Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:BélaBéla/Ganymedes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ganümédész
[[Fájl:
A Galileo űrszonda fényképe
A Galileo űrszonda fényképe
|250px]]
Felfedezése
FelfedezőG. Galilei és S. Marius[1]
Felfedezés ideje1610. január 7.[1]
Pályaadatok
Periapszis1 069 200 km (0,007147 CSE)
Apoapszis1 071 600 km (0,007163 CSE)
Pálya kerülete6 725 500 km (0,045 CSE)
Pálya excentricitása0,0011
Keringési periódus7,15455296 nap (0,019588 év)
Min. pályamenti sebesség10,868 km/s
Átl. pályamenti sebesség10,880 km/s
Max. pályamenti sebesség10,892 km/s
Inklináció2,21° (az földi pályasíkhoz
0,20° a Jupiter egyenlítőjéhez)
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő5262 km (0,413 Föld)
Felszín területe87 millió km2 (0,171 Föld)
Térfogat1 E19 m3
Tömeg1,4819·1023 kg (0,025 Föld)
Átlagos sűrűség1,942 g/cm3
Felszíni gravitáció1,428 m/s2 (0,146 g)
Szökési sebesség2,741 km/s
Forgási periódusszinkron
Tengelyferdeség
Albedó0,43
Felszíni hőmérséklet243/259/277 K
Atmoszféra
Légköri nyomás100,7 kPa
Összetevők20% oxigén
8% szén-dioxid
71% egyéb
SablonWikidataSegítség

A Ganümédész (latinul: Ganymedes) a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (tömege csak feleakkora) és a Plútónál. Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, ami akár szabad szemmel is látható, ideális viszonyok között. Először Gan De kínai csillagász vehette észre i. e. 364-ben. A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én dokumentálta létezését. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek. Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).

A Galileo űrszonda vizsgálatai előtt úgy gondolták, hogy a Ganümédész és a Kalliszto kőzetmagból és az ezt körülvevő vastag jégrétegből áll. A hold felszíne két részre osztható: az egyik kráterekkel borított öregebb felszín, a másik egyenetlen, fiatalabb felszín. Ezek nyilvánvalóan tektonikus eredetűek.

Az Européhez hasonlóan itt is találunk oxigén nyomokat a légkörben, ez azonban még nem bizonyítja az élet jelenlétét. Az itt talált nagyszámú kráter alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Ganümédész ugyanolyan idős lehet, mint a Hold, azaz 3-3,5 milliárd éves. A holdi kráterekkel ellentétben a Ganümédész kráterei szinte teljesen laposak. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a felszíni jégréteg elég vékony. Lásd még: A Ganümédész krátereinek listája.

A Galileo űrszonda első közelrepülésekor felfedezték, hogy a Ganümédésznek saját mágneses tere van, amely interakcióban van a Jupiterével. Ez az egyetlen hold saját mágneses térrel. Ezt is valószínűleg ugyanaz okozza, mint a földi mágneses teret, elektromosan vezető anyag mozgása a hold belsejében.

Felfedezés

[szerkesztés]

Keringés és forgás

[szerkesztés]

Fizikai tulajdonságok

[szerkesztés]

Belső szzerkezet

[szerkesztés]

Felszín

[szerkesztés]

Légkör

[szerkesztés]

Magnetoszféra

[szerkesztés]

Kutatás

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. a b NASA: Ganymede. Solarsystem.nasa.gov, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. március 8.)

{csonk-dátum|csonk-csillag|2006 áprilisából}}

[Kategória:Jupiter-holdak]]

{Link FA|en}} {Link FA|it}} {Link FA|vi}} {Link FA|zh}}