Al-dunai háború

Al-dunai háborúnak nevezik azokat a török elleni katonai akciókat, melyeket a balkáni fejedelemségek és a Magyar Királyság erői hajtottak végre az 1420-as években, elsősorban az Al-Duna mentén.

Története

1420-ban, amint a török megvetette a lábát Havasalföldön megtámadta Erdélyt a Vulkán szoroson át, és a készületlen Csáki Miklós vajda hadát Hátszegnél legyőzték, Szászvárost elfoglalták és elpusztították. I. Mehmed szultán 1421-ben meghalt, utóda és fia II. Murád sereget küldött Dán havasalföldi vajda ellen, akit bár a szultán tett vajdává, elűzve Mirceát, de ö Zsigmondnak is meghódolt. Miután végeztek Havasalföldön, a Tömösi szoroson át Erdélybe nyomultak. Bevették Brassó városát (de a várat nem!) és felégették a Barcaságot. A trónra jutó II. Murád szultán a Balkán teljes bekebelezésére törekedett, de a helyi portyázó csapatok főleg Gyurgyevóból támadták Erdélyt. 1423-ban Ozorai Pipó olasz származású hadvezér, Zsigmond király szolgálatában mélyen benyomult Havasalföldre, az Al-Duna térségébe, ott legyőzött egy 15 000 fős török sereget, ezt követte Pipó két másik sikeres hadjárata.

Időközben a hadviselő felek 2 évre békét kötöttek, mivel Murad testvére fellázadt Ázsiában. 1425-ben a szultán Dán helyett Radult, Dán testvérét tett a trónra, aki Zsigmondhoz menekült így új háború kezdődött. 1425 nyarán Ozorai Pipo a Duna mentén és ugyanakkor Csáki Miklós erdélyi vajda az erdélyi nemességgel az erdélyi havasokon át nyomult be Havasalföldre. Egy harmadik tartalékcsoport augusztus 16-án Orsovánál szállt táborba. A hadjárat végül nem hozott nagyobb összecsapásokat. Zsigmond megszerezte Lazarovics vajdától Nándorfehérvár, Macsó, Galambócz, Szokol, Szomszédvár, Brodar, Halap várait^[1] cserébe magyarországi birtokokért Brankovics György részére. Ozorai Pipo a Duna mentén előnyomulva, Galambócnál jelentős Ottomán haderőt győzött le, de1426 december 27-én meghalt. 1427-ben még sikerült annyit elérni, hogy a magyarbarát II. Dan kerüljön a román fejedelemség székébe. Tavasszal Zsigmond Havasalföldre vonult a seregével, de ütközetet nem vállalt. Közben Lazarevics vajda is meghalt, de Galambócót a szerb várkapitány eladta a töröknek, a többi várat sikerült beintegrálni a rendszerbe. 1428-ban Zsigmond megpróbálta elfoglalni Galambócot, de a Murád vezette^[2] felmentő sereg elől menekülnie kellett és békét kért.

Források

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest, Grill 1928-1942

https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0009/691.html

https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0009/692.html

Jegyzetek

↑ https://image.slidesharecdn.com/magyarorszga16-szzadbanhunyadimtys-120426113256-phpapp02/95/magyarorszg-a-16-szzadban-hunyadi-mtys-5-728.jpg?cb=1335440140
↑ Görög és török források szerint Murád szultán ekkor Konstantinápoly ostromát vezette s így a galambóczi felmentő seregnek alighanem csak egyik alvezére volt a parancsnoka. (Kupelwieser Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526., 42.)

[1] ttps://image.slidesharecdn.com/magyarorszga16-szzadbanhunyadimtys-120426113256-phpapp02/95/magyarorszg-a-16-szzadban-hunyadi-mtys-5-728.jpg?cb=1335440140

[2] Görög és török források szerint Murád szultán ekkor Konstantinápoly ostromát vezette s így a galambóczi felmentő seregnek alighanem csak egyik alvezére volt a parancsnoka. (Kupelwieser Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526., 42.)

[1]

[2]