Ugrás a tartalomhoz

Synesius

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Synesius
Született373 körül
Küréné
Elhunyt414
Küréné
Állampolgárságabizánci
Foglalkozása
Tisztségepüspök
Filozófusi pályafutása
Nyugati filozófia
5. század
Iskola/Irányzatújplatonizmus, ókeresztény filozófia
Akikre hatottAlexandriai Hüpatia
A Wikimédia Commons tartalmaz Synesius témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Latinosan Synesius, görögösen Szünésziosz (ógörögül: Συνέσιος), (Küréné, 373 körül – Küréné, 414) késő ókori görög filozófus.

Élete

[szerkesztés]

Synesius valószínűleg már keresztény család gyermekeként született. Felnőve gazdag kürénéi földbirtokos lett, közben pedig az alexandriai újplatonista filozófusoknál – többek között Alexandriai Hüpátiánál – tanult. (Utóbbinak élete végéig odaadó tisztelője maradt.) Az anyagi gondoktól mentes jómódú műveltek kedvteléseinek élt, így a lovaglásnak, a vadászatnak, olvasásnak és írásnak. Társadalmi állásával járó kötelezettségeit is teljesítetteː eljárt a császári udvarban tartománya érdekében, és a barbár betörések idején megszervezte a terület védelmét.[1]

408-ban keresztény hitre tért át, bár továbbra is jó kapcsolatot ápolt Hüpatiával. 410-től már Ptolemaisz püspökeként működött, de ebben a hivatalában sem teljesen követte az egyházi dogmákat.[2] Megválasztását sem vallásos buzgalmának, hanem közéleti érdemeinek köszönhette (még meg sem volt keresztelkedve). Elsősorban a szerinte vulgáris elképzelésekkel nemigen tudta összeegyeztetni filozófiai világképét.[1]

Művei

[szerkesztés]

Dión című párbeszéde a bölcs visszavonult szemlélődő életmódjának a magasztalása – szembeállítva a piacon sürgölődő szofisták hivalkodásával és a szerzetesek műveletlenségével. Himnuszai újplatonikus vonásokkal átszőtt vallásosságának emlékei, melyeknek nyelvét a görög kardalköltészet dór formáival színezte.[1] Műveit először Petavius jelentette meg nyomtatásban a 17. században.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c A bizánci és az újgörög irodalom története, i. h.
  2. a b Pallas, i. h.

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Himnusz Krisztus pokolraszállásáról és mennybemeneteléről INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 322–323 p

Források

[szerkesztés]
  • Kapitánffy István – Caruha Vangelió – Szabó Kálmán: A bizánci és az újgörög irodalom története, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-093-2, 57 p

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]