Szerény hivatalnok kertje
| Szucsou klasszikus kertjei Szerény hivatalnok kertje | |
| Világörökség | |
 | |
| Tó a kertben | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 813 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, V |
| Felvétel éve | 1997 |
| Elhelyezkedése | |
 Szerény hivatalnok kertje
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 31° 19′ 33″, k. h. 120° 37′ 28″31.325833°N 120.624444°EKoordináták: é. sz. 31° 19′ 33″, k. h. 120° 37′ 28″31.325833°N 120.624444°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szerény hivatalnok kertje témájú médiaállományokat. | |
A Szerény hivatalnok kertje (hagyományos kínai: 拙政園, egyszerűsített kínai írás: 拙政园, pinjin, hangsúlyjelekkel: Zhuōzhèng Yuán) a négy leghíresebb hagyományos kínai kert egyike Szucsou () városában, egyben a legnagyobb közülük. Neve más fordításban az Egyszerű ember politikája kert (Plain Man's Politics Garden) néven is előfordul.[1] (A másik három kiemelt fontosságú kert a Hálók mesterének kertje, a Megmaradt kert és az Oroszlánliget.) 1997-ben lett a világörökség része. Sokan ezt a parkot tartják Dél-Kína legszebb kertjének.[2]
Története
[szerkesztés]
A kert első változata a Szung-dinasztia () déli korszakában épült, 1131 és 1162 között. Később azonban sok kézen ment át és többször jelentősen átalakították.[3] A Jüan-dinasztia () idején egy templom kertje lett.
1513-ban Vang Hszien-csen (), a Ming-dinasztia néhány évvel korábban visszavonult császári tisztviselője és költő építtette újjá a Ming-hódítás idején felégetett kertet, amikor apja halála után, viharos karrierjét feladva, minden figyelmét ennek a kertnek a újjáalkotására fordította.[4] Nagy segítségére volt ebben barátja, Ven Cseng-ming () (1470-1559), a kor neves festője. A kert nevét, aminek első említése 1517-ből maradt fenn[4] a Csin-dinasztia (265-420) () korának tudós írója, Pan Jüe () egy soráról kapta és a közélettől való visszavonulás vágyát fejezi ki.
A kert 16 év munkája után készült el 1526-ban. Ven Cseng-ming () egy tanulmányt is közzétett róla, valamint 31 festményben és az azokhoz írt egy-egy költeménnyel is megörökítette annak szépségeit 1533-ban. 1551-ben további 8 festményt készített a kert részleteiről.[4] A hagyomány szerint a bejárat melletti bokrokat is a híres festő ültette, és a kertben sokfelé megtalálhatók az ő kalligráfiájával díszített táblák.[5]
A tulajdonos fia azonban szerencsejátékon elvesztette a kertet és az újabb és újabb tulajdonosok birtokába került, ami a kínai szokásoknak megfelelően jelentős módosításokkal is járt. 1631-ben a kertet fel is osztották. 1860-ban középső része Li Hsziu-cseng (), a tajping-felkelés egyik vezetőjének a tulajdona lett, aki újra átalakíttatta azt, és a kert jelenlegi formája fő vonalaiban ebből a korból származik.[3]
1949-ben a kert három részét egyesítette a kínai kormányzat és restaurálva 1952-ben megnyitotta azt a nagyközönség előtt. 1997-ben a kert az UNESCO világörökségi listájára került.
A kínai hagyomány szerint Cao Hszüe-csin (), A vörös szoba álma című klasszikus kínai regény szerzője tizenéves korában e kertben élt. Ezért úgy tartják, hogy a regény cselekményének színteret adó kertet az író a Szerény hivatalnok kertjében szerzett ifjúkori tapasztalatai alapján rajzolta meg.
Leírása
[szerkesztés]
A kert pavilonjai, tavacskái, szigetei és hídjai bonyolult útvesztőt alkotnak. Három fő részből áll egy nagyobb tó körül. A kertben összesen 48 különböző épület, 21 különösen idős fa, és több mint 700 szucsou ()i stílusú miniatűr, cserépben nevelt fa, bonszai van.[6] A lakóház a park déli részén áll. A központi rész tavai és sziklakertjei valószínűleg a korai Csing ()-korból származnak, ez a kert leglátványosabb része.[7] Itt látható a Halhatatlanok szigeteire emlékeztető három szikla, a kínai kertek egyik szinte elengedhetetlen dísze. A nyugati rész kialakítása a 19. századi állapotot tükrözi, keletit azóta is renoválták.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Guide 358. oldal
- ↑ Forsyth, Holly Kerr. Gardens of Eden: Among the World's Most Beautiful Gardens. Melbourne University Publishing, 103. o. (2010). ISBN 0-522-85776-0
- ↑ a b Lou Qingxi (2011). Chinese gardens. Cambridge: University Press.
- ↑ a b c Craig Clunas (1996).Fruitful Sites: Garden Culture in Ming Dynasty China. Durham: Duke University Press.
- ↑ Polonyi 412. oldal
- ↑ Suzhou, 2009
- ↑ Wonders 66. oldal
- ↑ Craig Clunas (1996). Fruitful Sites: Garden culture in Ming Dynasty China. Durham: Duke University Press, citing Liu Dunzhen (1936). Suzhou gudian yuanlin (Classic gardens of Suzhou). Zhongguo jianzhu chubanshe
Források
[szerkesztés]- ↑ Polonyi: Polonyi Péter. Kína (nagyútikönyv). Panoráma. ISBN 963-243-256-8
- ↑ Guide: Arne J. de Keijzer, Fredric M. Kaplan. China Guidebook. New York: Eurasia Press (1980). ISBN 09-32030-07-6
- ↑ Wonders: 60 Scenic Wonders in China. Beijing: New World Press (1980)
További információk
[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerény hivatalnok kertje témájú kategóriát.- Terebess Gábor honlapja Szucsou klasszikus kertjeiről
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Humble Administrator's Garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
