegyzék, és ez már bizonyítottan a Vár helyén állt. Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templomának alapjait legkésőbb a 14. század elején, de egyes vélemények szerint már a 13. század közepén lefektették. A későbbi átépítések, felújítások miatt az eredeti épület kinézete nem ismert; valószínűleg a 14–15. század fordulóján ment keresztül egy nagy mértékű újjáépítésen, amikor is elnyerte végső kialakítását. Ezt megerősíti, hogy 1400-ban búcsúengedélyt kapott IX. Bonifác pápától, amely utal a templom fontosságára. Korabeli eredetre utal a hajó és a szentély tömege, a masszív torony, és a főbejárat ornamentikája is. Később csak kisebb bővítéseket (kápolnák építése, ablakok kicserélése, rombolások kijavítása) kapott.[1]

1444-ben Hunyadi János úgy rendelkezett, hogy a mariánusoktól az obszerváns ferencesek vegyék át. Ekkor felújították az épületet, bár ez csak kisebb átalakításokra és az ablakok megnagyobbítására korlátozódott. 1492-ben VI. Sándor pápa megerősítette a ferenceseket birtokukban, Báthori István pedig templomvárrá alakította át az épületegyüttest, falakkal és bástyákkal véve körül (ez az erőd később elpusztult, majd helyette felépült a marosvásárhelyi vár). Ugyancsak a 15. század végén egy új kápolna épült és két új, késő gótikus szentélyablak létesült, 1499-ben pedig elrendelték, hogy a ferencesek minden nap misézzenek.[1]

A reformáció térnyerése

[szerkesztés]

A reformáció során, 1556-ban a II. János magyar király pártjára kelt nemesek kiűzték a városból a ferenceseket, a templomot pedig a lutheránusok, majd hamarosan a teret nyert reformátusok tulajdonába került. A katolikus berendezést eltávolították, a legtöbb falfestményt lemeszelték, azonban nem történt rombolás; a reformátusok igyekeztek eredeti szépségében megtartani az épületet, és mindig elvégezték a szükséges felújításokat (ekkor már reneszánsz stílusban). Több hitvitát és országgyűlést tartottak a templom falai között; az 1571-ben itt tartott országgyűlésen megerősítették a vallásszabadsággal kapcsolatos rendelkezéseket és törvénybe iktatták az unitarizmust.[1]

Nagy Szabó Ferenc így ír a templom 15. századi berendezéséről: „Az pedig oly szép Szentegyház volt, hogy valójában ékes templom vala: igen szép ablakai, hogy annak mása egyik városban is Erdélyben nincsen, sem lészen, sem volt. Orgona nagy és jó vala benne, annak olyan szép és ékesen csinált háza és helye vala a templomban, hogy annak is nincsen mása Erdélyben egyik kolostoros városban is, sem pedig Fejérvárott, sem pedig másutt.”[2]

A 17–19. századokban

[szerkesztés]

1601-ben Giorgio Basta csapatai feldúlták a várost, lerombolták a templomvárat, és felgyújtották a templomot; orgonája és üvegablakai elpusztultak. A század közepére kijavították, azonban 1658-ban török hadak ismét megrongálták, boltozata beomlott. Újjáépítése csak az 1690-es évekre történt meg, Teleki Mihály révén pedig kazettás mennyezetet nyert (két kazetta máig fennmaradt). A Rákóczi-szabadságharc alatt valószínűleg újból megrongálódott, ugyanis egy okmány megemlíti, hogy a 18. század közepén fedetlen volt.[1]

Kisebb felújítások kaptak helyet 1830-ban és 1850-ben, a déli oldal kis, befalazott kapuját pedig kibontották.[1]

A 20. századtól

[szerkesztés]

Egy 1944-es cikk arról számolt be, hogy „a templom meglehetősen elhanyagolt állapotban van”.[1]

Leírása

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g Nagy 169–174. o.
  2. Karácsonyi János. Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, II. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 116. o. (1923) 

Források

[szerkesztés]
  • Entz: Entz Géza: A marosvásárhelyi református templom. In szerk. Medvigy Endre: Marosvásárhely és vártemploma. Budapest: Ráday Kollégium. 1990. ISSN 0327-6857  
  • Farczády: Farczády Elek. A marosvásárhelyi református egyházközség élete – 1556–1948. Marosvásárhely: Marosvásárhely I. Református Egyházközség (2000). ISBN 9786069385272 
  • Henter: Henter György: A Marosvásárhely I. Református Egyházközség és a Vártemplom. In szerk. Ötvös et al: Protestáns Marosvásárhely. Marosvásárhely: Lector. 2018. ISBN 9786069425022  
  • Keresztes: Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely: Difprescar. 1998. ISBN 9739866905  
  • Nagy: Nagy Zoltán: A marosvásárhelyi vártemplom. Magyar Építőművészet, XLIII. évf. 6. sz. (1944. június) ISSN 0025-0082

egyéb (jegyzetekhez vagy esetleg forrásokhoz):