Szerkesztő:BélaBéla/Ganymedes
Ganümédész | |
[[Fájl:|250px]] | |
Felfedezése | |
Felfedező | G. Galilei és S. Marius[1] |
Felfedezés ideje | 1610. január 7.[1] |
Pályaadatok | |
Periapszis | 1 069 200 km (0,007147 CSE) |
Apoapszis | 1 071 600 km (0,007163 CSE) |
Pálya kerülete | 6 725 500 km (0,045 CSE) |
Pálya excentricitása | 0,0011 |
Keringési periódus | 7,15455296 nap (0,019588 év) |
Min. pályamenti sebesség | 10,868 km/s |
Átl. pályamenti sebesség | 10,880 km/s |
Max. pályamenti sebesség | 10,892 km/s |
Inklináció | 2,21° (az földi pályasíkhoz 0,20° a Jupiter egyenlítőjéhez) |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 5262 km (0,413 Föld) |
Felszín területe | 87 millió km2 (0,171 Föld) |
Térfogat | 1 E19 m3 |
Tömeg | 1,4819·1023 kg (0,025 Föld) |
Átlagos sűrűség | 1,942 g/cm3 |
Felszíni gravitáció | 1,428 m/s2 (0,146 g) |
Szökési sebesség | 2,741 km/s |
Forgási periódus | szinkron |
Tengelyferdeség | 0° |
Albedó | 0,43 |
Felszíni hőmérséklet | 243/259/277 K |
Atmoszféra | |
Légköri nyomás | 100,7 kPa |
Összetevők | 20% oxigén 8% szén-dioxid 71% egyéb |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Ganümédész (latinul: Ganymedes) a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (tömege csak feleakkora) és a Plútónál. Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, ami akár szabad szemmel is látható, ideális viszonyok között. Először Gan De kínai csillagász vehette észre i. e. 364-ben. A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én dokumentálta létezését. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek. Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).
A Galileo űrszonda vizsgálatai előtt úgy gondolták, hogy a Ganümédész és a Kalliszto kőzetmagból és az ezt körülvevő vastag jégrétegből áll. A hold felszíne két részre osztható: az egyik kráterekkel borított öregebb felszín, a másik egyenetlen, fiatalabb felszín. Ezek nyilvánvalóan tektonikus eredetűek.
Az Européhez hasonlóan itt is találunk oxigén nyomokat a légkörben, ez azonban még nem bizonyítja az élet jelenlétét. Az itt talált nagyszámú kráter alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Ganümédész ugyanolyan idős lehet, mint a Hold, azaz 3-3,5 milliárd éves. A holdi kráterekkel ellentétben a Ganümédész kráterei szinte teljesen laposak. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a felszíni jégréteg elég vékony. Lásd még: A Ganümédész krátereinek listája.
A Galileo űrszonda első közelrepülésekor felfedezték, hogy a Ganümédésznek saját mágneses tere van, amely interakcióban van a Jupiterével. Ez az egyetlen hold saját mágneses térrel. Ezt is valószínűleg ugyanaz okozza, mint a földi mágneses teret, elektromosan vezető anyag mozgása a hold belsejében.
Felfedezés
[szerkesztés]Keringés és forgás
[szerkesztés]Fizikai tulajdonságok
[szerkesztés]Belső szzerkezet
[szerkesztés]Felszín
[szerkesztés]Légkör
[szerkesztés]Magnetoszféra
[szerkesztés]Kutatás
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ a b NASA: Ganymede. Solarsystem.nasa.gov, 2009. szeptember 29. (Hozzáférés: 2010. március 8.)
{csonk-dátum|csonk-csillag|2006 áprilisából}}
[Kategória:Jupiter-holdak]]
{Link FA|en}} {Link FA|it}} {Link FA|vi}} {Link FA|zh}}