Szörényi bánság
A Szörényi bánság (latinul: Banatus Zewriniensis) a középkori Magyar Királyság délkeleti tartománya volt, amely a jelenleg Romániához tartozó Olténia nyugati, és a Bánság egy kis keleti részét foglalta magába. Területe változott, kezdetben talán a teljes Olténiát magába foglalta, később nagyobbrészt a bánsági Szörénységet foglalta magába. Vezetője a szörényi bán volt. A tartományt Béla herceg alapította 1228-ban, a kunok kiűzése után, székhelyévé Szörényvárt téve meg. A Szörényi bánság fennállása alatt gyakran volt háborúk kirobbantó oka a Magyar Királyság és Havasalföld között, míg végül az oszmán hadsereg 1522-1524 között uralma alá hajtotta a vidéket, megszüntetve ezzel a Szörényi bánságot.
Története
[szerkesztés]A Szörényi bánságot Béla herceg (a későbbi IV. Béla király) hozta létre 1228-ban, miután a területet elhódította a kunoktól. Az első szörényi bán, Lucas neve egy 1233-ból származó okiratban van megemlítve. A tartomány a tatárjárás idején elpusztult, később azonban Béla király újraszervezte és megalapította területén a Szörényi Püspökséget (az első püspök, Gergely nevét 1246-ban említik). 1247-ben a Johannita Lovagrendnek adományozódott, akik azonban 1260-ban elhagyták.
1277-ben az Argeș-vidéki román területek vajdája, Litovoi megkísérelte elfoglalni és országához csatolni a bánságot, de terve kudarcot vallott, a magyar seregekkel vívott harcban ő is életét vesztette. Később azonban, a IV. László király halála után kitört belpolitikai válságot kihasználva, 1290 körül Radu Negru vajda elfoglalta a tartomány nagy részét és az újonnan alakuló Havasalföld területéhez csatolta.
Tekintettel arra, hogy 1324 és 1330 között nem ismertek a szörényi bánok, feltételezhető, hogy a területet a magyar király hűbéreseként maguk a havasalföldi vajdák tartották ellenőrzésük alatt.[1] Kialakult Krajova központtal a "Bănia Craiovei", A krajovai bán a havasalföldi főméltóságok egyik legnagyobbja volt.
Miután leszámolt a hatalmát veszélyeztető főurakkal, Károly Róbert király megkísérelte újra uralma alá hajtani a területet, de seregét I. Basarab vajda a Vöröstoronyi-szorosban tőrbe csalta és megverte (posadai csata). Ezzel a bánság egy időre Havasalföld része maradhatott.
1368-ban Nagy Lajos magyar király hadjáratot vezetett I. Vladiszláv (Lajk) vajda ellen, akitől sikerült elfoglalnia Szörényvárt, de mivel a vajda egy évvel később behódolt neki, ezért hűbérként visszaadta. Ezt követően a Szörényi bánság nagy része a havasalföldi vajdák kezén volt, míg végül 1419-ben Zsigmond magyar király az Al-dunai háború során elfoglalta és visszacsatolta Magyarországhoz. Az újonnan visszakapott terület fontos szerepet játszott a törökök elleni védelem megszervezésében. A király megerősítette a tartomány várait és újakat építtetett, majd 1429-ben hűbérbe adta a Német Lovagrendnek, melynek nagymestere, Redwitz Miklós megkapta a szörényi bán címet. 1432-ben azonban II. Vlad vajda török segítséggel elfoglalta a bánság nagy részét, csak Szörényvár és Orsova környéke maradt a Magyar Királyság kezén. 1439-ben Albert király Hunyadi Jánost nevezte ki szörényi bánná.
Hunyadi Mátyás király uralkodása idején a bánság környékén állandó csatározások folytak a törökökkel. Később, Mátyás halála után a Szörényi bánság hanyatlása is bekövetkezett. A törökök 1492-ben megkísérelték elfoglalni Szörényvárát, de a Kinizsi Pál vezette magyar sereg felmentette. 1521-ben ismét visszavert egy török ostromot, de 1522-ben a törökök bevették Orsovát, majd 1524 szeptemberében sikerült elfoglalniuk Szörényvárt is, ezzel a Szörényi bánság teljes területe török fennhatóság alá került és többé nem alkotott önálló közigazgatási egységet.
Szörényi bánok listája
[szerkesztés]
| Név | Bánság ideje | Bánsága alatti uralkodó | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| II. Buzád (Boldog Buzád) | 1226 - 1231 | II. András | |
| Szécsi Miklós | 1350 – 1355[2] | I. Lajos | |
| ifj. Lackfi Dénes | 1355 – 1359[3] | I. (Nagy) Lajos | |
| Drugeth III. MiklósHunyadi Jánost | 1391? – 1391[4]1439- | ZsigmondAlbert király | Szörényi bánság: a tartomány főleg a Bánságban terült el akkor. |
| Balassa I. Ferencz[5] | 1492 – 1494 | II. Ulászló | Feleségei: Ficsór Margit. 2. Erzse. 3. Perényi Orsolya |
| Paksy Mihály | 1509 – 1510 | II. Ulászló | Felesége: Haraszty Anna |
| Vitéz Kállay János | 1522-1526 | II. Lajos |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Veszprémy László–Somogyi Gréta: Károly Róbert magyar király 1330. évi havasalföldi hadjárata és az ún. posadai csata historiográfiája. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 127. évf., 1. sz., 25. p.
- ↑ Bertényi Iván. A nemesség. Egyházi társadalom., Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1
- ↑ szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai III. Drugeth család (Gereni és homonnai †)
- ↑ Balassa család. (Balassa-Gyarmati gróf † és báró.) | Nagy Iván: Magyarország családai | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. október 7.)
Források
[szerkesztés]- Bicsok Zoltán - Orbán Zsolt: Mică Enciclopedie de Istorie a României (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005) (románul)
- Magyar katolikus lexikon
- ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. 305–309. o. ISBN 963 05 4203 X