Szabó Miklós (régész)

Szabó Miklós
Született	1940. július 3. Szombathely
Elhunyt	2023. december 14. (83 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	régész egyetemi oktató egyetemi oktató
Tisztsége	rektor (1993–1999, Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1963)
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka a francia Becsületrend parancsnoka (2001) a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007) Széchenyi-díj (2011) az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (2017)
MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Szabó Miklós (Szombathely, 1940. július 3. – 2023. december 14.) Széchenyi-díjas magyar régész, ókorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az ókori (elsősorban görög, kelta és etruszk) régészet neves kutatója. 1991 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese, majd 1999-ig rektora.

Életpályája

1958-ban érettségizett a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészet–latin szakára, ahol 1963-ban szerzett tanári diplomát. 1965-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályának munkatársa lett, majd három évvel később a Szépművészeti Múzeum antik osztályának muzeológusa, később tudományos titkára lett. 1985-ben a múzeum főigazgató-helyettesévé nevezték ki.

1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Kar ókori régészeti tanszékének mellékállású oktatója lett, 1983-ban docensi kinevezést kapott. 1987-ben főállású oktatója lett az egyetemnek, ekkor mondott le a Szépművészeti Múzeumban betöltött tisztségéről is. 1989-ben egyetemi tanárrá és a tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1991 és 1993 között az ELTE általános rektorhelyettese volt, majd megválasztották az egyetem rektorává, mely tisztségét 1999-ig töltötte be. Eközben 1994 és 2005 között az ELTE BTK Régészeti Intézete igazgatója is volt.

Számos külföldi egyetem vendégprofesszora volt: Sorbonne (1980–1981), École normale supérieure (1985), Collège de France (1989, 2000-től), Dijoni Egyetem (2003-tól). 1998 és 2001 között a franciaországi magyar kulturális évad előkészítő bizottságának elnöke, majd miniszteri biztosa volt. Az Acta Archeologica és az Études Celtiques című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1989 és 1991 között A kelták című velencei kiállítás egyik igazgatója volt.

1980-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. 1995-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává. Korábban már tagja volt az MTA Ókortudományi, a Kutatásértékelési és a Régészeti Bizottságba (utóbbinak 1994-ben lett elnöke). 1994 és 1997 között a Magyar Akkreditációs Bizottság társadalomtudományi kollégiumának elnöke volt. 2005-ben a Filozófia és Történettudományi Osztály elnökévé választották, ezzel az MTA elnökségének is tagja lett. Ezenkívül a Német Régészeti Intézet, a Barcelonai Királyi Akadémia, a Francia Akadémia és a Görög Régészeti Társaság is felvette tagjai sorába.

Munkássága

Kutatási területei: Európa vaskorának története és régészete, a kelta művészet és az ókori görög, etruszk régészet.

Egyetemi és múzeumi munkája mellett különböző régészeti ásatásoknál is dolgozott: 1970 és 1978 között az athéni Francia Régészeti Intézet görögországi (Delphoi és Argosz), 1978-tól az Aix-en-Provence-i Egyetem dél-franciaországi kutatásaiban vett részt. 1988-ban a bibracte-i (Bourgogne) magyar ásatási expedíció vezetője lett. Itt a vaskori kelta urbanizáció (városiasodás) problémakörét kutatja.

Elkészítette a boiótiai agyagplasztikák archaikus anyagának monográfiáját. A keltológia (kelta tudományok) területén a keleti kelták művészetével, illetve a kelták és a mediterrán kultúra egymás közötti kapcsolatával foglalkozik. Munkája során feldolgozta a Kárpát-medence kelta eredetű vésett díszítésű fegyvereinek emlékanyagát.

Családja

Nős, házasságából három fiúgyermeke született.

Díjai, elismerései

• Kuzsinszky-érem (1984, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat)
• Collège de France-emlékérem (1989, Párizs)
• Rómer Flóris-emlékérem (1990, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat)
• Francia Nemzeti Érdemrend (1995, lovagi fokozat)
• a dijoni Bourgogne Egyetem díszdoktora (1996)
• a Bolognai Egyetem díszdoktora (1999)
• francia Becsületrend (2001, parancsnoki fokozat)
• Művészetek és Irodalom Érdemrend (2001, parancsnoki fokozat)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007)
• Széchenyi-díj (2011)

Főbb publikációi

• Kelták nyomában Magyarországon (1971)
• Hellász fénykora (1972)
• Világtörténelem képekben I. (társszerző, 1972)
• A keleti kelta művészet (társszerző, 1974)
• Les Celtes (társszerző, 1978)
• Archaikus agyagszobrászat Boiótiában (1986)
• Les Celtes en Pannonie (1988)
• Les Celtes de l'Est: Le second âge du Fer dans la cuvette des Karpates (1992)
• Decorated Weapons of the La Tène Iron Age in the Carpatian Basin (F. Petres Évával, 1992)
• Archaic Terracottas of Boeotia (1994)
• Storia d'Europa (társszerző, 1994)
• Prähistorische Goldschätze aus dem Ungarischen Nationalmuseum (társszerző, 1999)
• Tumultus Gallicus (2000)
• Celtas y Vettones (társszerző, 2001)
• Celtes de Hongrie (2002)
• A keleti kelták (2005)
• Études sur Bibracte-1. (társszerkesztő, 2005)
• Les Civilisés et les Barbares: du V^e au II^e siècle avant J.-C. (főszerkesztő, 2006)
• L'Habitat de l'époque de La Tène à Sajópetri–Hosszú-dűlő (2007)
• Szabó Miklós–Borhy László: Magyarország története az ókorban. Kelták és rómaiak; L'Harmattan, Bp., 2015 (Bibliotheca archaeologica)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1186. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1027. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Életrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján