Szíria javasolt világörökségi helyszínei

Szíria területéről 2019. júliusig hat helyszín került fel a világörökségi listára, valamint tizenkét további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Szíria javasolt világörökségi helyszínei

Megnevezés	Kép	Leírás	Típus	Kritérium	Év	Link
Nóriák Hamában		A Hamában látható nóriák vízkiemelő szerkezetek az Orontész folyón. Még napjainkban is, amikor a folyó vízállása megfelelő évente több hónapon keresztül üzemelnek, de már csak hagyományőrzés céljából. A nagyméretű kerekek a hamai városkép szerves részévé váltak. A késő középkorban épített nóriák közül tizenhat maradt fenn, eredetileg ennek a duplája üzemelt. Általában csoportosan állnak, és minden vízikeréknek saját neve van. Kivétel a legnagyobb nória, amelynek átmérője eléri a huszonegy métert, ez egyedül áll a város nyugati részén. Arra, hogy ezeket a vízkiemelőket már az ókorban is használtak az Apameiában folytatott ásatások során találtak bizonyítékok, amikor feltártak egy 5. századból származó mozaikot, rajta egy a nóriákhoz hasonló vízkiemelő kerék képével.	kulturális	I, IV	1999	1291
Ebla		Ebla városát a jelenlegi Tell-Mardih régészeti lelőhelyet az i. e. 4. évezredben alapították. Fénykorát az i. e. 3. évezred közepétől az i. e. 2. évezred közepéig élte. Gazdagságának alapja feltételezhetően a várost körülvevő termékeny talaj lehetett. A várost első ízben egy akkád uralkodó rombolta le, majd több másik támadás után i. e. 1600 körül elnéptelenedett. Területe a legnagyobb kiterjedése idején 60 hektár lehetett, a város magját körülvevő szárított agyagtéglából készült fal magassága egyes helyeken elérte a 20 métert. Az ásatások során feltárták a számos helyiségből álló királyi palotát, a felsővárost, az alsóvárost, és vallási célú épületeket. A királyi palotából került elő a legfontosabb leletegyüttes, egy több ezer agyagtáblából álló levéltár gazdasági, adminisztratív és jogi szövegekkel. Ez a felfedezés volt a bizonyíték arra, hogy a területen a korban egy írás használó civilizáció létezett.	kulturális	III, VI	1999	1293
Apameia		A terület már a neolitikum óta lakott volt, de Apameia alapítására csak i. e. 300 körül, I. Szeleukosz uralkodása alatt került sor. Mint a környék legjelentősebb városa, fontosságát azután is sikerült megőriznie, hogy i. e. 64-ben római fennhatóság alá került. 115-ben egy nagy erejű földrengés szinte az egész várost lerombolta. A 2. század folyamán teljesen újjáépítették, városképének legjellemzőbb eleme az 1850 méter hosszú oszlopokkal szegélyezett főút lett, ami a korábbi cardo vonalán halad. A 4. században keresztény várossá vált, és területén számos templomot emeltek. Később muszlimok foglalták el, majd a 12. században 1149-ig keresztesek fennhatósága alatt állt. Később két újabb földrengés okozott benne komoly károkat. A műemlékegyüttes fő részei a kolonnád, az Antiokheia-kapu, az agóra, közfürdők, egy közkút, egy színház (Szíria legnagyobb színháza), a padlómozaikokkal díszített katedrális és a 6. századi úgynevezett kerek templom.	kulturális	IV	1999	1297
Maalúla		Maalula keresztény városa az Antilibanon hegységben található Damaszkusz közelében. Építészeti örökségén kívül figyelemre méltó, hogy lakosai egy ősi nyelvet beszélnek, az arámit, amit Krisztus idejében is használtak és ezen a nyelven íródott az Ótestamentum egy része is. A város szorosan kötődik Szent Tekla kultuszához, akit a hagyomány szerint Szent Pál keresztelt meg. Azon a helyen, ahol a legenda szerint Szent Tekla menedéket talált az őt üldöző római katonák elől (a hegy megnyílt előtte, így tudott elrejtőzni) egy templomot építettek a sziklahasadékban, és itt látható a szent sírja is. A város másik fontos műemléke a Szent Györgynek szentelt kolostor.	kulturális	V, VI	1999	1299
Tartúsz		A jelenleg 150 000 lakosú Tartúszt a föníciaiak alapították Antarodus néven és hamarosan fontos kereskedelmi központtá vált. Mai nevét a keresztes hadjáratok idején kapta, amikor a település egy fontos keresztény erődítménnyé vált, amit 1291-ig templomos lovagok tartottak ellenőrzésük alatt. A 12. és a 13. században falakkal erősítették meg. Legfontosabb műemléke a jó állapotban fennmaradt, gótikus stílusú katedrális, ami a 13. század elején épült egy korábbi, bizánci templom alapjaira, de végső formáját csak később nyerte el. Erődjellegű külseje éles ellentétben áll belső, háromhajós terének elegáns arányaival. Egyik oszlopa annak a kápolnának a helyét jelzi, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter utasítására emeltek, hogy ott helyezze el a Madonna egyik Szent Lukács által festett portréját. A templomot később mecsetté alakították át, jelenleg múzeum működik benne. A múzeum leghíresebb kiállítási tárgyai a föníciaiak idejéből származószarkofágok.	kulturális	II, IV	1999	1301
Dura-Európosz		Dura-Európosz városát makedónok alapították egy korábbi település romjaira. A virágzó, Mezopotámiát a mediterrán térséggel összekötő útvonalon fekvő központ az i. e. 2. században párthus fennhatóság alá került, majd Traianus császár uralkodása alatt a Római Birodalomhoz csatolták. A Római uralmat 256-ban a felváltották a Szászánidák, akik elfoglalták a települést. Dura Euporos legfontosabb műemlékei a számos vallási célú épületben feltárt freskók (rajtuk az Újtestamentum egyes jeleneteivel), egy kora keresztény templom, és egy szintén freskókkal díszített zsinagóga. A zsinagóga freskóin látható figurális ábrázolások feltehetően az Ótestamentum egy elveszett történetét ábrázolják. A város műemlékegyütteséhez tartozik még egy Baálnak szentelt templom, a Palmüra-kapu, és a város legimpozánsabb épülete, a közvetlenül az Eufrátesz folyó partjára épült királyi palota.	kulturális	III, IV	1999	1295
Arvád		A Tartúsz kikötővárosától 5 kilométerre fekvő Arvád szigete már a bronzkor óta folyamatosan lakott volt. Az i. e. 1. évezred első felében Türoszhoz mérhető fontosságra tett szert a tengeri kereskedelemben. Később asszír, babiloni, perzsa, görög, majd római befolyás alá került. A keresztes háborúk korában Tartúszhoz hasonlóan a templomos lovagok fennhatósága alá került, akik egészen 1302-ig tudták magukat tartani a szigeten. Az ókori falakból, amelyek a dél-délnyugati oldalt védték, helyenként kisebb szakaszok maradtak meg. Figyelemre méltó még két kisebb erőd, az egyik az oszmán kori helyőrségé volt, a másik pedig a keresztesek jórészt lerombolt várából készült. Ez utóbbiban ma kis múzeum működik.	kulturális	II, V	1999	1303
Mári		Márit a modern Tell-Haririt az i. e. 3. évezredben alapították. A kora dinasztikus korban fontos városállam volt. I. e. 2450 körül lerombolták, majd újjáépítése után újra fejlődésnek indult. Virágkorát az i. e. 18. században élte, amikor az amorita származású Zimrí-Lim megszerezte a város fölötti hatalmat. Húsz évvel később Zimrí-Limet legyőzte korábbi szövetségese Hammurapi babiloni király aki i. e. 1757-ben lerombolta a várost, és a királyi palotát. Mári ennek következtében elnéptelenedett. Az ásatásokat 1933 és 1974 között végezték a francia André Parrot vezetésével. A legfontosabb feltárt épület a királyi palota benne egy értékes levéltárral. A palota több mint háromszáz évig épült, egymásra épült rétegei miatt nehéz elkülöníteni egymástól az építkezés különböző szakaszait. Óriási méretű épületegyüttes volt, legfontosabb elemei az előtér, a trónterem, és a nyugati udvar. A földszinten több, mint 260 kisebb szobát alakítottak ki és feltételezhetően az elpusztult emeleten is több helyiség volt.	kulturális	III, VI	1999	1294
Rakka és ar-Ráfika		Az Abbászidák uralkodása alatt Rakka és ar-Ráfika ikervárosa a legnagyobb városoknak számítottak Szíriába. Hárún ar-Rasíd 796-ban ide helyezte át fővárosát, és a hely 808-ig a birodalom központja volt. Ezalatt ar-Ráfika északi részén egy palotakomplexumot emeltek, ami egy tíz négyzetkilométeres területen körülbelül húsz részből állt. A legnagyobb, középen álló épület lehetett az uralkodó rezidenciája, amelyet a források Kaszr asz-szalám („a béke palotája”) néven említenek. Ar-Ráfika nagymecsetét az első Abbászidák idejében emelték. Központi udvarát három oldalról kettős árkád veszi körül, a negyedik oldalon áll a háromárkádos imaterem, amelynek pillérei téglából épültek. Ar-Ráfika másik jelentős épülete a 8. század végén épített Kaszr al-Banát, a „lányok palotája”. Az égetett téglából készült palotának kövezett udvara volt, négy oldalán nyitott termekkel. Jelen állapotában a palota legnagyobb része a 12. századra datálható, de így is felismerhető rajta az abbászida paloták néhány jellegzetessége.	kulturális	II	1999	1302
Ugarit		Ugarit romjai alkotják a Rasz Szamra néven ismer településhalmot. Az akeramikus neolitikum óta lakott volt, legkorábban az i. e. 2400 körül készült agyagtáblákon említik. A város az i. e. 14 és a 13. században élte egyik virágkorát, amikor egyiptomi fennhatóság alatt állt. Az évezred második felében az mediterrán térség keleti részére kiterjedő kereskedelmi hálózattal rendelkezett. A régészeti feltárásokat az 1930-as években kezdték meg francia szakemberek vezetésével. Az ásatások során feltárták a szobákból, udvarokból, raktárakból és a levéltárból álló királyi palotát. Ezután került sor a lakónegyedek és az adminisztratív épületek átfogó vizsgálatára. A legértékesebb leletek a levéltár agyagtáblái voltak, rajtuk fontos információkkal az ugariti vallásról és irodalomról. Egyes táblákon gazdasági szövegek, vagy diplomáciai levelezés olvasható.	kulturális	III. VI	1999	1292
Kaszr al-Harir as-Sarki		Kaszr al-Harir as-Sarki sivatagi palotát Hisám kalifa alatt építették 728 és 729 között. A többi omajjád palotához hasonlóan két egymást metsző átló alapján tervezték. Az épület erődjellegű, hatalmas, zárt falrendszerrel, amiket bástyákkal erősítettek meg. A bejáratot két félköríves torony szegélyezi. A bejárat és a tornyok szinte teljesen dísztelenek, a homlokzat egyetlen díszítőeleme egy római kapu amit újra felhasználtak. A viszonylag kisméretű palota falai kétszer hosszabbak az átlagos hetven méternél, így azok megszokottnál négyszer nagyobb területe zárnak körbe. A falakon belül egy kisebb város épült fel, lakóházakkal és műhelyekkel és a minden omajjád palotára jellemző fürdővel. A palotához egy mecset is tartozott, ami a palota falakkal körbezárt területének délkeleti sarkában helyezkedik el. Szerkezete követi a damaszkuszi nagymecset formáját, a nagymecset kicsinyített másának tekinthető.	kulturális	IV	1999	1298
Mári és Dura-Európosz az Eufrátesz völgyében		Márit a modern Tell-Haririt az i. e. 3. évezredben alapították. Virágkorát az i. e. 18. században élte, amikor az amorita származású Zimrí-Lim megszerezte a város fölötti hatalmat. Húsz évvel később Zimrí-Limet legyőzte korábbi szövetségese Hammurapi babiloni király aki i. e. 1757-ben lerombolta a várost, és a királyi palotát. Az ásatásokat 1933 és 1974 között végezték a francia André Parrot vezetésével. A legfontosabb feltárt épület a királyi palota benne egy értékes levéltárral. Dura-Európosz városát makedónok alapították egy korábbi település romjaira. Az i. e. 2. században párthus fennhatóság alá került, majd Traianus császár uralkodása alatt a Római Birodalomhoz csatolták. A Római uralmat 256-ban a felváltották a Szászánidák, akik elfoglalták a települést. Dura Euporos legfontosabb műemlékei a számos vallási célú épületben feltárt freskók, egy kora keresztény templom, és egy szintén freskókkal díszített zsinagóga. A város műemlékegyütteséhez tartozik még egy Baálnak szentelt templom, a Palmüra-kapu, és a város legimpozánsabb épülete, a közvetlenül az Eufrátesz folyó partjára épült királyi palota.	kulturális	II, III	2011	5702

Elhelyezkedésük

Ebla

Apameia

Maalúla

Tartúsz

Dura-Európosz

Arvád

Mári

Rakka és ar-Ráfika

Ugarit

Kaszr al-Harir as-Sarki

Mári és Dura-Európosz az Eufrátesz völgyében

Nóriák Hamában

Források

• Szíria az UNESCO világörökség oldalán (angolul)
• Szíria javaslati listája az UNESCO honlapján (angolul)
• Casule, Francesca. Art and History of Syria. Bonechi (2010). ISBN 978-88-476-0119-2 
• Peter, Feierabend (főszerk.). Iszlám művészet és építészet. Vince Kiadó (2005). ISBN 963-9552-61-5