Báthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)
Báthori István | |
A hagyomány szerint a kolozsvári Mátyás király emlékmű szoborcsoportján az egyik mellékalak Báthori Istvánt ábrázolja | |
a Magyar Királyság országbírója | |
Hivatali idő 1471 – 1493 | |
Előd | Pálóczy Mátyás |
Utód | Kórógyi János |
a Magyar Királyság erdélyi vajdája | |
Hivatali idő 1479 – 1493 | |
Előd | Vingárti Geréb Péter |
Utód | Losonczi László, Drágffy Bertalan |
Született | 1430[1] Magyar Királyság |
Elhunyt | 1493 (62-63 évesen)[1] |
Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
Szülei | Báthori István |
Foglalkozás | politikus |
Vallás | római katolikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Báthori István témájú médiaállományokat. |
Ecsedi Báthori István (1430–1493) erőszakosságáról és a hatalom utáni vágyáról híres főnemes, kiváló hadvezér. A Várnánál elesett Báthori István korábbi országbíró és Butkai Borbála hat fia közül az egyik. Báthori Erzsébet ükapja.
Élete
[szerkesztés]1458-tól asztalnokmester, 1471-től 1493-ig országbíró. Részt vett a kenyérmezei ütközetben, ahol Kinizsi Pállal együtt győzelmet aratott. Több hadjáratot vezetett a törökök és Moldva ellen. 1479-től 1493-ig erdélyi vajda.
Mátyás halála után II. Ulászló szolgálatába áll. Kinizsi Pállal együtt az egyetlen ütőképes sereg vezére. Báthori és Kinizsi Pál temesi ispán főkapitány egyesült serege 1479. október 13-án ütközött meg Kenyérmezőnél az Isza bég vezette portyázó oszmánokkal, akik előtte végigfosztogatták Erdély déli részét. A győztes csata után Kinizsi úgy járta a győzelmi táncát, hogy a foga közt és két karjában is, egy-egy török hadifoglyot tartott.[2] 1490. július 4-én szétverte Corvin János hadait Csontmezőnél (Kölesd),[3] és visszafoglalta Miksa osztrák uralkodótól Fehérvárat.
1491-ben részt vett a pozsonyi béketárgyalásokon az Ulászló-párti magyar küldöttség tagjaként, akik a Miksa-párti német küldöttséggel békét kötöttek 1491. november 7-re dátumozva. Az aláírásra valószínűleg november 23-án került sor, ekkor helyette unokaöccse, Báthori György írta alá a német példányt, mivel a vajda a magyar arisztokrácia azon utolsó nemzedékéhez tartozott, aki még nem tudott írni. Hasonló okok miatt Ország László lovászmester és Rozgonyi László kamarásmester helyett Bakócz Tamás kancellár írt alá.[4]
Az Erdélyben véghezvitt zsarnokságai miatt a székelyek lázadozni kezdtek. 1493-ban Ulászló Bakócz Tamás közbenjárásával lemondatta. Bukását nehezen viselte és hamarosan meghalt.
Utóélete
[szerkesztés]A Kenyérmezőnél szerzett kincsekből Nyírbátorban ferences zárdát alapított, melynek templomában temették el. Itt fennmaradt szépen faragott szarkofágja és reneszánsz lófejpajzsos címere. A nyírbátori múzeum az ő nevét viseli.
-
Mellszobra a nyírbátori múzeumban
-
Márvány sírköve a nyírbátori református templomban
-
Szobra Nyírbátorban. Ispánki József szobrászművész alkotása, 1969.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 2017. október 9., Báthory, Stephan, 12629
- ↑ 1479. október 13. | A kenyérmezei csata
- ↑ Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János : 1473-1504, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1894.
- ↑ Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán: A Jagelló–Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492). Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 297. o.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Horváth Richárd–Neumann Tibor: Ecsedi Bátori István. Egy katonabáró életpályája, 1458–1493; MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2012 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)