Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Sasuke88/Az anime története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Anime és manga
Anime
Manga
Célközönség szerinti csoportosítás
Egyedi műfajok
Rajongói közösség
Általános
Sablon:Anime és manga

A japán animáció hajnala

[szerkesztés]

Az első kész japán animációs filmek közül csak néhány darab maradt fent. A legtöbb kereskedelmi jellege miatt veszett el: miután a nagyobb mozikban lefutottak a filmek, kisebb moziknak adták el, majd azok szalagonként vagy akár képkockánként továbbadták.

Kacudó sasin

Az első ismert és fennmaradt filmet 2005 júliusában találta meg Macumoto Nacuki az Oszakai-Tokiói Egyetem tanára Kiotóban. A 3 másodperces, 50 képkockából álló, 35 mm-es celluloid szalagra rajzolt animációnak a Kacudó sasin (活動写真; Hepburn: Katsudō shashin?, ’Mozgókép’) címet adták. Az animáción egy fiatalember látható sailor fukuban, aki a „活動写真” (kacudó sasin) kandzsit írja fel egy táblára, majd a néző felé fordul és tiszteleg. Az alkotója nem ismert, de annyi tudható, hogy magáncélra készült, nem pedig nyilvános bemutatásra. Macumoto Nacuki úgy véli, hogy 10 évvel előbb készült az 1917-es Imokava Mukuzó genkanban no makinál, bár keletkezésének dátumát mások 1915 körülire teszik.[1][2][3]

A japán animációsfilm-készítés az 1910-es években kezdett kibontakozni, miután a Nyugaton felfedezett animációs technikákat kezdték el felhasználni.[4][5] A legelős képviselők közé tartozott Simokava Óten, Tokyo Puck politikai karikaturistája és képregényrajzolója, aki a Tenkacu filmstúdió felkérésére dolgozott az animációk elkészítésén. Egészségügyi problémái miatt azonban csak öt filmet készített el, köztük az 1917-es Imokava Mukuzó genkanban no makit, amelyet egy darabig a legrégebbi japán animációs filmként tartottak számon.[4] A periódus egy másik meghatározó animátora Kóucsi Dzsunicsi karikaturista és festő volt, akit 1916-ban kért fel a Kobajasi Sókai. Kóucsit tekintik az 1910-es évek technikailag legelőrehaladottabb japán animátorának. Körülbelül 15 filmet készített. Kitajama Szeitaró azon korai animátorok közé tartozott, akik önállóan készítették munkáikat nem pedig egy nagyobb vállalatnál. Kitajama egy saját stúdiót is alapított Kitajama Eiga Szeiszakudzso néven, amelyet az első valódi animestúdióként tekintenek számon,[5] és amelyet később be kellett zárni a piaci sikertelenség miatt. Fatáblás technikát, később papír animációt használt előre festett háttérrel vagy anélkül. E két utóbbi úttörő animátor munkájához tartozik az 1917-es Namakura gatana és az Urasima Taró, amelyekre egy oszakai antik piacon bukkantak 2007-ben.[6][3]

Az 1920-as és 1930-as évek

[szerkesztés]
Az 1933-as Csikara to onna no jo no naka volt az első japán animációs hangosfilm

A japán animátorok következő generációját többek között Murata Jaszudzsi, Kimura Hakuzan, Jamamoto Szanae és Ófudzsi Noburó képviselték.[4] Minden Kitajama Szeitaró tanítványai voltak és a stúdiójánál dolgoztak. Az 1923-as nagy kantói földrengés romba döntötte a Kitajama stúdió nagy részét, az ott dolgozó animátorok szétszéledtek és saját stúdiókat alapítottak. Maszaoka Kenzó, egy másik jelentős animátor egy kisebb stúdiónál dolgozott.[4]

A háborúra készülő Japánban számos nehézséggel szembesültek az animátorok. Az olyan külföldi gyártókkal álltak szemben, mint a Walt Disney, amely jelentős befolyással bírt a közönségre és az alkotókra is. Mivel filmjeik már külföldön is profitáltak, olcsóbban elérhetővé tudták tenni és hamarabb meg is térült, mint azon a gyártók esetében, akik csak belföldön forgalmaztak.[7] A japán animátoroknak ezért olcsón kellett dolgozniuk, kis vállalatokban, maroknyi alkalmazottal, ráadásul nagyon nehéz volt a nyugati filmek minőségével vetekedni, amelyek már színes hangosfilmek voltak és nagyvállalatok gyártásában készültek. Az 1930-as évek közepéig a kivágásos animáció volt az elterjedt Japánban, mivel a celluloid alapú animáció túl drágának bizonyult.[8] Az animációk emiatt származtatottnak, nem túl élvezhetőnek (mozgatás túlságosan nehéz) és részletszegénynek tűntek.[9] Azonban Murata Jaszudzsinak és Ófudzsi Noburónak készült több nagyszerű műve kivágásos animációval, limitált animációs technikával.

Maszaoka Kenzó és Micujo Szeo tettek kísérletet a japán animáció nyugati színvonalra emelésére, a celluloid, hang és fejlett technológia, mint a multiplán kamera használatával. Maszaoka készítette el az első hangos animét, az 1933-as Csikara to onna no jo no nakát,[10][11] és az első animét, amely teljes egészében celluloidos technikával készült, a Chagama ondót, 1934-ben.[4] Szeo használt elsőként multiplán kamerát az 1941-es Ari-csanban.

Ezeket az újításokat azonban nehéz volt tisztán finanszírozni, mivel a háború előtti animációgyártás jelentős mértékben függött a külső szponzoroktól, és az animátoroknak gyakran cégek PR-filmjeit, a kormány oktatófilmjeit vagy a hadsereg propagandafilmjeit kellett elkészíteniük.[12] Ez időben a cenzúra és az iskolai nevelés hatására eltávolodtak a gyerekek a filmnézéstől, ezért az Oktatási Minisztérium (Monbuso) az oktatási tartalommal rendelkező animéket támogatta és mozdította elő. Ez fontos volt a nehéz időket megtapasztaló gyártók számára, akik állandó színházakban mutatták be munkáikat. Az animáció az oktatásban, a politikában és az iparban találta meg a helyét.

A második világháború

[szerkesztés]
A Momotaró: Umi no sinpei az első egész estés japán animációs film

A 1930-as évektől egyre erősödött Japánban a kulturális nacionalizmus, ami a megjelenő média egyre szigorúbb cenzúrázását jelentette. Sok animátort kényszerítettek a japán szellemiséget és nemzeti hovatartozást kiemelő, lelkesítő animációk készítésére, amelyeket filmszínházban mutattak be közvéleményformáló céllal.[5] A filmipart azzal segítették, hogy összevonásokkal nagyobb vállalatokat alakítottak ki, illetve a jelentősebb filmstúdiókat is, mint a Shochiku, animációk gyártására ösztönözték.[13] Így készült el a Shochiku mesterműve, Maszaoka Kenzó Kumo to csúrippuja. Az ipar háborús átszervezése végül három nagy játékfilm-stúdió létrejöttéhez vezetett.

A japán animátorokra erős hatást gyakorolt az amerikai Disney, azonban a háború idején a japán stúdiók nem rendelkeztek akkora forrással és olyan technológiával, mint amerikaiak.[5] A kisebb stúdiók összevonásával nyílt lehetőség igényesebb produkciók előállítására, azonban a legtöbb film megrendelője a hadsereg volt,[14] ami buzdító jellegű propagandafilmekben mutatta be, ahogy a ravasz, fürge japánok legyőzik az ellenséget. 1943-ban a Geijutsu Eigasha gyártásában készült el Szeo Micujo Momotaró no umivasi című 34 perces filmje a haditengerészet segítségével. 1945-ben a Shochiku készítette el az első egész estés japán animációs filmet, a 74 perces Momotaró: Umi no sinpeit, szintén a haditengerészet közreműködésével. Mindkét film főszereplője Momotaró, a híres japán mesehős, hátterüket pedig a Pearl Harbor-i események adták.[5] 1941-ben a Tiö san kungcsu volt az első olyan jelentős hosszúságú animációs film, amely Kína területén készült, bár a Japán által megszállt terület iparának terméke.

A Toei Animation és Tezuka Oszamu (’50-es ’60-as évek)

[szerkesztés]

1948-ban megalapították a Toei Animationt, amely ma a legrégebbi működő animestúdió. A stúdió 1958-ban készítette el az első színes játékfilmet, a Hakudzsadent, amely betétdalaival a Disney produkcióinak színvonalára hajazott. Modern szemmel ezt filmet tekintik minden idők első animéjének és ez volt az első anime mozifilm, amelyet az Egyesült Államokban is bemutattak. A Toei egészen a 60-as évek közepéig folytatta a Disney-stílusú filmek gyártását, majd ezt követően fokozatosan egy saját stílus kialakítására törekedtek a Disney utánzása helyett.[5]

Fájl:Astro Boy.png
Az Astro Boy megteremtette az animerajongók első generációját

A Toei stílusában nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden animátor vigye bele a saját elképzeléseit a produkcióba. Az egyik kirívó eset Takahata Iszao 1968-as Taijó no ódzsi: Horus no daibóken című filmjében figyelhető meg. Az addig megszokott anime stílustól való jelentős eltérés indította el a későbbi progresszív anime mozgalmát, melynek olyan neves rendezők is részesei voltak, mint Mijazaki Hajao vagy Osii Mamoru. A Toei Animation a televíziós sorozatok tekintetében is úttörőt alkotott ebben az időszakban. Az 1966-os Mahócukai Sallyt tartják az első sódzso animének, mivel ez az első animesorozat, melynek főhőse nő.[5]

A korszak kiemelkedő személye a „japán Walt Disneyként” és a „manga isteneként” is emlegetett Tezuka Oszamu. Képregényeit anime stílusban készítette el és a Toei riválisaként megalapította a Mushi Productionst. A stúdió 1963-as – amerikai tőketámogatással készült – Astro Boy (Tecuvan Atom) című sorozata lett az első kimagaslóan népszerű televíziós animesorozat, létrehozta az animerajongók első generációját. A stúdió ezután újabb sorozatokat is készített, mint a Tecudzsin 28 (1963), a Kimba, a fehér oroszlán (1965) vagy a Mach Go Go Go (1967). Utóbbi kettőt nem igazán a fiatal korosztálynak szánták, így ellenérzéseket váltott ki a szülőből és a pedagógusokból, ennek ellenére az amerikai televízió is bemutatta őket.[5][15]

World Masterpiece Theater és mecha (’70-es évek)

[szerkesztés]
Tezuka Oszamu

Az 1970-es években a televíziózás robbanásával a japán filmipar háttérbe szorult a televíziós sorozatokkal szemben.[16] Ez a verseny kihatott az eddig vezető Toei Animationre és Mushi Productionsre is. A Toei csökkentette dolgozói számát, sok animátor más stúdiókhoz szerződött, mint az A Pro és a Telecom animation. A Mushi Productions 1973-ban csődbe ment (4 évre rá újraindult), alkalmazottai új stúdiókat alapítottak, mint a Madhouse Production és a Sunrise, Tezuka Oszamu pedig megalapította a Tezuka Productionst. A két óriás szétrobbanásának eredményeképp sok tehetséges fiatal animátor jutott vezető pozícióba, kísérletezésük új irányokat, stílusokat hozott létre.[5] Az első sikeres televíziós sorozat az Asita no Joe, egy bokszolós anime volt 1970-ben.

Egy másik példa Takahata Iszao 1974-es Heidi, a hegyek lánya című sorozata, amely a népszerű ifjúsági regény alapján készült. Ez az európai környezetben játszódó, fiataloknak szóló dráma nem ígért nagy sikert, ennek ellenére nagy népszerűségre tett szert mind Japánban, mind a nemzetközi (elsősorban európai) piacon. A Heidi sikerének nyomán született meg a Nippon Animation World Masterpiece Theater című sorozata, melynek keretében 1969. és 1997. között húsz, nyugati irodalmi műveken alapuló animesorozat készült el. Több sorozaton Takahata Iszao és Mijazaki Hajao is dolgozott, azonban az 1970-es évek végén kiléptek a Nipponból.[5] Mijazakinak a ’70-es évek végén két jelentős műve látott napvilágot, az 1978-as Mirai sónen Conan és az 1979-es III. Lupin: Cagliostro kastélya.[16]

A ’70-es években született meg a mecha műfaj, korai képviselői az 1972-es Mazinger Z és Kagaku nindzsatai Gatchaman, az 1974-es Ucsú szenkan Jamato és az 1979-es Mobile Suit Gundam voltak.[16] Ezek a sorozatok egyre több sci-fi elemet vittek az anime műfajába, a super robot műfajban tapasztalt szuperhős-orientált, fantasztikus történeteket felváltották a realisztikusabb űroperák a real robot műfaj komplexebb történetével, a jó és a rossz kevésbé egyértelműbb meghatározásával.

A sci-fi műfajában jelentőset alkotott Macumoto Reidzsi az 1978-as Ginga tecudó 999 és Ucsú kaizoku Captain Harlock és az 1981-es Sin taketori monogatari: Szennen dzsoó című műveivel.[16] A sikeres 1979-es Doraemon majdnem 1800 epizódot látott, egészen 2005-ig futott. A sódzso műfajban több jelentős sorozat is született, mint az 1976-os Candy Candy és az 1979-es Versailles no bara. Az 1971-es III. Lupin egy valóban felnőtteknek szóló bűnügyi témájú sorozat volt.[5]

Aranykor (’80-as évek első fele)

[szerkesztés]

Az űroperák még nagyobb hangsúlyt kaptak a Csillagok háborúja sikere után. Az Ucsú szenkan Jamatóból mozifilm készült, illetve a kezdetben sikertelen real robot Mobile Suit Gundamból 1982-ben mozifilm készült, ami megalapozta a franchise sikerességét. A Jamato és a Gundam mozifilm változatai jelentették az anime 1980-as évek eleji robbanásának, az anime aranykorának kezdetét. A japán mozi második aranykoraként is emlegetik ezt az időszakot, amely a 2000-es évek elejéig tartott.[17]

Az Egyesült Államokban a Csillagok háborúja kisebb hatást gyakorolt az animére, mint Japánban. Hatása főként a mecha műfajú animék amerikai átdolgozásainak megjelenésében látható. Ilyen átdolgozás volt a Gatchamanből a Battle of the Planets 1978-ban vagy a G-Force 1986-ban. A Jamatóból Star Blazers (1979), a Macross sorozatból Robotech (1985) lett. Az 1985-ös Mobile Suit Zeta Gundam a legsikeresebb real robot űropera lett Japánban, a maga 6,6 %-os átlag- és 11,7 %-os csúcsnézettségével.[18] Az 1980-as évektől egyre gyakrabban vették igénybe az amerikai stúdiók a japán stúdiók segítségét, s több híres koprodukciós sorozat is megszületett, mint a Sunbow Marvel/Toei Animation Transformers és G.I. Joe vagy a Gaylord Entertainment/Tokyo Movie Shinsha The Adventures of the Galaxy Rangers sorozata.

Mialatt a mecha műfaj a super robot felől a real robot felé tolódott el, az 1980-as évek első felében megjelentek a szervezett animerajongói közösségek, akik otakunak nevezték magukat. Erre a táborra már erősen tudott építeni piac is, megjelentek az első magazinok, mint az Animage vagy a Newtype. Az otaku kultúrára nagy hatással volt Takahasi Rumiko 1981-es Uruszei Jacura című mangasorozata, amely neki és az animeadaptációt rendező Osii Mamorunak is megalapozta pályafutását. Osii az 1984-es Uruszei Jacura-film autorisztikus megközelítésével betört a rajongói kultúrába. Az otaku szubkultúra hatással volt az animeiparba ekkoriban belépőkre. A leghíresebb személyek valójában amatőr produkciós csoportok tagjai voltak, mint a Daicon Films esetében, amiből később a neves Gainax emelkedett ki. A Daikon sci-fi találkozói olyan népszerűek voltak, hogy a Gainax 1987-ben elkészítette a kor legdrágább költségvetésű filmjét, az Óricu Ucsúgun: Honnêamise no cubaszát.

A Studio Ghibli és áttörés nyugat felé (’80-as évek)

[szerkesztés]

1990-es évek

[szerkesztés]

2000-es évek

[szerkesztés]

Az anime története Amerikában

[szerkesztés]

Az anime története Magyarországon

[szerkesztés]

Korai időszak

[szerkesztés]

Magyarországon az anime, a számos nyugati rajzfilm mellett csak a rendszerváltás előtt nem sokkal, illetve azt követően jelenhetett meg. A rendszerváltás előtt két jelentős produkciót mutattak be a mozik, A kis egyszarvút és a Nauszika – A szél harcosai vágott változatát,[19] illetve a MOKÉP forgalmazásában számos Toei Animation-film vetítésre került a mozikban, mint A kis hableány vagy az Aladdin és a csodalámpa. A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején a Magyar Televízió számos gyerekeknek szóló animesorozatot, illetve koprodukciós művet tűzött műsorra, mint a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal, a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal, a Csip-csup csodák, az Alfréd, a kacsa, a Mumin, a Titokzatos aranyvárosok vagy a Maja, a méhecske. Később az idősebb korosztálynak szóló sorozatok is műsorra kerültek, köztük A hosszúlábú apu és a Mesék Hófehérkéről, de a ’90-es évek közepén volt látható a Csizmás Kandúr mesebeli kalandjai, a Könyvek könyve, a Robin Hood vagy a Repülő ház. A 2000-es években több közülük vetítésre került a kereskedelmi csatornákon is. A sorozatokat már kezdetektől népszerűsítették képregény-változattal, különböző füzetekkel és más kereskedelmi termékekkel.[20] Kereskedelmi forgalomban a Vico jelentetett meg több animét VHS-en. Ilyenek voltak az Odin, a Dallos vagy az Űramazonok.

A kereskedelmi televíziók indulása és a Dragon Ball-botrány

[szerkesztés]

Az első rajongói klub, a Magyar Anime Útmutató már 1996-ban megszerveződött.[19] Nagy változást hozott 1997-től a két nagy kereskedelmi televízió, a TV2 és az RTL Klub indulása. Az RTL Klub délutáni Rajzfilmklub nevű műsorblokkjában több nagy sikerű animesorozat is műsorra került, mint a Dragon Ball, a Varázslatos álmok vagy a Candy Candy.[21] A TV2-n ekkor a Mila, a szupersztár, a Könyvek könyve és a Repülő ház és az RTL Klubon is vetített A pálya ördögei volt látható. Dragon Ball lázba hozta az egész országot, azonban népszerűsége ellenére országos botrányt kavart az erőszakos jelenetek miatt. Az ORTT úgy határozott, hogy csak a késő esti órákban lehet bemutatni a sorozatot, emiatt a RTL Klub pert indított ellene, majd levette műsoráról. A pert öt évvel később az RTL Klub jogerősen elvesztette.[22] Néhány évvel később az InuYasha is hasonló sorsra jutott. 1998-ban indult útjára az első japán animációs vetítéssorozat a Toldi Moziban. 1999-től a Titanic Fesztivál műsorára kerültek olyan neves mozifilmek, mint A vadon hercegnője és a Metropolisz. 2000 nyarán mutatták be az RTL Klubon a Pokémon című animesorozatot, amely a Dragon Ball-hoz hasonló népszerűségre tett szert. A népszerű sorozatokhoz számos reklámtermék is megjelent, mint a Semic kiadásában megjelent magazinok, kulcstartók, matricák, kártyák, tazók vagy akciófigurák. 2002-ben indult útjára az első japán kultúrával foglalkozó magazin, a Szaku.[19]

Magyar rajongói közösségek megalakulása, A+ és Animax

[szerkesztés]

A Dragon Ball-botrány nyomán alakult meg 2003-ban a Magyar Anime Társaság, amely legfőbb céljaként tűzte ki az anime- és manga hazai népszerűsítését, megismertetését és a műfajjal kapcsolatos tévedések, sztereotípiák eloszlatását. A társaság támogatásával szerveződtek meg az első animés találkozók (Con-ok).[23] Ettől kezdve rendszeresen szerveznek találkozókat, legjelentősebbek közülük az AnimeCon, a SakuraCon, a MondoCon és az Animekarácsony. 2003-ban mutatták be a mozik az Oscar-díjas Chihiro Szellemországban című filmet.[19]

2004-ben indult a Minimax üzemeltetésében és annak adásideje után Magyarország első animecsatornája az A+, amely kezdetben olyan sorozatokat tűzött műsorra, mint a Full Metal Panic!, az InuYasha, a Vadmacska kommandó, a Cowboy Bebop, a Trigun vagy a Yu Yu Hakusho, illetve eleinte három új sorozat, a MegaMan NT Warrior, a Csajkommandó és a Blue Gender is látható volt. Ezek közül több sorozat az RTL Klub Kölyökklub és Rajzfilmklub műsorblokkjában is látható volt. Eközben a Cool-on (majd az A+-on is) bemutatásra került a Slayers – A kis boszorkány és a Yu-Gi-Oh!.[19]

2005-ben a Titanic Fesztivál úgynevezett Anime-náció blokkja nagy sikert aratott, ebben vetítették a Tokiói keresztapák, a Gőzfiú és a Ghost in the Shell – Ártatlanság mozifilmeket. Ebben az évben volt látható a TV2-n A vadon hercegnője és a mozikban A vándorló palota.[19]

Az Anime+-t 2006-ban felvásárolta a Sony Pictures Television International[24] és több feliratos sorozatot is műsorra tűzött, mint a Spirál, a Gravitation, a Hakaima Sadamitsu vagy a Kamichu – Az iskolás istennő és 2007-ben Animax néven indította újra a korábbi műsorok mellett új sorozatotokkal, mint a Fullmetal Alchemist – A bölcsek kövének nyomában, a Blood+ és a Kukucska kalandjai. Eközben a Jetixen (korábban Fox Kids) is futott több animesorozat, a Sámán király, a Sonic X, az Oban csillagfutama és a Naruto. Az Animaxen 2008-ban indult a Bleach, a Death Note és a Naruto, utóbbi újraszinkronizált változattal. A MangaFan kiadó 2008-ban megalakult Elemental Media & Merchandising leányvállalata több Animax-en is sugárzott sorozatot jelentetett meg DVD-n – azonban azóta anyagi okok miatt szünetel a kiadás –, az RTL Klubon futott sorozatokat pedig a Klub Publishing és a Mirax adta ki, köztük több, a televízióban nem látott darabbal, mint az InuYasha-mozifilmek. 2008 és 2009 között a Best Hollywood 12+1 Studio Ghibli-filmet adott ki[25], amelyeket később a Magyar Televízió és több kereskedelmi csatorna is műsorára tűzött.

Az Animax 2009-ben és 2010-ben három hosszabb, a Conan, a detektív, a D.Gray-man és a Kilari mellett főként rövidebb sorozatok debütáltak, mint a Chrono Crusade, a Rómeó és Júlia, a Nana, a Nodame Cantabile, a Méz és lóhere, a Fullmetal Alchemist: Testvériség, a Lovely Complex és a Soul Eater. 2010-ben bemutatásra került a Slayers utolsó két évada is. 2011-ben mutatták be a Deltora Quest, a Vampire Knight és a Marvel-animék mellett a Dragon Ball GT-t, ami az Animax utolsó jelentősebb premierje volt. Az Animax több a sorozatokhoz kapcsolódó animációs nagyfilmet is műsorára tűzött.

A Cartoon Network is vetít animesorozatokat, többek között a Bakugan, a Beyblade, a Villámmacskák, az Inazuma Eleven és A párbaj mesterei látható, illetve volt látható rajta. A Viasat 3-on voltak elsőként láthatók a Digimon-sorozatok, az AXN pedig A 7 szamurájt és a Sakura háborúját vetítette.[19]

Az Animax megszűnése után

[szerkesztés]

Az Animaxre 2009-től egyre több élőszereplős és egyre kevesebb animesorozat érkezett, ezzel együtt a nézettsége is drasztikusan csökkent.[26] 2012-től gyakorlatilag ismétlőcsatornává vált és a vetítési jogok lejárásával egyre kevesebb animesorozat volt rajta látható. 2013 decemberében jelentették be a csatorna megszűnését, amely 2014. március 31-én következett be. Helyén a AMC Networks C8 nevű csatornája indult, amely egyáltalán nem vetít animéket.

2012 szeptemberében, több mint tíz év után a Viasat 6 újra műsorra tűzte a Dragon Ball Z-t, amit 2014 februárjáig teljesen le is adott, majd ezután a Yu-Gi-Oh! GX-et is elkezdte vetíteni. 2012-től általánosságban az anime-szubkultúra mellőzöttsége jellemző a magyarországi televíziócsatornák és a forgalmazók részéről.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Clements, Jonathan, és McCarthy, Helen. The Anime Encyclopedia: A Guide to Japanese Animation Since 1917.. Stone Bridge Press, 169. o. (2006) 
  2. ↑ China People's Daily Online (Japanese Edition): 日本最古？明治時代のアニメフィルム、京都で発 (japán nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  3. ↑ a b Two Nine-Decade-Old Anime Films Discovered (Updated) (angol nyelven). Anime News Network, 2008. március 27. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  4. ↑ a b c d e Sharp, Jasper: Pioneers of Japanese Animation (Part 1) (angol nyelven). Midnight Eye, 2004. szeptember 23. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
  5. ↑ a b c d e f g h i j k A japán animáció története (magyar nyelven). Aoi Anime. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  6. ↑ Earliest Anime found (angol nyelven). Cartoon Brew, 2008. március 28. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  7. ↑ Jamagucsi, Kacunori, Vatanabe Jaszussi. Nihon animéson eigasi. Yūbunsha, 26–27. o. (1977) 
  8. ↑ Sharp, Jasper (2009). "The First Frames of Anime". The Roots of Japanese Anime, official booklet, DVD.
  9. ↑ Jamagucsi, Kacunori, Vatanabe Jaszussi. Nihon animéson eigasi. Yūbunsha, 20–21. o. (1977) 
  10. ↑ Baricordi, Andrea, de Giovanni, Massimiliano; Pietroni, Andrea; Rossi, Barbara; Tunesi, Sabrina. Anime: A Guide to Japanese Animation (1958-1988). Montréal: Protoculture Inc., 12. o. (2000. december). ISBN 2-9805759-0-9 
  11. ↑ Japan: An Illustrated Encyclopedia. Tokió: Kodansha (1993). ISBN 978-4-06-206489-7 
  12. ↑ The Roots of Japanese Anime, official booklet, DVD.
  13. ↑ Jamagucsi, Kacunori. Nihon animéson eigasi. Yūbunsha, 34–37. o. (1977) 
  14. ↑ Jamagucsi, Kacunori. Nihon animéson eigasi. Yūbunsha, 38–44. o. (1977) 
  15. ↑ A Global History of Anime Part 1 (angol nyelven). Right Stuf. (Hozzáférés: 2013. november 15.)
  16. ↑ a b c d A Global History of Anime Part 2 (angol nyelven). Right Stuf. (Hozzáférés: 2013. november 18.)
  17. ↑ Dave Kehr, Anime, Japanese Cinema's Second Golden Age, The New York Times, January 20, 2002.
  18. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ratings nevű lábjegyzeteknek
  19. ↑ a b c d e f g Made in Japan vol. 3. – Anime-történelem hazánkban (magyar nyelven). Szeged Plusz. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
  20. ↑ Az animék története Magyarországon (magyar nyelven). Ano Blog. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  21. ↑ Rajzfilmklub (magyar nyelven). sailormoonhun.uw.hu. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  22. ↑ ORTT: a Dragon Ball árt a gyerekeknek (magyar nyelven). HVG, 2004. július 7. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  23. ↑ Magyar Anime Társaság (magyar nyelven). Magyar Anime Társaság. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  24. ↑ Új kézen az A+ csatorna (magyar nyelven). Origo, 2006. október 5. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  25. ↑ Studio Ghibli sorozat (12 DVD) (magyar nyelven). Xpress.hu. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  26. ↑ Csatornanézettség - 2013: A 49 legnézettebb hazai tévéadó. Sorozatwiki.hu, 2014. január 22. (Hozzáférés: 2014. január 26.)

További információk

[szerkesztés]

Videók

[szerkesztés]

Kacudó sasin

Internetes anyagok

[szerkesztés]

Nemzetközi, japán

[szerkesztés]

http://www.midnighteye.com/features/pioneers-of-japanese-animation-at-pifan-part-1/ http://www.midnighteye.com/features/pioneers-of-japanese-animation-at-pifan-part-2/

US

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • "A Global History of Anime." 2000. The Right Stuf International. The Right Stuf International. 23 Nov. 2004 [1].
  • "Anime Terms!." ~~Kawaii Anime Manga Page~~. 23 Nov. 2004 [2].
  • Cirulnick, Brian. "HISTORY OF ANIME: Osamu Tezuka ." TAP anime. 23 Nov. 2004 [3].
  • Hadad, Ivan . "Glossary." Anime and American Cartoons. 23 Nov. 2004 [4].
  • McPherson, Mark. "The Evolution of Anime." 5 2004. Anime Bordom. 23 Nov. 2004 [5].
  • Napier, Susan J. Anime from Akira to Princess Mononoke. New York: PALGRAVE, 2000.
  • "The History of Manga." TAP anime. TAP anime. 23 Nov. 2004 [6].
  • "What do all of the weird words used on these pages mean?" 23 Nov. 2004 [7].
  • The Anime Encyclopedia: A Guide to Japanese Animation Since 1917� by Jonathan Clements, Helen McCarthy. Stone Bridge Press, September 1, 2001.

Magyar

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Sasuke88/Az_anime_története&oldid=23375605”